A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-23 / 8. szám
A NEMZETI FRONT KÖZPONTI BIZOTTSÁGAINAK ÜLÉSE KtPES KRÓNIKA Együttes ülést tartott február 6-án Prágában a Csehszlovák, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága. Az ülést — amely a Nemzeti Frontnak a CSKP KB 14. ülése utáni feladataival foglalkozott — Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, a Csehszlovák Nemzeti Front KB elnöke nyitotta meg és vezette, s ugyancsak ő mondott záróbeszédet. Ebben hangsúlyozta, hogy minden -erőnket a hatodik ötéves terv feladatainak teljesítésére kell összpontosítanunk. Beszédének külpolitikai részében síkraszállt az enyhülési politika folytatása mellett. Ezzel kapcsolatban idézte Leonyid Brezsnyev szavait arról, hogy az eddig elért enyhülés a békeszerető országok sokéves közös erőfeszítéseinek eredménye. Nem szabad megengedni, hogy felelőtlen imperialista körök ezeket az eredményeket felszámolják. — A képen: az ülésen Husák elvtárs mondott megnyitó beszédet. MAGAS CSEHSZLOVÁK KITÜNTETÉS VLAGYIMIR MACKEVICSNEK Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök február 4-én a prágai várban búcsúlátogatáson fogadta Vlagyimir Mackevicset, a Szovjetunió távozó nagykövetét. Ebből az alkalomból átadta neki a Fehér Oroszlán Érdemrend I. fokozatát. — A képen Gustáv Husák gratulál Vlagyimir Mackevicsnek a kitüntetéshez. MAGAS SZINTŰ SZOVJET-KAMBODZSAI TÁRGYALÁSOK Heng Samrinnak, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront KB és a népi forradalmi tanács elnökének vezetésével kambodzsai párt- és kormányküldöttség járt hivatalos baráti látogatáson a Szovjetunióban, ahol szovjet vezetőkkel tárgyalt. A tárgyalások befejeztével Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Heng Samrin közös nyilatkozatot írt alá a tárgyalások eredményeiről,' továbbá szerződést az 1980-ban a Szovjetunióból Kambodzsába irányuló áruszállításokról (kép). A VIETNAMI KOMMUNISTA PÁRT MEGALAKULÁSÁNAK 50. ÉVFORDULÓJA A Vietnami Kommunista Párt megalakulása 50. évfordulója alkalmából a KB Politikai Bizottsága kicserélte a párt vezetőinek tagkönyvét. Az 1. számú tagkönyvet in memoriam Ho Si Minh elnök nevére állították ki. — A képen: Le Duan, a KB főtitkára átveszi a 2. sz. tagkönyvet. (ČSTK bel- és külföldi képszolgálata) JÉGTŰRÖ FEBRUÁR Ezerkilencszáznegyvennyolc februárjának sorsdöntő eseményeit a véletlennek köszönhetően Gután éltem át, vagyis pontosabban: követtem figyelemmel a távolból. A véletlent ezúttal Terka néném személyesítette meg, anyai nagyapám fivérének a menye, egy nagyjából anyámmal egyidős asszonyka. Valami ügyes-bajos dolgának intézésére felutazott Bratislavába — ha jól emlékszem, a családjának kitelepítésére vonatkozó végzést szerette volna az Áttelepítési Kormánybiztosságon hatálytalaníttatni - és ha már itt járt, felkeresett a hegyiligeti főiskolás kollégiumban, s látva, hogy csaknem zörögtek a csontjaim a sovány intézeti koszttól, magával vitt Gutára, azzal a szándékkal, hogy egy kissé felhizlal a jó falusi koszton. Zimankós, havas idő volt, szinte csonttá fagytunk a farkasordító hidegben, mire kiértünk Gután az Egri-tanyára. Nem is ment ki senki a házból, csak ha az állatokat kellett megetetni. Aztán egy szép napon - ami itt költői túlzás - szállingózni kezdtek az emberek a közeli tanyákról, hogy meghallgassák a legújabb híreket a rádióban - nagynénéméknek ugyanis volt egy eldugott telejes rádiókészüléke. így tudták meg, milyen sorsdöntő események játszódnak le Prágában s szerte az országban. Hogy a Marshall-terv elfogadása vagy el nem fogadása körül milyen válság alakult ki a kormányban, melynek reakciós miniszterei - pártjaik utasítására - elérkezettnek látták az időt, hogy kiszorítsák a kommunistákat a hatalomból, s aztán helyreállítsák a tőkés kizsákmányoló rendszert, visszaadják az államosított gyárakat volt tulajdonosaiknak s az országot ismét a tőkésországok, az imperialista hatalmak uszályába manőverezzék. Az emberek elsősorban azt várták, hogy a dolgozó tömegek megdöntik a reakciós pártokra támaszkodó Benešt, akiben az itteni magyar lakosságot ért sérelmek értelmi szerzőjét, minden bajuk forrását látták. Voltak közöttünk sok harcot, $csendörönkényt látott, börtönöket is megjárt régi kommunisták, akik hittel hitték, hogy a kommunista párt, amely már az első köztársaság idején is az egyedüli pártként harcolt a munkásság és az agrárproletariátus, s ugyanígy a nemzetiségek igazi érdekeiért, jogaiért, ha hatalomra kerül, hozzálát a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásához - és ez reményt adott az embereknek. Feltartóztathatatlanul peregnek közben a drámai események. A párt s a szakszervezetek figyelmeztető általános sztrájkkal, a feliegyverzett munkásőrségek felvonultatásával válaszoltak a reakciós miniszterek obstrukciójára, s a burzsoáziának meg kellett hátrálnia a népakarat elől. Február 28-án Klement Gottwald elvtárs bejelenthette az Óvárosi téren összegyűlt tízezrek előtt és rádión keresztül az ország sokmillió dolgozójának: győzött a munkásosztály, élcsapatának, a kommunista pártnak a vezetésével, a köztársasági elnök elfogadta a Gottwald elvtárs által beterjesztett kormánylistát, amelyről hiányoztak a reakciós minniszterek ... Nagy volt az öröm Gútán és Szlovákia magyarlakta vidékein mindenütt. Most már tudták az emberek, biztosak voltak benne, hogy rövidesen vége jogfosztottságuknak, hogy egyenjogú polgárokként élhetnek tovább a csehek és a szlovákok s a többi nemzetiség oldalán, közösen építve az országot, a szocialista társadalmi rendet. TARJANI ANDOR 5
