A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-16 / 7. szám
HALLOTTUK OUASTUK LÁTTUK KÖNYV VARGA BÁLINT ANDRÁS: MUZSIKUSPORTRÉK „Ahogy a színészek szerepekről ólmodnak - én interjúalanyokról. Muzsikusokról, akikkel még nem hozott össze a sors. Mikrofonommal, ezzel a riporteri horgászbottal, a jövőben is készenlétben állok" — vallja a szerző szinte „respoetica-"-ként kötete előszavában. Divatja s nagy keletje van napjainkban az interjú-köteteknek. írók és labdarúgók, filmcsillagok s politikusok, terroristák és muzsikusok — minden „híres" ember véleményére kiváncsiak vagyunk s mindenki elmondhatja a véleményét, újságban vagy rádióban, televízióban vagy filmben, aztán — mert hiszen a szó elszáll, az írás megmarad — vélemények átadhatja az örökkévalóságnak, vagyis fölkínálhatja valamelyik könyvkiadónak. Interjúalany vagy interjúkészítő — alkalom válogatja. Ezt cselekszi interjúival Varga Bálint András is, a Magyar Rádió osztályának kitűnő riportere. Interjú-alanyai: a komoly zene világának csillagai. Zeneszerzők és karmesterek, szervezők és zenetanárok, hangszeres előadóművészek és énekesek. Korunk kiváló komponistái közül, olyan .világhírességeket sikerült a riporternek mikrofonvégre kapni, mint Pierre Boulez vagy John Cage, Ediszon Gyenyiszov vagy Iannis Xenakis, s az azóta immár halhatatlanná vált Luigi Dallapiccola vagy Alois Hába. A karmesterek közül Ernest Bour, Raymond Leppard, Neville Marriner és Hans Swarowsky nézeteivel ismerkedhetünk meg „mikrofonközelből", míg a hangszeres előadóművészek közül Benedetti-Michelangeli, Alfred Brendel, Ralph Kirkpatrick, Aloys Kontarsky, Walter Levin, Yehudi Menuhin, Pauk György, Gervase de Peyer és Isaac Stern portréjával ismerkedhetünk meg. A zeneművészetben járatos olvasó-hallgató, tudja, hogy korunk zeneművészetének valóban egyedülálló élgárdája vonul itt el a szemünk előtt s ugyanezt mondhatjuk el Cathy Berberianról, a világhírű, örmény származású, amerikai énekesnőről vagy a már az interjúkészítés idején is a kilencvenedik évéhez közeledő, s azóta el is hányt Nadja Boulanger-ről, a „zenetanár"ról, aki modern komponisták generációinak a mestere, s az egész huszadik századi muzsika nagy tanúja volt. A nagy közönség 'előtt kevésbé ismertek a „szervezők", pl. Sir William Glock, Walter Legge, Dr. Wolfgang Stresemann, de ezek az interjúalanyok meg éppen azért izgalmasak, mert olyan emberek, akiknek rengeteg közük volt éppen a nagy zeneművészekhez, zenei intézményekhez. (cselényi) A MAGYAR SAJTÓ TÖRTÉNETE Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a publicisztika őse, elődje a szónoklat, akkor a műfajt az ókori görögök és rómaiak idejébe vezethetjük vissza. Sőt, az időszaki írásművek első jelei is Rómához kapcsolódnak: a Julius Caesar szenátusi határozóit közlő táblák, az Acta diurnák. Aztán ugorjunk egy nagyot az időben, Angliába, az 1702-es esztendőbe, amikor is megjelent a világ első napilapja, a Daily Courant. A fent elmondottak ugyan nincsenek közvetlen összefüggésben a magyar sajtó történetével, de keletkezésének, kialakulásának megértéséhez, megismeréséihez elengedhetetlenül szükségszerű az időben és térben tett nagyobb áttekintés. Ezt szem előtt tartva rövid áttekintést adnak a kötet szerkesztői magáról a publicisztika, az újságírás, a sajtó kialakulásáról, a négy kötetesre tervezett sajtótörténet első könyvében. A tavalyi budapesti téli könyvvásár egyik vaskos csemegéje egyáltalán nem lexikális jelleggel szerkesztett könyv, hanem kitűnő olvasmány. Nemcsak a szakma tarthat rá számot, hanem a szélesebb olvasóközönség is. Hiszen a fő téma, a magyar sajtótörténet bemutatásával egyidejűleg Közép-Kelet-Európa politikai, gazdasági, társadalmi, tudományos és kulturális életéről is alapos keresztmetszetet kapunk. Megtudhatjuk, milyen körülmények között, hogyan indult meg II. Rákóczi Ferenc nek köszönhetően a magyar hírlapirodalom. Részletesen olvashatunk a magyar újságírás egyik nagy őséről, Bél Mátyásról és 1721- ben Pozsonyban kiadott Nova Posoniensia nevű latin nyelvű lapjáról, amelynek hat forint volt az ára. Aztán sok érdekeset és fontosat megtudhatunk a másik nagy ősről, Rőt Mátyásról, aki az első magyar nyelvű újság megindítója volt. 1780. január elsején jelentette meg a Magyar Hírmondó első számát, amelynek már az első évben hóromszázhúsz előfizetőt toborzott. Komoly akadályok leküzdése árán tudta csak megindítani a hetente kétszer jelentkező lapot és a késői utód már szinte csodálkozni sem tud azon, hogy Rát újságának ellenzői elsősorban egyes magyar nemesek voltak. Érdemes ide írni a Magyar Hírmondó egyik „beharangozó" lapjának szövegét: „Előre való tudakozás: Ha vallyon találkoznának-é elegendő számmal, Hazájokat és Nemzeteket igazán szerető Magyar Hazafiak, a kik Magyar nyelven íratandó új Hírekre, vagy-is Hírmondó Levelekre szert tenni kívánnának?" És „találkoztak" elegendő számmal, mert hét év múlva már egy másik magyar újság is megjelent: a Szacsvay szerkesztette bécsi Magyar Kurír. A kötet 1848-al bezárólag — nagyon sok reprodukcióval tarkítva — térképezi föl, olvasmányosan mutatja be sajtótörténetünk 1705-től számított szakaszát. - zolczer — FOLYÓIRAT NEMZETISÉGI JOGOK MAGYARORSZÁGON A Tiszatáj decemberi számában több értékes tanulmányt találunk. Vastagh Pál Nemzetiségi jogok hazánkban c. írásában a magyarországi nemzetiségek helyzetével foglalkozik. A tanulmány bevezető részében a szerző olyan kérdésekről ír, mint az emberi jogok mai értelmezése, az állampolgári, valamint a nemzetiségi és emberi jogok kapcsolata stb. A tanulmány nagyobb részében a szerző a nemzetiségi jogok magyarországi fejlődését vizsgálja. A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy Magyarországon már a kommunista párt 1944. október 2-i programja is részletesen foglalkozott a nemzetiségek helyzetével. Többek közt már ekkor leszögezték, hogy a „több nemzetiségű vidéken minden nemzetiség nyelve a hivatalos nyelvek közé felvétetik". Lehetővé tették ezenkívül az anyanyelvi oktatást is. Tanulmányában Vastagh Pál ismerteti az 1949-es programnyilatkozatot is. Ennek értelmében az ötvenes években jelentős fejlődésnek indult a nemzetiségi oktatásügy. Érdemes idézni néhány sort az 1951. évi törvényrendelet 13. paragrafusából. Eszerint „azokban a községekben, városokban, ahol legalább 15 egy nemzetiséghez tartozó tanuló szülője, gyámja kívánja, biztosítani kell, hogy ezek a tankötelesek kívánságukhoz képest anyanyelvükön részesüljenek oktatásban ..." A cikkben szó esik az anyanyelv szabad használatáról is. Lássuk a szerző ezzel kapcsolatos véleményét: „A nemzetiségek számára fontos és gyakorlati jelentőségű az anyanyelv használata az államigazgatási eljárásban, hiszen az állampolgár leggyakoribb találkozási formája az államigazgatási eljárás.” A nemzetiségi állampolgárok névviselési