A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
BŰN ÉS BÜNTETÉS kulturális centruma. Gépgyártását a határokon túl is ismerik, fejlett a vegyipara, jelentékeny az élelmiszer- és könnyűipara. Egyetemén, főiskoláin több ezer diák tanul, s itt képzik ki a hajózási és tengerészmérnöki szakembereket. Operaházaink színpadán a világ kiváló énekesei lépnek fel. Érdemes kívülről is megnézni a dalszínház igen szép barokk stílusú épületét. Nem kis erőfeszítésbe került újjáépítése — magyarázza -fiatal kísérőnőnk —, mivel a második világháborúbon súlyosan megrongálódott. Persze nem számolhatok be részletesen a város valamennyi intézményéről, legfeljebb megemlíthetem ezeket, mert mindegyikről külön cikket lehetne írni. A város lakóinak több mint kétharmada közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban áll a tengerrel, a hajózással, a halászattal vagy a kikötővel. A tengerészeti múzeum, a pprti sétány platánjai között, régi századokra visszamenően őrzi ezeket a hagyományokat. Több kiemelkedő egyéniség élt és alkotott itt. Közöttük Puskin, a halhatatlan költő, akinek a szobra egészen közel áll a múzeumhoz. Nézegetem a kirakatokat a város forgalmas utcáin, majd lassan visszaindulok a kikötőbe. Nem tudom, hány hajó fut be ide, a Szovjetunió legnagyobb fekete-tengeri kikötőjébe és hány indul útjára innen a világ különböző tengereire. Lenyűgöző látvány innen a magasból nézni a kikötőben és kinn a nyílt tengeren horgonyzó hajókat. Itt vár ránk a „Grúzia" is: négyszázötven utasával és kétszáz főnyi legénységével nemsokára elindul a Fekete-tengeren és a Boszporuszon át a Földközi-tengerre. Izgalommal várjuk az indulást. Daruk emelik a hajó gyomrába a több tonnányi élelmiszert és mindezt, ami két heti utunkhoz szükséges. Nézem, amint beemelik a partról a fedélzetre konténeredben a csomagjainkat; tegnap este a repülőtéren láttuk őket utoljára. Bent a kicsomagolás már a mi dolgunk, aztán mindenki megy a fedélzetre, hogy ott legyen a búcsúzásnál. A hajó személyzete közűi lekiált egy lány a barátnőjének a partra, hogy ne felejtse el megöntözni a virágait. Amaz visszakiált, hogy ma éjjel szolgálatos, de holnap ... A kislány hangját elnyomta a felbúgó hajókürt, aztán lent eloldják a köteleket és lassan távolodunk a parttól, az integető emberektől. Vannak közöttük olyanok, akik hozzátartozóikat kísérték ki, de utasok is, akik nem kísértek ki senkit, csak hajójuk indulására várva időtöltésből nézelődnek a kikötőben s integetnek nekünk. Egyre távolodunk a parttól, az ott horgonyzó, ki-be rakodó különböző nemzetiségű hajóktól, majd lassan kékes párába vész a platánok zöldjébe ágyazott város. Mögöttünk sirályok fehér hada, messze elkísérik a hajót egészen a nyílt tengerig, ahol a fehér tarajokat vető hullámokon kívül már nem látni egyebet, csak az eget és a lenyugvó napot. A beretvaéles tengeri szél elől behúzódom a fedélzetről a hajó kellemesebb zugába, a zeneszalonba, ahol süppedő karosszékben álomba ringatna a tenger, ha nem ígérne a mai nap még oly sok izgalmas látnivalót. Miközben a csillogó táncparkett túlsó felén hangszereiket hangolják a zenészek, néztem a panorámaablakon át, amint a nap lebukik a láthatáron s megfesti a vizet, mint amikor vörösbort öntenek a pohárba. Vacsorához szólítanak. A csupaüveg falú étteremben terített asztalok várják a hajó kétszázötven utasát, a felét, a másik étteremben a másik felét, ügyeskezű lányok sorra hozzák tá» nyárjainkra az orosz konyha különlegességeit. Ki-ki annyit kap a sült és főtt húsokból, olivabogyók'kal fűszerezett zöldséges köretekből, amennyit megeszik. Végül a feketekávé önt belénk új erőt, hogy tovább, késő éjszakáig ismerkedhessünk a hajóval, útitársainkkal, mindennel, ami körülöttünk van. A szalonban már játszik a zenekar. A folyosó végén fölfelé