A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-21 / 29. szám
Mo már érdekességnek számit csőrendszer jelentőségéről és hasznáról szól. És mondta, magyarázta az embereknek gyűlésen, utcán, boltban, lakodalomban, minden adódó alkalommal, hogy a nagy mű, az évszázad legnagyobb létesítménye Bratislava és Budapest között a Duna természetes vízi energiáját hasznosítja a két szomszédos ország javára, s a legnehezebben hajózható szakaszokon kialakítja a kedvezőbb hajózási viszonyokat, és az 1982-ig megépülő Duna- Majna-Rajna csatornához kapcsolódva létrehozza a közvetlen vízi szállítást az Atlanti-óceán és a Duna menti államok között, a Duna Bratislava-Nagymaros közötti árvízveszélyes szakaszán árvízvédelmi biztonságot nyújt és előnyös feltételeket teremt a vízgazdálkodás (vízellátás, öntözés, belvízrendezés stb.) számára. Körülbelül százezer hektárnyi terület válik majd öntözhetövé s körülbelül harmincezer hektár lecsapolhatóvá! Azonkívül a vízlépcsőrendszer elősegíti az érintett térség ipari fejlődését, üdülési és idegenforgalmi fellendülését, valamint a lakosság életszínvonal-növekedését. Persze nemcsak ő, az emberek is mondták a magukét. A vízlépcsőrendszer nem hoz annyi hasznot, amennyi jó termőföldet elvesz. Körtvélyesnél (Hrušov) emelkedni fog a talajvíz szintje, a nádasdi határban viszont jelentősen csökken. Ez különösen szárazságban hat majd károsan a termésre. Sivatagi feltételeket teremt.. . Az erdészek nyíltan beszélik, hogy a jegenyefa-fajtákat kevésbé vízigényes akác- és kőrisfákra kell kicserélni. Sokan nem is hiszik, hogy a vízlépcsőrendszer elkészül. Rossz, tőzeges, süppedékes erre az altalaj. Kockázatos az erőműépítés. Az öregek még jól emlékeznek arra, hogy a Szabó-tag végén, egy bodaki (Bodíky) ember földjén, elsüllyedt az ökör. Kötelet kötöztek rá, úgy emelték ki. Meg régebben, Szüntelenül dolgoznak a gépek nagy víz után, szánon hordták el a termést a földekről. Másutt a szán csak télen kerül elő, itt néha nyáron is. A megbízhatatlan hordaléktalaj becsaphatja a mérnököket. A Duna még soha nem kergette el földjükről a nádasdiakat. Véglegesen legalábbis nem. Ezt állítja mindenki, a hetvenöt esztendős Csapiár Mihály bácsi is, akivel akárhányszor találkozik Lelkes Ilona, mindig előhozza a falubelieknek ezt a legnagyobb gondját. Szívesen hallgatja, mert a tapasztalatát osztja meg vele. És van is ideje gondolkodni. Még mindig üzemi őr Bratislavában. Az apja negyvenkét esztendeig volt gátőr a Dunán. A bodaki gátőr-házban lakott népes családjával. Mihály bácsi is ott rendezkedett be, amikor megnősült. Mert hogy az apja után ő lesz majd a gátőr. Az asszonya azonban nem egyezett bele. Félt az ártér kietlenségétől, no meg a magánytól. A gátőr nem ülhet az asszonya szoknyáján. Meg a telefonüzeneteket is venni kellett. Csapiár Mihály apja, szegény, kétszer élte át az árvízveszedelem lélekszorongató izgalmát. Harmincnégyben halt meg és Sülyben (Sul’any) temették el. Ha történetesen Nádasdon teszik földbe a testét, halála után érte volna meg, amit életében nem. A temetőből tessékelte volna ki a Duna, illetve a csatorna ! Változó világ, rohanó világ! Merész tervek és akarások világa! Hányszor gondol sok mindenre, amikor a minikerékpár