jogával kapcsolatban a szerző a következőket írja: Ennek (mármint a névviselésnek — Cs. K. megj.) különös jelentősége van a nemzetiségi jogok érvényesülése szempontjából, hiszen a nemzetiségeknek sajátos érzelmű érdeke fűződik a többségtől eltérő név viseléséhez." Ennek értelmében Magyarországon az idegen nemzetiségű állampolgár utóneve pl. a nemzetiség anyanyelvén is bejegyezhető a hivatalos okiratokba. A felsoroltakon kívül a tanulmányban megfelelő elemzést találunk még a nemzetiségi kultúra megőrzésének fontosságáról, a nemzetiségek közművelődéséről stb. Az utóbbival kapcsolatban az alkotmány leszögezi, hogy a nemzetiségek közművelődési tevékenységükkel is hozzájárulnak hazájuk és a környező országok kapcsolatainak elmélyítéséhez. Csáky Károly HANGLEMEZ LADISLAV KNÍŽE PROFILLEMEZE A Supraphon hanglemezgyártó vállalat a Mladý svét című folyóirattal karöltve a Gramofon Klub tagjai részére közös kiadásban jelentet meg számos kitűnő, érdekes és értékes hanglemezt, melyek természetesen az idősebb zenekedvelők érdeklődésére is számot tarthatnak. Az egyik ilyen legutóbb kiadott lemez Ladislav Kníže akkordeon-művész profillemeze. Az akkordeon - azaz a tangóharmonika — a legfiatalabb olyan hangszer, melynek művészei önálló komoly zenei hangversenyeket adnak, komoly zenei szólószámokat interpretálnak. Az akkordeon kezdetben ugyanis csaknem kizárólag a könnyűzenét szolgálta, a harmincas, negyvenes évek tánczenekarainak hangszeres felállása szinte elképzelhetetlen volt tangóharmonika nélkül. Napjainkban egyre inkább hangverseny-hangszerré válik az akkordeon és már igen szép számban vannak zeneművek, melyeket szerzőik a széphangzású, sok-sok zenei bravúrra és virtuozitásra képes akkordeonra komponáltak. Ladislav Kníže egyike azoknak a fiatal cseh zeneművészeknek, akik szólóhangszerüknek az akkordeont választották. Nem könnyű hangszer az akkordeon. Ladislav Kníže azonban már számos bel- és külföldi hangversenyén bebizonyította, hogy ez a hangszer „mindent tud", ha valaki olyan virtuóz módon kezeli, mint azt Kníže teszi. Az új Supraphon-lemez A oldala egyetlen szerzeményt tartalmaz, a fiatal szovjet zeneszerző, Nyikolaj Csajkin „Szonáta h-moll akkordeonra" című négyrészes szonátáját (I. Allegro risoluto, II. Andante placido, III. Allegro brillante, IV. Maestoso molto pesante. Presto). A B-lemezoldalon találjuk Jindrich Feld „Akkordeon szvit ”-jét („Suita pro akordeon"), amely ugyancsak négy részből áll (1. Toccata, Allegro, 2. Romance. Andante, 3. Intermezzo. Moderato, 4. Moto perpetuo. Allegro con brio), valamint Václav Trojan két akkordeondarabját: „A rombadőlt katedrális" („Zfícená katedrála") című prelúdiumot és a „Tarantelló“-t. Az összes szerzemények szinte virtuóz előadást követelnek meg, különösen áll ez a Tarantella című Trojanszerzeményre, de ugyancsak igényes mű az orgonadarabokra emlékeztető másik Trojan-szerzemény is. Csajkin és Feld szerzeményei is megkövetelik a szólista játéktechnikai kvalitásainak csillogtatását. A tenger gyilkosai c. amerikai filmben szerepel a 22 éves Maren Jensen, aki kitűnő úszó és búvár. Apja dán, anyja a Hawai-szigetek szülötte, ö maga Californiában él. A slupski vajdaságban (Lengyelországban) több helyen is intenziven fejlesztik a pisztrángtenyésztést. Az Állami Halgazdaság 10 itteni pisztróngtenyésztö telepén az igen Ízletes szivárványos pisztrángokat tenyésztik. Sági Tóth Tibor 8