visz a lépcső, s amint látom, a másik étteremben még vacsoráznak. A mellette levő tágas előcsarnokból látni az ajándékbolt csillogó kirakatát, odabent sokan vásárolnak. Majd máskor jövök, amikor kevesebben lesznek. Néhány lépéssel arrébb, a fodrász szalonban a nőutasokat szépítgetik estére. Egy emelettel feljebb a könyvtár klubszobájában néhányon folyóiratokat lapozgatnak, és egy asztalnál sakkoznak. Kíváncsiságból végigmegyek egy másik folyosón, de már nem tudom, melyik a hajó eleje és melyik a vége, s végképp nem tudom, merre lehet a kajütöm. A recepcióban kaphatnék némi tájékoztatást a négy emeletre terjedő folyosók, éttermek, szalonok, játéktermek labirintusában, de előbb meg kellene találnom. Előttem kitárul egy üvegajtó és a „Kazbek” bárba csöppenek. Kékes szinű fényben vodkakóstolóra invitálnak. A gyomor azt mondja gyerünk, az ész tiltakozik ellene, de végül is az okos enged. Hatféle vodkát nem lehet egy este végigkóstolni, a következő napokra is kell hagyni valamit, ha netán háborogna a tenger. Asztaltársunk közben kiszámította a hajó sebességéből és a távolságból, hogy holnap reggel kilenc óra tájt érünk Boszporuszhoz. (folytatjuk) DUSEK IMRE 1. A kikötőtől a Patyomkin lépcsői vezetnek a városba 2. A hősök emlékművénél őrt álló fiatalok 3. Kikötörészlet Azt tartják, hogy bajban lehet megismerni a legjobban a barátot, a bíróságon pedig az életet. Valóban, a bíróságok sokrétű munkája, az esetek sokszínűsége éles tükre a körülöttünk zajló életnek. Ezt a tükröt tartották a nyilvánosság elé a Legfelsőbb Bíróság egyik közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján, amelyen elsősorban az elmúlt esztendő adatai kerültek mérlegre. Megállapítást nyert, hogy szlovákiai viszonylatban kevesebb lett az ügyfélforgalom, bár ebben az is közrejátszott, hogy a jogszabályzat sok ügyet a szabálysértés körébe utalt. A bírósági esetek aránya a közvádas ügyek irányába tolódott el, és örvendetesen csökkent a fiatalkorú elítéltek száma. Persze, ezek csupán általános adatok, ebből még nem lehet arra következtetni, hogy minden vonatkozásban javult az ország közbiztonsága. Egyes bűncselekmények — így az élet és testi épség, a népgazdaság elleni bűntettek, a rablások és az ittas vezetések — száma ugyanis nem lett számottevően kevesebb. Ami a bűnözés összetételét illeti, itt is pozitívumként lehet elkönyvelni, hogy csökkent a szándékos bűncselekmények miatt elítéltek száma; viszont növekedtek az olyan bűncselekmények, amelyek gondatlanságból erednek. Ezek jelentős része közlekedési bűncselekmény. § § § A gépkocsik számának rohamos növekedése, a szűk városi utcák, a szabályok be nem tartása, a „rámenős" vezetés, a közlekedési morál hiánya, de sok esetben az italozás, az alkohol hatása szinte nap mint nap súlyos kimenetelű balesetekhez vezet. „Ez ma már világjelenség" — szokták erre mondogatni az emberek. Ám van ennek hazai jellegzetessége is. A balesetek okát kutatva' úgy tűnik, mintha türelmetlenebbek lennénk, vagy szándékosan hánynánk fitytyet az előírásoknak. A bírósági gyakorlatban különösen az ittas vezetőkkel és a gyorshajtókkal szembeni szigor méltányos, mert az általuk elkövetett balesetek többsége tragikus kimenetelű lehet. Az ilyen bűncselekmények számának csökkentésére, a példamutató ítéletek mellett, a rendőrség hivatott: szigorúbb ellenőrzéssel igyekszik kiszűrni és kiemelni a közlekedésből azokat, akik a közlekedési morál hiányában veszélyeztetik embertársaik életét. További szigorítás e területen bizonyára javítaná a bírósági statisztikát is. § $ § Az alkohol ellenben nemcsak a közlekedésben okoz bonyodalmakat, jelen van csaknem minden jelentősebb bűncselekményben, mint felbujtó, mint „tettestárs". így például a rablásra vetemedők jelentős százaléka ittas állapotban valósítja meg a