A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-22 / 51. szám

Tempo giuato J HK Kéménd (Kamenín) Énekelte: Horváth Istvánná (66) Ügy mini má—ra, víg <J—rá —ra gyor-san föl—ké — szült. Mennyi hajszál, fejeden áll, annyi áldások, Találjanak, rád szánjanak, víg áldomások, Ügy mint tenger csepjei, sík mezőnek füvei, Találjanak, rád szánjanak, egek kincsei. A GARAM MENTE NÉPZENÉJE IV. A naptári szokásaink kutatása során gyakran tapasztaltuk, hogy egyik­­másik sokásnak, amelyre az egyik faluban még emlékeznek, a másik faluban már nyomát sem találtuk. Századunkban a paraszti életforma változásaival a népszokások is egyre jobban megkoptak, vagy teljesen el­tűntek. Ami az idősebb nemzedék em­lékezetében még él, már csak halvány emléke annak, ami valamikor szorosan hozzátartozott a faluközösség életéhez. Kodály Zoltán a század elején Nyit­­racsehiben jegyezte fel a gergelyjárás­­nak azt a dallamát, amelyet azonos című, remekszép gyermekkarra írt kórusművében is felhasznált. Suba Imre nyitracsehi (Nitrany) lakos 19’76- ban kijelentette, hogy soha sem hallott erről a szokásról, holott 1903-ban szü­letett. Amikor iskolaköteles lett a szo­kást már nem folytatták. A karácsonyi ünnepkör színjáték­szerű vagy énekkel kapcsolódó szoká­sai még a kevésbé hagyományőrző vidékeken is aránylag tovább meg­maradtak. A Csallóközben 15—20 évvel ezelőtt a gyerekek még jártak betle­­hemezni. Falvainkban élénken élt a népi val­lásosságnak az a formája, amelyben az egyház tanításának elemei elve­gyültek a nép misztikus-mágikus tu­datvilágával. Ugyanakkor olyan for­mák, szokások is létrejöttek, amelye­ket bár az egyházi ünnep inspirált, de a nép utánzó és parodizáló kész­sége, játékos ösztöne elevenedett meg bennük. (Ilyen például a betlehemes játékokban szereplő „öreg“ figurája, vagy a lakodalmakban és más társas összejöveteleken előadott halottas já­ték,-illetve temetési paródia.) A karácsonyi ünnepek énekléssel járó szokásai közül a betlehemezés, a mendika, kántálás mellett, szép és vidám szokás volt az Istvánok és Já­nosok köszöntése. Karácsony másod­napján (december 26-án) gyerekek, legények, sőt több helyen házas embe­rek is, csoportosan jártak köszönteni. Egyes vidékeken, mint pl. Bodrogköz­ben és tőle keletre eső vidéken, a név­napi köszöntőkben színjátékszerű ele­meket is találtunk. Itt még a regölés zenei motívumai is fellelhetők. Mai számunkban közölt János­­köszöntő dallama idegen eredetű, de nagyon elterjedt, hármasütemű dallam, amely főleg a nyugati tájegységekben volt közkedvelt. Változatai a Csalló­köztől egész a Garam mentéig ismer­­tck» AG TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents