A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-09 / 6. szám
Elmúlt a rövid farsang, búsulnak a lányok A nagymérög miatt, ráncos a pofájuk A rappi (Rapovce) változat már szelídebb: Elmúlt farsang már itthagyott A lányoknak nagy bút hagyott Hozza isten a húsvétot Vigasztalja a lányokot. Kéménd (Kamenín) Énekelte: Szalai Rudolfné Baranyai Mária (70) Gyűjtő: Ág Tibor, 1971 Elment farsang, itt hagyott Sok kislánynak bút hagyott, De én nékem nem hagyott, Mer én most is víg vagyok. Tempo giu£to J *132 ^ 14 J J i J 3=^ Far — song ha — rom nop —ja — ba? klem jöt — tel ei a bal—ba, A GARAM MENTE NÉPZENÉJE X. A farsang a falusi ember életében a lakodalmak, a disznótorok, a vígság és a szórakozások ideje volt. Farsangnak, általában a Vízkereszttől farsang keddiéig, azaz húshagyóig tartó időszakot nevezték, ugyanis valamikor az új borral kezdődő és Katalin-napig (november 25.) tartó időszakot kisfarsangnak hívták. Ezután már sem lakodalmat sem bált nem tartottak, egészen a nagyfarsangig. Némely vidéken a „nagyfarsang" mellett „bárányfarsangnak,, nevezték a húsvéttól pünkösdig terjedő időszakot. A tulajdonképpeni farsang a farsangutója a három utolsó nap volt: farsangvasárnap, farsanghétfő és farsangkedd. A farsangi játékok, mulatságok is főleg ehhez a három naphoz kapcsolódtak. Amikor még fonóházak léteztek, a lányok és legények játékai, mulatságai, tréfái a farsangi időszakban érték el tetőpontjukat. A farsangi és húsvéti szokások közötti kapcsolatra utal a mai számunkban közölt kéméndi farsangi dal első versszakának szövege. A második versszak a pártában maradt lányok kicsúfolására utal. Faluhelyen azokat az idősebb lányokat, akik a farsangi időszakban nem mentek férjhez, kicsúfolták. Ezzel kapcsolatos az ún. „tőkehúzás". Egy lukanényei farsangi népdal így szól: Elment farsang, itt hagyott, A lányoknak bánatot Hozd el isten másikot A lányoknak vígságot. Martoson pedig így csúfolták a pártában maradt lányokat: A farsangi alakoskodó szokásokhoz nem kapcsolódtak dallamok. Ez azzal magyarázható, hogy az alakoskodóknak némáknak kellett lenniök, különben a hangjukról felismerték volna őket. ÁG TIBOR Ha nem jöt—tél a bal—ba,-0------0-Nem Ön—tesz meg hús-vét — ra