bűncselekményt. De sok esetben nemcsak a tettes ittas, hanem az áldozat is. A tipikus esetek többsége az italboltok előtt, a vendéglők és kocsmák környékén zajlik le és sajnálatosan sok közöttük a fiatalabb korú felnőtt, a húsz-harminc év körüli tettes vagy áldozat. Ami sajátosan a fiatalkorúakat illeti: az ő bűnözési kategóriájuk a hétvégi házak feltörése, gépkocsik fosztogatása és jogtalan igénybevétele. Némelykor bűnszövetkezetbe tömörülve, csoportokba verődve követik el tettüket. Megkönnyíti az autólopást, hogy a gépkocsik többsége az utcán parkol és nincs felszerelve riasztóberendezéssel. Általában a jogalkalmazás humánus elveit érvényesítik mindennapi munkájukban a bíróságok, de olyan esetekben, amikor súlyos a bűncselekmény és az a társadalom alapvető érdekeit sérti, akkor a törvény szigorát alkalmazzák. Különösen a visszaeső bűnözőkkel járnak el szigorúan, míg azoknál, akik először kerülnek bíróság elé és magatartásuk korábban nem esett kifogás alá, előtérbe kerül a nevelő jellegű büntetések alkalmazása. A fiatalkorú bűnözések visszaszorításában nagy jelentősége van a megelőzésnek. Régebben gyakran számoltak be a napilapok rendőrségi hírek vagy bírósági ítéletek kapcsán egy-egy galeri garázdálkodásáról. Ma már ilyen jellegű bűnözés viszonylag ritkán fordul elő, napjainkban inkább kisebb csoportokba verődve kerülnek szembe a törvénnyel a fiatalok, örvendetes, hogy az utóbbi időszakban csökkent a fiatalkorúak által elkövetett nemi erkölcs elleni garázda cselekmények száma is. A további javulás nemcsak a rendőri intézkedések és a bírói ítéletek feladata, de elsősorban nevelési kérdés, és ebben a tekintetben nagy felelősség hárul a szülőkre és az iskolákra. § § § Gyakran hallani, hogy hazánkban sok a válás, hogy ebben a „bírósági kategóriában" egyre inkább nemzetközileg is az élre törünk. Ha a valóságot nézzük, mégsem vigasztalan a helyzet: a bontóperek száma mintha enyhén csökkent volna. Vajon mi rontja meg a házasA SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK társak viszonyát? Mit mutat a tükör? A tárgyalások tapasztalata szerint vannak tipikus körülmények, amelyek tönkreteszik a házasságot. Az egyik ilyen a lakáskérdés megoldatlansága, különösen, amikor a házastársak valamelyik fél szüleinél laknak és a szülők beavatkoznak a házastársak életébe. Gyakori okként szerepel a férj alkoholista életmódja, italozása, durvasága, a pénz eltékozlása. Az utóbbi időben azonban — sajnos — terjedőben van a női alkoholizmus is, így a házasság felbontásának okaként a feleség italozása is szerepel. És természetesen az egyik fő ok ma is, nálunk is, mint mindenütt, a harmadik személy megjelenése a házastársak életében, aki nélkül — legalábbis az érzelmi fellángolás időpontjában úgy érzik — egyszerűen „nem lehet élni". Bíróságaink gyakorlatában sűrűn fordul elő az olyan eset is, hogy mire a bontóper a bíróság elé kerül, az egyik házastárs már mással él élettársi kapcsolatban, sőt, gyermeke is van. A válás kimondása azonban rendszerint nem tesz pontot az ügyre. Ha valamelyik fél makacsul ragaszkodik a házassághoz, úgy fellebbezést nyújt be; csak hoszszas eljárások folyamán rendeződnek a volt házasfelek vagyonjogi ügyei, a lakáshasználat kérdése, a gyermek elhelyezésével kapcsolatos pereskedése. Bizony, sok esetben, nagyon nehéz meghozni a bírói döntést arról: ki maradjon a lakásban, kinél lakjon az ártatlan vesztesként maradó gyermek, kié maradjon az autó, a nyaraló vagy akár a közös befektetéssel vásárolt szobai ülőgarnitúra? . . . A bűnről és büntetésről elhangzott tájékoztató őszinte tükre életünknek. Érdemes hát belenéznünk, mégha csak táviratilag is jelzi a bírósági jogalkalmazás mindennapi tapasztalatait. Mert társadalmunk minden tagjának magatartásától függ a bírósági statisztikák alakulása. 17
