A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-23 / 8. szám

lón egyedülálló lesz a kerület- i ben. Az „Ép testben ép lélek"! jelszó itt mindennapi valóság. — Szlovákia szakmunkásképző iskolái között évente megrende-Izik az „Ipari tanulók pártunk tiszteletére" elnevezésű vetélke­dőt — mondja Horváth Miklós. — Rendszeresen jó helyezést érünk el. — Mi kell ehhez?- Minél több fiatalt és minél aktívabban bevonni a sportkörök munkájába. Ezeket két testneve­lés szakos nevelő Makai János és Sládek János vezeti.- A verseny sportszámai - mondja Sládek János —, sakk, labdarúgás, kosár- és röplabda, asztalitenisz, úszás, síelés és honvédelmi akadályverseny. Most a spartakiád tornagyakorlatai­nak betanulása miatt elmarad az atlétika és a kézilabda. Nem győzné az egyetlen tornatermünk a sok versenyszám lebonyolítá­sát az ezekben szükséges edzést. Akinek mindezekhez nincs kedve az beiratkozhat az akrobata, az ugró vagy a gúlagyakorlatozó csoportba. Sőt, teniszezhet is. A súlyemelők, az ökölvívók a vá­rosi sportegyesületben versenyez­nek. Mór csehszlovák ifjúsági bajnok, illetve válogatott is ke­rült ki sorainkból. Egyszerre igyekezünk a tömegsportot és az egyéni versenyzőket is támo­gatni. — Sportban tehát nincs hiány. Mi a helyzet a kultúrával? — Rendszeresen látogatjuk a városi rendezvényeket, színházi és mozielőadásokat. Sőt, ma­gunknak is van filmvetítőnk. A városi könyvtárról évek óta jó az együttműködés. A mi könyv­tárunk is gazdag, a látogatott­sággal nem vagyok elégedett. - Mondja az igazgatóhelyettes. — Hozzánk nem éppen könyv­­szerető gyerekek jelentkeznek. — De nem ám! — veszi át o szót Astrid Simončíková nevelő­nő. - Nem tanulnak olyan oda­adással, mint a szakközépiskolá­sok, akik érettségire készülnek. Van olyan, aki ha nem állok fölötte, inkább mással csapja agyon a kötelező tanulási időt. — Nem csak a tanulással kap­csolatban hiányzik a felelősség­­érzet néhány fiúból — veszi át a szót ismét Horváth Miklós.- A berendezést sem kímélik. Láttam már bicska ütötte lyukat a heverő habszivacs kárpitozá­sán. Volt rá eset, hogy a szülő ezekkel a szavakkal adta át csemetéjét: „Jaj, már alig vár­tam a szeptembert, mert én nem bírok vele."- Nagy segítség nekünk, pe­dagógusoknak és nevelőknek s a gyerek szempontjából kész főnyeremény, hogy ilyen jól fel­szerelt, egészséges környezetben tölthetik ifjúságukat.- Nem csak sportolási lehető­ségben, de a tananyag elsajátí­tásához szükséges oktatási se­gédeszközökben sem szűkölkö­dünk. Sok-sok szemléltető és segédeszköz, jól felszerelt szak­­tantermek segítik az oktatást - kapcsolódik a beszélgetésbe Hegedűs László matematika-fizi­ka szakos pedagógus. — S per­sze az első osztályban a kisegítő órák. Az összeadás és a kivonás s az egyszeregy tanításával kell kezdenem. Mindent szépen * új­ból átveszünk. S a négyesre, ötösre álló tanuló év végére már jó közepes lesz. A fizika oktatásában pedig a segéd­eszközök segítenek. Mert ha el­magyarázok valamit, annak alap­ján csak a tananyag negyedét sajátítja el a tanuló. De ha ke­zébe adom a gépet, s azt szét­szedheti, összerakhatja, már száz százalékban megérti működését. Sokat áldozott a vállalat azért, hogy mindenünk meglegyen. Csak a tankönyvekkel van baj. Bár a magyar tagozatú osztá­lyokban minden tantárgyat ma­gyarul oktatunk, tankönyvet nem tudunk a tanulók kezébe adni. A szakmunkásképző intézet megalapításával Santúr Dezsőt bízta meg az Ipari üzemeket Építő Vállalat, hogy itt lehető­ség nyíljon a magyar nemzeti­ségű fiatalok részére az építő­ipari szakmák elsajátítására. A szándék elérte célját. Tanu­lóikat az érsekújvári, a lévai (Levice), a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) és a komáromi járásból toborozzák. Megéri kő­műves vagy ács szakmunkásta­nulónak szegődni. Az oktatás, a szállás és az étkezés teljesen ingyenes. Ebben az iskolában Ia szlovák és a magyar tanuló­kat az anyanyelvükön oktatják. Azt pedig, hogy hány szlovák, illetve magyar tanítási nyelvű párhuzamos osztály indul, min­dig a jelentkezők aránya szerint határozzák meg. Ehhez igazod­nak a pedagógusok. Magukra­­vállalva a dolog nehezebb ré­szét — két nyelven tanítani. Mert a Priemstav szerte az or­szágban mindenütt épít. Igaz, a szakmunkás helyett keze mun­kája beszél, de tudjon kérdezni és felelni is, bármely részében dolgozik az országnak. PRANDL SÁNDOR felvételei HÉTVÉGI LEVÉL Február jeles hónap Cseh­szlovákia népeinek törté­nelmében. Hiszen ehhez a hónaphoz fűződik a cseh­szlovák munkásosztály győ­zelme a kapitalizmus res­taurációját szorgalmazó erők fölött. A februári ese­mények azt jelentették, hogy a nemzeti demokrati­kus forradalom szocialista forradalomba nőtt át, és ennek a győzelemnek kö­vetkeztében hazánkban végérvényesen és vissza­vonhatatlanul Csehszlová­kia Kommunista Pártja és a munkásosztály vezette dolgozó nép lett az úr, az ország életének irányítója és gazdája. 1948 február­jában eldőlt a hatalom kérdése Csehszlovákiában. Február igen sokat jelentett a cseh és szlovák nemzet szempontjából, de minden bizonnyal még többet je­lentett nekünk, magyarok­nak, akiknek a februári események meghozták a nemzetiségi kérdés marxis­ta-leninista alapokon való megoldásának lehetőségét. Február számunkra azt je­lentette, hogy Csehszlová­kia magyar lakossága visz­­szanyerte politikai és ál­lampolgári jogait, és ezzel megkezdődött az a folya­mat, mely végeredményben a csehszlovákiai magyar nemzetiség problémáinak megoldásához vezetett. A februári győzelem követ­keztében újjáéledt Dél- Szlovákia magyarsága. El­kezdődött a magyar tan­nyelvű iskolák hálózatának kiépítése. Megjelentek az első magyar nyelvű újsá­gok, elsősorban az Űj Szó, mint Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak lapja, mintegy ezzel is demonstrálva, hogy pártunk a nemzetiségi kérdést va­lóban internacionalista szellemben kívánja megol­dani. Ezt követte a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgo­zók Kultúregyesületének (ma Kulturális Szövetség) megalakulása, s a CSE­­MADOK megalakulásától kezdve igen nagy részt vállalt a csehszlovákiai magyar nemzetiség kultú­rájának ápolásában és fej­lesztésében. Ez a társadal­mi szervezet a mai napig is igen jelentős szerepet tölt be a nemzetiségi kul­túra fejlesztése területén. A szövetség munkája nyo­mán Dél-Szlovákiában gombamódra szaporodtak a CSEMADOK helyi szer­vezetek, és elkezdődött a kulturális élet a magyar­lakta falvakban és városok­ban. Egyben megkezdődött egy folyamat, amely a cseh­szlovákiai magyar lakosság politikai és műveltségi szintjének emelését célozta. Ez a munka a mai napig is folytatódik, egyre maga­sabb szinten. De a nemze­tiségi kultúra fejlesztésében elért sikerek láttán soha­sem szabad elfelejtenünk, hogy mindennek elindítója a jégtörő február volt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nemzetiségi kérdés kö­vetkezetes megoldása csak­is egy olyan társadalomban valósulhat meg, ahol a ha­talom birtokosa a munkás­­osztály, a kommunista párt­tal az élen. 1948 február­jának hagyományai máig élnek. Ezekből a hagyomá­nyokból naponta merítünk. A februári események iga­zolják munkásosztályunk magas erkölcsi értékeit, melyek ma is alapját képe­zik a szocialista társada­lom sikeres építésének. Ez a munkásosztály, mely kom­munista pártunk vezetésé­vel a februári győzelmet kivívta, ma a termelés min­den területén biztosíték arra, hogy a párt és a kor­mány által kitűzött célokat és feladatokat maradékta­lanul teljesítjük. A cseh­szlovák munkásosztály, szö­vetségben a parasztsággal és a szocialista értelmiség­gel, biztosítéka annak, hogy hazánkban a nemze­tiségi viszonyok rendezése mindenkor a marxizmus­­leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján valósul meg. 3

Next

/
Thumbnails
Contents