A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

adata legyen ..Valóban világ­­probléma ez. De mi (legalább e téren) abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Pe­dagógiai Kutatóintézetben egy lelkes és hozzáértő gárda fog­lalkozik tantervelméleti kutatá­sokkal. így hát elmondhatjuk: a vitatott tankönyv az 1970-72. évek kutatási szintjét képviselő koncepcióra épült. A kor tudo­mányos szintjéhez mért, rendkí­vül progresszív koncepció peda­gógiai alapgondolata: az isko­lának nem úgy kell válaszolnia a fejlődésre, hogy a gyorsan változó ismeretek mind nagyobb tömegét tanítsa, hanem úgy, hogy a tanuló gondolkodását és ízlését fejlesztve kialakítsa a továbbtanulás igényét és tegye képessé őt a permanens tovább­tanulásra. A tananyagközpontú iskolát nevelésközpontúvá kell formálni. így aztán szinte má­sodlagos kérdéssé válik, hogy vajon éppen azokat a költőket, írókat kell tanítani, akiket Gren­del a tankönyvtől számon kér, vagy amit a tanterv előír. Tudom, ez örökké vitatható kérdés an­nál is inkább, mivel érzelmileg megfestett területről meg kor­­társirodalomról van szó. Tény, a sajtó ördöge ennél a tankönyvnél a szokottnál aktí­vabb volt. Ezt igazolja a már idézett Szocialista Nevelésben (régen!) közölt hibajegyzék. Bán­tó példája ennek, hogy a No­­bel-díjas Andrics regényét „Híd a Dunán”-ra keresztelte. De ha egy olyan kis, de annál indula­tosabb glosszában a sajtó ördö­ge a módszert módszertanra ír­ta át, akkor miben rejlik az az nograf ikusan és nem mindig szemelvénnyel van besorolva a tantervibe, tankönyvbe. Gondo­lom, ehhez nem szükséges bő­vebb magyarázat. Továbbá hogy elkerüljük a felesleges vitákat, téves és alaptalan nagyotokará­­sakat, el kell mondanom, hogy az írók-költők számát a jövőben sem lehet lényegesen bővíteni, még akkor sem, ha az irodalom­­tanítás évi összóraszámát az I— IV. gimnáziumi osztályban a hu­mán tagozaton 38, a reál tago­zaton 66 órával bővítjük. Sőt még akkor sem, ha a tanköny­vek szerkezeti felépítése, kon­cepciója rugalmasabb, korsze­rűbb lesz, mert: az w-odatam ál­landó növekedése és az adott tanítási időkeret, valamint a ta­nuló befogadóképessége egyre inkább fordított arányban áll egymással. 21. Az elírások és stilisztikai hiányosságok felelőssége is többfelé osztandó: kezdve a szerzőktől egészen a nyomdáig. Ezekről korábban is tudtak a pedagógusok, s a Szocialista Nevelés 1979. júniusi száma is foglalkozott ezzel. Az elírások helyreigazítása folyamatban van. Ezért ezúttal is szeretném fel­hívni a pedagógusok figyelmét arra, hogy nemcsak ebből1, de egyetlen más tankönyvből sem szabad úgy tanítani, hogy a ta­nár pontosan ne ismerje a tan­abszolút „elhivatottság”, az igazság karizmatikus birtoklásá­nak az a „joga", mellyel a tan­­ügyglossza alkatója „kinyilatkoz­tat" ? A szélesebb összefüggések figyelmen kívül hagyásában vagy az egyoldalúságban? S ez egy­ben a lényege a tárgyalt glosz­­sza „anti-tanügyiségének", de válasz is az általunk feltett kér­désre. Merjük-e védelmezni tényleges eredményeinket? A kérdés meg­válaszolása témánkat illetően is igen alapos felmérést igényelne. Tapasztalataim alapján azonban elmondhatom: tanítóink közül nagyon sokan a szülői munkakö­zösségek ülésein rögtönzött tan­­könyvkíáilításakkal bizonyítják a párt és az állami szervek ezirá­­nyú gondoskodását a nemzetisé­gi iskolák tanulóiról. Ma már aligha akad olyan tantárgy, ami­hez ne lenne tankönyv, tanítói segédkönyv stb. A tankönyvek színvonaláról a szaksajtóban éveken át vitatkoz­tunk (lásd a Szocialista Nevelés „Tankönyv a mérlegen" cikkso­rozatát), s a vitába a legjobb külföldi szakembereket is be­vontak. Remélem, így lesz ez a jövőben is, annál is inkább, mi­vel most készülnek az új, illetve a kísérleti tankönyvek. Ezért hát merjünk szólni a tan­­könyvkiadás eredményeiről is. Mert nemcsak egy gyengébben sikerült tankönyv árthat a közok­tatásnak, hanem egy megfelelő­en jó sem segíthet, ha azt egy­oldalúan bíráljuk, s így aztán, akik tanítják, nem érthetik, és akik tanulják, nem hihetik. MÓZSI FERENC könyvi anyagot s az abban elő­forduló hibákat, és azokra ne hívná fel a tanulók figyelmét. (Tapasztalatból tudom, iskolás gyermekem van, hogy ezt a pe­dagógusok gyakran elmulaszt­ják!) 3. A dr. Gsamda Sándor és dt. Mózsi Ferenc szerzők által írt „Irodalomtörténet a középis­kolák 5. osztálya számára” cí­mű tankönyvről szólva le szeret­ném szögezni, hogy hiányosságai ellenére is jó és korszerű tan­könyv, mind tartalmát mind pe­dig szerkezetét és terjedelmét tekintve. Sok olyan hasznos fe­jezetet találunk benne, amelyek az eddigi tankönyvekből hiányoz­tak, ilyenek például Az irodalom és művészetek szaklexikonjainak jegyzéke (13. o.), József Attila a szlovák és cseh irodaiamban (67. o.). Hol keressük és ho­gyan? (115. a.), A folyóiratok (130. o.), Hogyan jegyzeteltünk (134. o.), az egyes fejezetek utá­ni kitekintések stb. — ezek mind új értékei a tankönyvnek. 4. Végezetül, de nem utolsó­sorban, szeretném megjegyezni: mielőtt kritizálni kezd az ember valamit (és valakiket), ajánlatos, jó, hasznos, de mindenképpen illik tájékozódni, hogy elkerülje a felesleges félreértéseket, vitá­kat. Dr. TANKÓ LÁSZLÓ Pedagógiai Kutatóintézet Dúdor István festménye Molnár László: ÚTRAVALÚ kilépsz a csillagtalan estbe az egyszerű kezekkel rakott szelekkel puha éjszakába falak közt virág földutak elején elágazó nem a lehajlott fej hazavezető rögös vándorlásba nem a végtelen mélység örökös hajlékot kereső várakozásba és nem is a távol még nehéz nem a tó vizére ereszkedő fátyol és nem is a tiszta kék de lépsz hanem az egyszerű beszéd tarisznyád telve a megfogant szavak keveredő hangok hullámverése tíz körmünkből ha egy is a bokrokon megmaradt letarolt erdők éneke szikkadt patakok csobogása halotti maszkját az éj felégett vetés kenyérillata leoldja hamuban sült reggel ropogása gipszporos kezével végigsimít de lépsz hamuvá porrá villámok ostorává reszket a sás tűzzé viharrá szelíd lobogássá hallgat a tóban a békalencse vízzé zuhataggá halk tengermorajjá tisztul a kép fényesül szemem sziklává gáttá keskeny hídkarjává metsző kés lehet az értelem felhővé széllé virágkeresővé földerül nappá éjszakává vigyázó szavakká dereng a bokrok kezünk a napban összeér kegyetlen levélrendszere szú emészti a kerítéseket de nem eresztjük fű alatt zizeg a hangyák elmondhatnánk jeleket hagyva rátok munkatábora csillagtalan éjben lobbanás éled a távoli erdő szélpuha estben az út menj utadon menj utadon menj utadon földutak elején a vándor s ne bánd ne bánd és az egyszerű levelek siratása mit beszélnek az egyszerű dallamok remegése csak menj utadon menj mehetsz 15

Next

/
Thumbnails
Contents