A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-04 / 31. szám
Ha egy faluban csak egyetlen ember is akad, aki vállalja a különböző rendezvények szervezését, egy-kettőre mozgásba lendül a társadalmi élet. Mert kell valaki, aki összetartja az embereket, vezeti, irányítja a munkát s képes újból és újból meglepétásszerű érdekességet vinni a szokásos, évfordulókhoz kötött ünnepségek közé. Faluhelyen jóformán mindenki minden szervezetnek tagja. Az agilis embert rendszerint beválasztják a vezetőségbe. így történhet, hogy az egyik szervezetnek elnöke, a másiknak pénztárosa, a harmadiknak mondjuk kultúrfelelőse. Szerencsés az a falu, ahol több „tenniakaró" is akad. Megoszthatják a munkát, kölcsönösen segíthetik egymást és a tenniakarás szelleme lassan elterjed az egész faluban. A lakosság nem nézi tovább tétlenül az erőfeszítésüket, maga is bekapcsolódik, s szerves részévé válik a kulturális életnek. Csallóközaranyosról (Zlatná na Ostrove) legutóbb a Jókai-napok kapcsán rai egy ősi mesterség gyönyörű termékei. Koczkás János, a seprűkészítésnek mestere. Idősebb Sántha Ferenc fonott ládája bármely háztartás praktikus tartozéka lehet. Idősebb Horváth István a fafaragás művésze. Mindezt Bitter Ferenc nyugdíjas tanár szobanövényei közé „ágyazta" Péter bácsi gondos keze. Csonka András, Tuska Pál, Gajdács Mihály, Rúna András, Vörös Károly és Szűcs Imre fával dolgoznak. Finoman kivágják, égetik, lakkozzák a különböző lakásdíszeket. Díszként színes üveget, villanyégőt illesztenek hozzá. -Hangulatlámpák, előszobadíszek, gyertyatartók és virágvázák kerülnek ki kezük alól. Akinek nincs otthon kellő felszerelése s még nem biztos ö keze a munkában, a klub melletti barkácsműhelyben gyakorolhat, dolgozhat. Sokrétű és színes volt a bemutatott tárgyak sora. Méginkább az lett volna, ha mindenki elhozta volna saját készítésű, ötletes használati tárgyait. Kicsit még féltek az emberek a nyilvánosságSzabados Péter nyomán megtelik lélekkel, valósággal megelevenedik, s már az idegen szemlélő is felismeri. így sorakoznak egymás mellett a teknősbéka, a túzok — amint tojásain ül —, a kócsag, a fajdkakas, a vadászkutya, Emitt egy harcban, állandó acsarkodásban megrokkant, félszarvú, ferde gerincű kost látunk, ott egy sellő bűvöli a vízi embert, kígyó kúszik a fára, harkály kopácsol, gyíkpár . sütkérezik. „Fantázia szüli a népművészetet" — írta jelmondatként Péter bácsi a falra. F. Nagy Ferenc valódi népművész! Nem volt könnyű feladat ennyi embert megmozgatni, féltve őrzött kincseiket a közönségnek bemutatni. Régi kultúrmunkás, tapasztalt szervező Szabados Péter. S hogy nyugdíjas napjaiban sem tud tétlenül ülni, annak bizonyára az az oka, hogy a falunak épp úgy szüksége van őrá, mint neki magának az állandó tevékenységre. Hasznos segítőtársa a népművelőnek, félállásban kultúrházi alkalmazott, a rokkantak helyi szervezetének pénztárosa. A nyugdíjasok klubját el sem lehetne képzelni nélküle. Ö a mindenes. Itt is, ott is csak rá bízzák a dolgokat. - Péter bácsi intézd el te, neked van ismerősöd, időd, te értesz hozzá — mondogatják. És Szabados Péterből nem fogy ki a lelkesedés. Nem sajnálja sem az időt, sem a fáradozást. Saját kezűleg látta el faburkolattal a klub belső falát, leragasztotta a szőnyeget, keze nyomát őrzi a függönytartó. Mindezt társadalmi munkában, ajándékul a falu népének. Hogy kellemes, szép környezetben tölthessék szabad idejüket a nyugdíjasok, a fiatalok, ha szórakozni, kikapcsolódni eljönnek ide. Ö győzte meg a fúró-faragó, kosárfonó embereket, hogy mutassák be kéolvashattunk. A CSEMADOK és a SZISZ helyi szervezetének irodalmi színpada megállta helyét a rangos rendezvényen. Nyilván nem véletlenül s nem egy ember, hanem szervezők, vezetők s szereplők közös munkájának eredménye a siker. A tenniakarás szellemét a falu, a szövetkezet és a tömegszervezetek vezetői egyaránt magukénak vallják. A sok fáradhatatlan kultúrmunkás közül most Szabados Pétert emelem ki, mert ő szervezte, rendezgette azt a kiállítást, amely a napokban volt látható a Honvédelmi Szövetség a „ZVÄZARM“ klubhelyiségében. Volt ott minden: Kása István saját készítésű, eredménnyel működő egérfogóját és zsupszalma szakajtó kosarát hozta el, Varga Sándor és neje kukoricalevélből tud ügyes bevásárló szatyrot - cekkert - és lábtörlőt fonni. Pálfi Zsigmond fűzfavesszőből készített kosától, legközelebb bizonyára többen lesznek a kiállítók. Nem hiszem, hogy Aranyoson csak idősebb Vendégh Ferencné és Vörös Sándorné tudna kézimunkázni. A többiek bizonyára egy külön kézimunkakiállításon kívánnak részt venni. „Divatos" viszont a fából való barkácsolás. Egyedül Győri Béla mutatott be néhány kovácsoltvas tárgyat. Olajos Sándor sokminden iránt érdeklődő ember, ötletgazdag (hogy mást ne említsek) a kidobott, már használhatatlan itatóból készült padlóvázája. A felsorolásban szándékosan utoljára hagytam F. Nagy Ferenc bemutatását. Az ő tevékenysége már nem egyszerűen fantáziadús barkácsolás, hanem a természetre rácsodálkozó, érző és gondolkodó ember naiv művészete. A száradó fagyökérben, szőlőtőkében felismerni véli valamelyi élőlény, mesealak körvonalait. Addig-addig forgatja, fényesíti az élettelen fadarabot, míg az keze szítményeiket. Egymástól okulva, tanulva könnyebben boldogulnak. Az ötlet ötletet szül, a fantázia népművészetet. A hagyományt ápolni, továbbvinni, ez a kiállítás küldetése. Miután orvosi, történelmi, falufejlesztési előadások már elhangzottak a klubban, most a nyugdíjasok közlekedésrendészeti és jogi ismereteit kívánják egy-egy előadással gyarapítani. A legközelebbi s • remélhetőleg szintén látványos rendezvényük a virágkiállítás lesz, melyen a faluban fellelhető, szép szoba növényeket kívánják bemutatni. Péter bácsi nem fél a lakosság passzivitásától. Jól tudja: jóakaratú, segítőkész emberek . veszik körül. Munkája csak így lehet eredményes, ez ad neki biztatást. FISTER MAGDA PRANDL SÁNDOR felvételei 4
