A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-02 / 5. szám
BANKÓK, KAMATLÁBAK Régi, közismert odoma: szigorlatozik a jurátus, a vizsgabiztos kinéz közben az obiakon és felteszi a kérdést: — Mit lát lenn? A diák is kipillant az utcára és szerencsésen elérti a fogas kérdést: — Jogalanyokat meg jogtárgyakat — válaszolja két szóba sűrítve a nagyvárosi forgatagot. Nos, ha a banktisztviselő szemével nézzük az embereket, két táborra oszlanak, s durva hasonlattal megállapíthatjuk: vannak a tücskök és a hangyák. Azaz a bohémebb, a holnappal kevesebbet törődök; illetve a szorgos, előrelátó gyűjtögetők. Nézzük, mennyire igaz ez a szempont A helyszín a Szlovák Állami Takarékpénztár komáromi (Komárno) járási intézete. Két véglet? Az ünnepek előtt, a múlt év végén kivettem a pénzemet. Hetvenezer koronát — mondja egy 29 éves fiatalember, a hajógyár hegesztője. — Gépkocsit vettem. Kifizettem már a biztosítót is, és ami megmaradt, most újra betétkönyvre teszem. Most majd lassabban gyarapszik a pénz, de azért nem szeretnék készpénztartalék nélkül maradni. — Márciusban lesz az esküvőm és áprilisban jár le az ifjúsági takarékbetétre szóló ötéves szerződésem — mondja a 21 éves Éva. — Bejöttem megérdeklődni, hogy mennyi az a a pénz, amire az indulásnál számíthatunk. És újházasoknak folyósított kölcsönt is szeretnénk majd fölvenni. — Decemberben lakáshoz jutottam! — kapcsolódik a beszélgetésbe egy 25 éves szőke szakmunkás. — Mondhatom, nagyon jól jött a segítség, amit korábban gyűjtött betétemnek köszönhetek. Ez az összeg azonban nem elegendő a lakás teljes berendezéséhez, ezért kölcsön iránt érdeklődöm. A. az Európa-kávéhóz egyik jellegzetes figurája. Alkalmi haverokat, ivócimborák csapatát vonva maga utón ül be ide délutánonként, este pedig a bárba szokta áthelyezni székhelyét. Amikor a takarékosság gondolatát említem neki, úgy néz rám, mintha sértegetném: — Minek sóherkodjam? A mának élek és kész! Anyámmal lakom, az ő főztjét eszem. Munka utón egyszerűen a szórakozást, a zenét szeretem. Ennyi az életem. B. felfogása és életvitele sokban hasonlít társáéhoz, csakhogy egy bökkenővel: jóval kevesebbet keres. De így sem veri fogához a garast, ha pénze van, azonnal szétfolyik, szertegurul a keze közül. A hitelezők türelmetlenkedő pillantásait tűrve, örök pénzzavarban él. L.-lel az utcán, a takarékpénztár előtt találkozom. 23 éves technikus. Némi zsebpénz kivételével, szinte a teljes jövedelmét félrerakhatja. Koszttal, kvártéllyal a szülei látják el, társasági életet alig él, viszont szépen gyarapszik a betétkönyve. Autóra gyűjt, de ha megnősülne közben, hót lakásra is elköltené pénzét. Bízik a holnapjában. Ez a néhány példa tulajdonképpen két szélsőséget szemléltet. A pénzhez való viszony két véglete közt persze megannyi árnyalat húzódik. Tulajdonképpen ez adja az átlagot, a normának elfogadottat. Az ilyen módon költekezők és spórolok azok, akik nem dőzsölnek, nem rázzák a rongyot, de okosan felhasználva pénzüket nem sajnálják kiadni azt. Az emberek többsége tudja és tudatosítja, hogy a takarékosság gondtalanabb és tartalmasabb életet biztosít. Fersze, csak addig, amíg nem csap ót öncélú zsugorgatásba, minden kiadástól rettegő kuporgatásba. De ez újra egy véglet, akárcsak a nemtörődöm s hivalkodó rongyrázás. Cél és eszköz — A takarékosság olyan emberi tulajdonság, amelyre nevelni lehet és szüksége is. Ezt a nevelő munkát pedig minél korábban el kell kezdeni — mondja Cséry Viktorné, az állami takarékpénztár komáromi járási intézetének dolgozója. — A spórolósnak mindenütt nagy a jelentősége. Innen csupán a egyén vagy a család szempontjából, hanem az egész népgazdaság vonatkozásában is. Szerintem a lakosság nálunk, öszszességében, meglehetősen józanul él. Ez jut kifejezésre a nálunk kimutatható statisztikai adatokban is. Járásunknak körülbelül 110 ezer lakosa van, a takarékbetétek száma pedig 90 ezer körül mozog. A könyvecskékben lévő betétállomány kereken 900 millió korona, és ez az összeg évente 48— 50 millióval gyarapszik. Járásunkban tíz-tizenkét évvel ezelőtt 2200 koronányi betét jutott egy-egy lakosra, manapság ez az összeg mór csaknem a nyolcezer koronát is eléri. Igaz, a lakosság körében sokfajta gazdálkodással, pénzelköltési móddal találkozunk, mindennek többnyire beosztó, takarékosan gazdálkodó jellege van. Valóban, hazánkban az életszínvonal folyamatos emelkedése lehetővé tette, hogy az emberek a holnapra, sőt, a holnaputánra is gondoljanak. Ma már a legtöbb ember olyan célokat tűz maga elé (például lakás, gépkocsi, hétvégi nyaraló vásárlása stb.), amelyek rendszeres takarékossággal elérhetők. Ez egyébként sokaknál ösztönzője annak, hogy jövedelmükből kisebb-nagyobb részt takarékba tegyenek. Mindezt akár alkalmi difinícióba is foglalhatjuk: termelünk, keresünk, fogyasztunk — s ha marad, félretesszük! Tervezve, megfontoltan, a takarékpénztárba. A komolyabb igényeket többnyire hosszabb távú, rendszeres takarékoskodással lehet elérni, kielégíteni. De említést érdemel a betétállományok folyamatos emelkedésének egy további tényezője is: a takarékpénztárakba letétbe helyezett pénz lehetővé teszi, hogy az állam a lakosságnak hiteleket, kölcsönöket nyújtson. A komáromi járásban például a betétállomány egyharmada nyer így további érvényesülési formát. Számokban kifejezve: hatezer újházasnak 92 millió korona kölcsönt fizettek ki, 103 millió korona hitelt nyújtottak az egyénileg építkezőknek, 41 milliót a különböző beruházások finanszírozására, üzemfejlesztésre vagy a szolgáltatások ösztönzésére is jut hitel, ami végső soron szintén a lakosság szükségétéinek jobb kielégítését szolgálja. A takarékosság — az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt — így vófik hasznossá, a szebb holnap eszközévé. Spórolni, de hogyan? A takarékpénztárak feladata, hogy járási intézeteik, körzeti fiókirodáik, helyi kirendeltségeik, illetve munkahelyi ügyintézőik ré. vén elősegítsék a takarékoskodást. A 15. és 28. életév közötti fiatalok számára a legelőnyösebb forma az ifjúsági takarékbetét, ahol havi száz koronás betéttől ötszáz koronáig köthető megállapodás. Ha a betételhelyező nem mondja föl idő előtt a szerződést, úgy komat és prémium is jár a szép kis összeggé kerekedett summához. Természetes, hogy az országos viszonylatnak megfelelően, a komáromi járásban is népszerű ez a spórolási forma. A felnőttebb takarékoskodók közül a legtöbben két százalékos kamatot fizető betétkönybe helyezik pénzüket. Nem kis összeg: 350 millió van igy a komáromi bankban. Közkedveltségi sorrendben — 230 millió letétbe helyezett koronával — a nyerőkönyvek következnek, majd az egy éves felmondáshoz kötött, négy százalékos kamatot fizető betétkönyvek. Joggal merül föl a kérdés: vajon másképpen és más célból takarékoskodunk-e most, mint — mondjuk — egy évtizeddel ezelőtt? A takarékbetétek szavatolt titkosságára való tekintettel nem könnyű erre választ keresni, de bizonyos általános érvényű tapasztalatok igy is levonhatók. Csökkenő irányzatot mutat például a tartós fogyasztási cikkekre történő takarékoskodás, mert az ilyen célú vásárlásokat manapság már többnyire készpénzzel veszik meg az emberek. Az utazásra, üdülésre történő spórolós a szellemi dolgozóknál a leggyakoribb, ezzel szemben feltűnően alacsony a mezőgazdaságban dolgozók takarékoskodása erre a célra. A gyermek számára történő takarékoskodás viszont a falusi lagosságnál a legmagasabb, minthogy az úgynevezett biztonsági tartalékra takarékoskodók köre is elsősorban vidéki. Az életkor szerinti megoszlás is érdekes. A huszonéveseknél a lakásszerzés, a lakberendezési cikkek és a személygépkocsi vásárlása motiválja a takarékoskodást; 35— 45 éves korban a hétvégi ház, a telekvásárlás, a családi ház építése iránti érdeklődés lép előtérbe, míg az úgynevezett vastartalék gyűjtése inkább idősebb korban jellemző. ... és azok a mesés kamatlábak! — énekelte évekkel ezelőtt vidám-sóvárogva egy népszerű táncdalban Bakacsi Béla. De ami a dalban tréfának tűnt, az az életben valóság. Mert bőven jut kamatláb annak, aki takarékoskodik. És ki-ki akkor s arra váltja „aprópénzre" betétállományát, amikor akarja, illetve amikor szüksége van rá. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Prandl Sándor 22