pedálját nyomja. A biciklin szeret legjobban gondolkozni, a régvolt dolgokon tűnődni, a soron következő feladatokat latolgatni. Csapiár bácsi öt évig lakott a gátőr-házban. Aztán beköltözött l^ádasdra. Azóta itt él. Kilenc gyermeke itthon és szanaszét. A kilenc közül már csak kettőnek nincs autója. Bolond világ! Az öregek szemével nézve. .. És az élet hatalmas. Hatalmasabb a tengernél és a legnagyobb folyóknál. Nincs ki megállítsa a folyását. De az élet is, az élet folyása is új mederbe terelhető. Akárcsak a Duna vize. Terelődött is harmincegynéhány évnek előtte. Készül az új temető. A fejfák és a síremlékek egyenlőre még a kerítés mögött várnak bebocsójtásukra. Hamarosan fölépül az új. korszerű ravatalozó. A kedélyek lassan megnyugodnak. A halottak exhumálása miatti harag, felháborodás múlófélben. Egyre több nádasdi ember kerül közelebb az otthonához s kap munkát Bősön vagy Felbáron (Horný Bar). Magától értetődően a vízlépcsőrendszer építésének jóvoltából. Bős és a Duna között egy nagy csatatér a vidék. Teljes erővel dolgoznak az emberek, a földgyaluk és a teherautók. Az élet nem áll meg. Nem állhat meg sehol. Nádasdon sem. A kéttanerős általános iskolában harminckilenc gyermek tanul s kérdezősködik tanítóitól, miért épül a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer, s mi lesz, hogy lesz, ha elkészül? A válasz könnyű, nem kíván különösebb megerőltetést. A nádasdi és a csallóközi gyerekek javára épül. Mire felnőnek, megváltozik minden. S ami a lényeg, nem lesz árvíz, nem lép ki medréből a Duna, nem szakít gátat, olyan lesz, mint a kezesbárány. Gát és ember! Erőmű és ember. Az évszázad nagy, legnagyobb építkezéséről mindenféle szóbeszéd járja. De ami máris helyes mederbe tereli még a legkételkedőbbek gondolkozását is, az a mindenki által tapasztalható, mindenkinek tetsző körülmény, hogy haza költöznok, vagy az otthonukhoz egészen közel kerülnek a „vándormadarak". Az erőmű-építés egyre több embert foglalkoztat; és a helyi nemzeti bizottság elnökének, Lelkes Ilonának mindenre oda kell figyelnie. Minden eseményen jelen kell lennie. Mikor először jártam ott, a CSEMAOOK helyi szervezet rendezte író-olvasó találkozón vett részt. Mikor másodszor jártam ott, a Nőszövetség vezetőségi gyűlésére sietett. Culka Rozália elnök hívta össze a vezetőség tagjait. Itt a nyár, kirándulni kell. Az emberek várják. Jön az ősz, varrótanfolyam kell. Az asszonyok várják. Meg a nyugdíjasokról sem fetetkezhetnek meg. Illetve a nyugdíjasok napjáról. Az egyik öreg már kérdezte:- Mikor lesz megint az az evés? Meg a kultúrház se tátongjon üresen! Igaz, a CSEMADOK helyi szervezetének színjátszó csoportja Jókai Mór: A debreceni lunátikus című darabját tanulja, mutatja be, s itt-ott a vegyes éneklő-csoport is hallat magáról. De azért bál is kellene, egy igazi jó mulatság, hiszen olyan régen énekelték mór, hogy Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára.. . Nádasdon minden bál közös énekléssel, tánccal ér véget! Megy a gőzös, s megy kis, kör.nyű mini-kerékpárján Lelkes Ilona, a helyi nemzeti bizottság elnöke. Megy, teszi a dolgát. Hajtja fáradhatatlanul a biciklit. Szorosan, feszesen tartja kezében a gyeplőt. . . A felvételeket Prandl Sándor készítette 13
