A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
A i Ultia ..tisztító csalod" nálunk is közismert Vásári jegyzetek A VEGYIPARÉ A JÖVŐ Az idén tizenegyedszer tartották meg az Incheba nemzetközi vegyipari vásárt. És újból leszögezhettük, hogy Európa egyik legjelentősebb vegyipari vásárának színhelye volt Bratislava. Persze, minden indulás nehéz. 1967- ben még csak 198 hazai kiállító vett részt a vásáron. Ugyan ki gondolta volna akkor, hogy 11 év múlva már 36 000 négyzetméternyi területen épülnek fel a kiállítási pavilonok. És hogy Csehszlovákiából 335, a KGST-országokból 72, a tőkésállamokból pedig 205 kiállító mutatja be vegyipari termékeit. Az Incheba mint a KGST egyetlen szakosított vegyipari vására sikeresen hozzájárul mind népgazdaságunk fejlődéséhez, mind pedig a szocialista gazdasági integráció jelentőségének kiemeléséhez. Hiszen minden gazdasági ágazatban egyre jelentősebb szerephez jutnak a vegyipari termékek. Ugyanakkor az Incheba vegyipari vásárnak tudományos-műszaki küldetése is von. Mert a vásárral kapcsolatban minden évben tudományos kongresszusokat és konferenciákat is rendeznek. Mint minden évben, ez idén is a Duna partján, a Kultúrparkban találhattuk a kiállítási csarnokok zömét. Itt állították ki a különböző üzemanyagokat, a kenő- és motorolajokat, a szőnyegek és bútortextiliák készítéséhez szükséges műszálakat, a rovarirtó szereket, a műtrógyaféleségeket, a kozmetikai cikkeket és az ezekhez hasonló termékeket. Láthattunk itt természetesen olyan gyártmányokat is — műszálas ruhákat, kozmetikai és sportcikkeket, amelyeket a laikus közönség is szívesen megnézett. A lányok és asszonyok körében különösen a KGST- tagállamok közös kozmetikai pavilonja aratott nagy sikert. A Szovjetunió három külkereskedelmi vállalata, a Szojuzchimexport, a Szojuzpromexport és a Raznoimport állított ki vegyipari alapanyagokat és termékeket. Mi sem jellemzőbb e vállalatok, illetve azok gyárainak kapacitására, mint az, hogy maga a Szojuzpromexport 100 m'rllió tonna ásványi anyagot exportál évente a világ mintegy ötven államába. Ugyancsak érdekes dolgokat állított ki a nyitrai Plastika nemzeti vállalat is. Egyik gyártmányuk, a 10 atmoszférát is kibíró PVC alagcsövüket például az Incheba-aranyéremmel tüntették ki. Ez a termék a szakemberek körében máris nagy érdeklődésre talált. A HUNGEXPO külkereskedelmi vállalat kirendeltségének irodájában az idén is Farkas László tájékoztatott a magyarországi kiállítók részvételéről. Elmondta, hogy 24 ipari, szövetkezeti és külkereskedelmi vállalat képviseli idén a magyar vegyipart. Szép eredményeket is értek el, amennyiben egy Incheba- és három KGST-aranyéremmel és négy elismerő oklevéllel tüntették ki termékeiket. Az Incheba aranyérmét a Központi Fizikai Kutató Intézet kapta azért a mikroszámítógépért, amely könnyen kezelhető s a legelterjedtebb „basic nyelven" dolgozik, s ha szükséges önállóan beavatkozik a termelési folyamatba. A KGST három aranyérmével és négy elismerő oklevelével a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, a híres KHV egy-egy gyártmányát tüntették ki. A Komfort öblítőért, a Velmitiina zöld és rózsaszínű samponért kapták az aranyérmet, az Exotic habfürdőért, valamint a különböző színű Velveta samponokért a négy elismerő oklevelet. Losonczi Károly gyárigazgató, a kiállítási részleg vezetője elmondotta, hogy több üzletet kötöttek itt az idén. így például a határmenti áruforgalom keretében az egyik csehszlovákiai áruház félmillió borotvakrémet és 1 millió tubus fogkrémet rendelt. Ellátogatunk még a Fabulon készítményeiről híres Ritter Gedeon gyár pavilonjába is és a Bóka Béla által képviselt Egyesült Vegyiművekhez. Ez a vállalat azokat a legújabb Ultra mosószereket állította ki, ameTyek a műszálas ruhaanyagok gépi mosásánál keletkező elektromos töltést semlegesítik. Bemutatták továbbá az Evipor nevű habosítót is, valamint azokat a mosószereket, amelyek a nagyüzemi mosogatásnál jól használhatók. Szlovákiában lassan a végéhez közeledik az aratás. Az idén 715 000 hektárról kellett a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak betakarítaniuk a gabonát. S jóllehet, a végleges adatokat majd csak később tudjuk meg, annyi már ma bizonyos, hogy ez alkalommal nem számíthatunk rekordtermésre. Tulajdonképpen ez a tény már február—március folyamán nyilvánvalóvá vált, amikor is a viharos erejű szél sok helyütt egyszerűen „kifújta" a gabonát a földből. Aztán jött a májusi kánikula, a már-már aszálynak is beillő száraz időszak — s ez újabb métermázsákat „faragott le" a hektárhozamokból. Viszont a június közepe óta tartó esőzéseknek sem tudunk maradéktalanul örülni, hiszen a felázott talajon sokkal nehezebben mozoghatnak a gépek, nagyobb lehet a szemveszteség, gyakran kell kényszerpihenőt tartani, holott most az lenne fontos, ha minél hamarabb végezni tudnánk a munkával. Azt, hogy az idei aratás nem lesz könnyű, régóta tudtuk tehát. Sok helyen ezt a tényt szem előtt tartva becsületesen fel is készültek a nagy nyári munkákra: időben elkészültek a kombájnok javításával, beszerezték a szükséges pótalkatrészeket, hogy ne kelljen az utolsó pillanatban fűhözfához szaladgálniuk segítségért, s biztosították a gabona szárításához és tárolásához a legkedvezőbb feltételeket. Sajnos azonban korántsem volt ez így mindenütt. Szinte megdöbbentő, hogy a 4704 kombájn közül, amely Szlovákiában található, körülbelül 1700 még június közepén is „mozgásképtelen" volt. Időközben természetesen sokat megjavítottak közülük, de még így is jócskán akadt gép, amely ezúttal a szerelőműhely közelében várta ki az aratás végét. Nem azért persze, mintha a szerelők szándékosan elodázták volna a javítást, hanem azért, mert sok helyütt nem gondoskodtak időben a pótalkatrészekről. Nyilvánvaló, hogy ha már tavaly, az aratási munkálatok végeztével hozzáfognak a gépek javításához. akkor most nincs ez a kapkodás. Kellő időben tudatosíthatták volna: mit kell kijavítani, milyen pótalkatrészeket kell megrendelni. Nagyon jól tudjuk, mennyire hosszadalmas dolog hazai gyártmányú berendezéshez is pótalkatrészt beszerezni, hát még a külföldön készült gépekhez. A legtöbb kombájn a Szovjetunióból és az NDK-ból származik, s bár az ottani üzemek mindent elkövetnek, hogy termékeikkel mindenki elégedett legyen, csodákra ők sem képesek: csak az idejében érkezett megrendeléseknek tudnak eleget tenni. Sok esetben az is bonyolítja a helyzetet (és lassítja az ügyintézést), hogy számtalan megrendelő nemcsak a meghibásodott — s olykor csupán fillérekbe kerülő — alkatrész helyett akar újat, hanem ki szeretné cserélni az egész blokkot, mondván: jól jöhet az még valamikor, így adódhat aztán az a furcsa helyzet, hogy a megrendelt pótalkatrészek árán akár egy vadonatúj gépet is be lehetne szerezni, holott a valóságban (sokéves tapasztalat) a ténylegesen meghibásodott alkatrészek értéke nem haladja meg az űj gép árának harminc százalékát. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert nem szeretném, ha némelyek csak az időjárás rovására írnák a gyengébb terméshozamokat. Némiképp ludas abban az emberi ha-3 HÉTVÉGI LEVÉL