A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-28 / 30. szám

Tfcmpo giusto •zi— pmn zöldéi — lik, «a-p«n zöldéi Le— ve — li —tői, bim-bó — jó — lói me«-sze tűri- dök — lík tün-dök—lik, messze tün-döK— Az út mellett csipkebokor,*) Balog Julcsa az, Balog Julcsa az, Balog Julcsa az. Mellette egy rozmaringszál, Szabó Pistyu az, Szabó Pistyu az, Szabó Pistyu az. Jó rá vigyázz, Balog Julcsa Hogy még ne csaljon, hogy még ne csaljon, Hogy még ne csaljon. Mézes-mázos pálinkával, Mérget ne adjon, mérget ne adjon, Mérget ne adjon. *) A további versszakokat a B dallamra éneklik Ej — u — ián egy ô-------ra, bot—ba gy»'—tya Sá— rí------lom, «a—ri—lom *.KSZ-bót—ba. Ott mérik a trafikot, Nemzetiszín szalagot, Sárilom, sárilom, Nemzetiszín szalagot. Lencsés Mari méreti, A hajába kötteti. Sárilom, sárilom, A hajába kötteti. Bukai Gáspár meglássa, Aszongya, hogy levágja, Sárilom, sárilom, Aszongya, hogy levágja. Vágd le Gáspár nem bánom, Úgyis te lesző párom, Sárilom, sárilom, Úgyis te lesző párom.-* in O 'O 'O >c — <1) ></> 3 v-Biľ o-Q s° .< C :0 <U in a> <d _o — ; o • > : cn S-SS? Soj £-=• o o _ xi .5 f= oi S 2< -göSS in ~ 0>,C A MÁTYUSFÜLD NÉPZENÉJE Vili. ■ j Népzenei hagyományunk szertartá-Isos dallamai közé tartoznak a pá­rosító dallamok is. Bartók Béla, az alkalomhoz kötött dalok egyik cso­­! portjába sorolta őket. A párosító » dalok első meghatározását is neki jj köszönhetjük. „A magyar népdal" I című könyvében így ír róluk: „A pa­s' rosító, vagy „kidanoló" dalok szö­vegei, olyan leányt és legényt ne­­■ veznek meg, akikről a falu tud'a J vagy sejti, hogy szerelmi viszonyba • vannak egymással. A szövegek sab- J lonai — szerelmi viszonyra történő j tréfás célzások — állandóak, ebbe egyszerűen belehelyezik az illető legény és leány nevét.“ Kodály Zoltán szerint: „A nevek j emlegetése különös személyi érde­­: kéltségét, izgalmat jelent a meg­nevezetteknek, kellemeset vagy kel­­. lemetlent, aszerint, hogy eltalál­­í ták-e érzelmeiket vagy gúnyolódó - céllal össze nem illő párokat ren­­j deltek együvé. Talán ősi névemle­­■ gető varázslat is lappang e dalok­­ban ...“ Ezek szerint a párosító dalok ; eredete nagyon régi időkre vezet­­; hető vissza. A nyári napforduló ősi pogány szokásának maradványa, a szentiváni ének, a Zobor vidékén szintén párosító dalokból áll. A re­gős énekekben is megtaláljuk az újévi jókívánságok közé ékelt páro­sítást. Egyes vidékeken a párosító dalok éneklése bizonyos alkalmakhoz kapcsolódott, mint a fonó vagy a fosztó. Számos példa van arra is, hogy leányok libák őrzése közben énekeltek párosító dallamokat. Sok esetben játékkal kapcsolódtak a párosítók. Zsitvabesenyőn (Beše­­nov) például böjtben, vasárnap délutánonként a lányok szórakozá­sa volt a párosítók, vagy ahogy ott mondják a „kiházasítók" éneklése. A párosítók zenei rendszerezésé­ben megkülönböztetünk tipikus és nem tipikus párosító dallamokat. A tipikus párosító az a dailam, amelynek nincs más szövegű vál­tozata, csak párosító, vagy ha nem, e változatok száma kevesebb, mint a párosító szövegűeké. A nem tipi­kus párosító dallamoknál a szöveg és a dallam kapcsolata lazább. Mai számunkban bemutatott mindkét dallam tipikus párosító. Zenei szempontból sem a régi, sem az új stílusú dallamok közé nem sorolhatók. Zsitvabesenyő gazdag népzenei hagyományából Furuglás Mária, tanítónő egy csokorra való párosító dallamot választott ki, amellyel a helyi éneklő csoport 1976-ban a „Tavaszi szél" népdalverseny orszá­gos döntőjén is nagy sikerrel sze­repelt. AG TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents