A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-15 / 50. szám

SZELLEMI FÖLDRAJZUNK

(JEGYZETEK A RÉGIEKRŐL)

Mielőtt tovább haladnánk az időben, szólni kell Rákóczi nevelőapjáról, a hős Zrínyi Ilona férjéről, Thököly Imre fejedelemről, kinek úgyszintén 1906-ban Törökországból hazahozott hamvai Késmárk templomában •nyugszanak. A városban egyébként több mint egy évtizede folyik a Thököly-vór gondos, költséges felújítása. Egy esztendővel Thököly halála előtt, 1704-ben született az ország másik szegletében, Bősön a kor egyik legjelentősebb költője, a gáláns kalandjairól birodalomszerte híres Amadé László, aki hatvan esztendővel később halt •meg o szomszédos Felbáron. Gazdag családjának egykori kastélya ma is áll a hősi parkban. A Komárom melletti Virt község temetőjében találjuk a magyar költői nyelv nagy gazdagítójának, az időmértékes versforma meghonosítójának, Baráti Szabó Dávidnak sírját, akit később Vörösmarty vallott mesterének, s aki Kassán Kazinczyval és Batsányival együtt indította meg 1788-ban az összes magyar nyelvű folyóiratok közül a legelsőt, a Magyar Museumot. Batsányi Jánosnak, a magyar politikai költészet első nagyságának sok emléke van Kassán, ahol nevét az ottani Batsányi-kör őrzi. A nagy szómüvslő és nyelvújító Kazinczy Ferenc tanfelügyelőként került Kassára. Megjárta a város börtöneit is. Érdekességként megemlítendő, hogy a máig is álló s egy ideig börtönnek használt Fekete Sas szállónak éppen abban a cellájában raboskodott, ahol később Petőfi szállóvendégként éjszakázott. De raboskodott Kazinczy a brünni Spielberg várbörtönben is.

De mennyi itteni nagysága volt még e századnak! A felvilágosodás máig is titokzatos varázslónak titulált nagy alakja, — Kempelen Farkas a csallóközi Gombán született, és élete nagy részét Pozsonyban élte le. Berzevíczy Gergely és a Modorban született jogtudós, a magyar jakobinusok egyik vezető egyénisége, Hajnóczy József kortársa volt, akárcsak Mikcviny Sámuel, a bányamérnök, a vízműépítő, a mocsarak lecsapolója s Magyarország első feltérképezője. Kempelennek és Mikovinynek utcája van Bratislavában, sőt az utóbbinak szobra is áll a Duna partján. ..

Közvetlenül a század fordulóján, 1800-ban született Andódon a költő és nyelvész Czuczor Gergely. Ugyanebben az esztendőben látta meg a napvilágot a Vág menti Szímőn Czuczor unokafivére és barátja, Jedlik Ányos fizikus, a dinamó feltalálója. És olyan nagyságok következtek e században, mint Kiskopos szülötte, a költő és filozófus Erdélyi János, Kerényi Frigyes Eperjesen született, Györgey Artur a Tátra alatti Toporcon, a nagy utazó Vámbéry Ármin Dunaszerdahelyen, a híres cigányprímás és zeneszerző Bihari János pedig Nagyabonyban. Az 1823. esztendőben született Alsósztregován a század egyik óriása, Madách Imre, Az .ember tragédiájának költője, aki szinte teljes életét itt élte íe e faluban. Alsósztregován az egykori Madách-kúrióban múzeum őrzi a költő emlékét, de a falu másik nagy szülöttjének, Rimay Jánosnak már nem él itt az emléke. Költő volt ő is, Balassi Bálint kortársa és famulűsa, verseinek megmentője. Említést érdeméi az is, hogy a Rimay másolatában fennmaradt Balassi-verseket a ma már Banská Bystricával egybeépült hajdani zólyomradványi kastély Radvánszlky-könyvtárában találta meg Deák Farkas 1874-ben. A

kastély mo is áll, 1823-ban született Ipolykeszin Ipolyi Arnold néprajzi gyűjtő, régész és tudós. És ekkor született Petőfi is. Igáz, hogy nem mifelénk, hanem az Alföldön, de Petőfinek így is nagyon sok nyoma van tájainkon, hiszen az akkori Selmecbányán (Banská Štiavnica) diákoskodott, majd 1845- ben és 1847-ben két nagy utazást tett e széles vidéken. Járt Kassán, Lőcsén, Késmárkon, megnézte a Tátra ormait, megfordult Rozsnyón, Pelsőcön és Sajógömörben. Eperjesen Kerényi Frigyest és az ott tartórkodó Tompa Mihályt látogatta meg. Költői versenyt rendeztek egymás 'közt, melynek színhe'yét a Villetz-hegyen ma is egy kőobeliszk őrzi. Tompát később Bejében is meglátogatta. Losoncon ismerkedett meg a szép varrólánnyal, ahol a Széplaky-házon emléktáblája van a költőnek. Nemkülönben a rimaszombati Huszt-ház falán, ahol annak e'lenére is a földön aludt a költő, hogy Rimaszombat városa megválasztotta őt tiszteletbeli táblabírává. Várgedén ottani íróbarátját, Kubinyi Rudolfot látogatta meg. A Kubinyi-kúrián is van Petőfi-em'éktábla, de a szomszédos Gortvakisfaludon, ahol másik barátjánál, Adorján Boldizsárnál járt, már csak a régi falak emlékeznek Petőfire. Iglón rozsnyói születésű barátjánál, a humorista Pákh Albetrnél időzött. A középiskola udvarán ma is Petőfi-fának nevezik az ott álló öreg hársat. És természetesen az akkor viharos Pozsony városában is megfordult. A régi Zsidó utcában lakott s a szomszédos Várlépcső-sikátor egyik épületében, barátjával, Kolmár Józseffel másolgatta a országgyűlési tudósításokat. Azzal a Kolmárral, aki ké- ( sőbb egy másik költőnek, Reviczky Gyulának lett atyai jóbarátja. Petőfi ligetfalusi szobrára minden március 15-én koszorú kerül, ezt sokan tudják, de azt már kevesebben, hogy a Galónta melletti Kajal község anyakönyvében Petőfi apai ági őseinek nevei találhatók. De emléktáblája van Petőfinek a selmeci volt evangélikus líceum falén is. Édesanyja, Hrúz Mária, a szlovák cselédlány pedig nem Liesnén született, ahogy az irodalomtörténet sokáig számontartotta, hanem a Martin melletti Necpalyban.

Bratislava egyik belvárosi pontján, a Diebro-téren áll a város nagy szülöttjének, Römer Flórisnak szobra. Régész volt, a magyar művészettörténet és műemlékvédelem úttörője, aki a negyvennyolcas szabadságharc bukását követően éveket töltött az osztrákok börtöneiben. Akadémiai tanárként működött szülővárosában. Kortársa és szellemi rokona volt annak az enciklopédikus műveltségű Endlicher Istvánnak, a híres történésznek és botanikusnak, aki szintén a város szülöttje volt és a szabadságharc drámáját követően öngyilkos lett.

E dicsőséges kor két legnagyobbja, Kossuth és Széchenyi szintén sokat tartózkodtak az akkori Pozsonyban, mint oly sokan azok közül, akik a szabadság szellemének eszméjét hordozták szívükben. A mai Egyetemi Könyvtár, a pozsonyi diéta épületének falai sokat mesélhetnének az országgyűlések viharairól. A híres eperjesi líceum pedig a két esztendeig ott

KESZELI FERENC

diákoskodó Kossuth Lajosról vallhatna. Az 1848-as szabadságharcnak szómos nagy csatája zajlott le vidékeinken. A vesztes peredi, a diadallal végződött nagysallói, és branyiszkói csaták — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindhárom nagy ütközet volt. Hát még Komárom csatái! Komárom, Európa legnagyobb várerőditménye Világos utón is hősiesen állta a sarat. Klapkáék még akkor is keményen hittek, amikor már minden elveszett. 1849. október 5-én úgy kaptak szabad elvonulást, hogy a feltételeket maguk diktálták az osztrákoknak. Klapkának ismét szobra áll Komáromban, a csaták helyén pedig obeliszkek, jelölt és jeltelen honvédsírok. És legendák élnek azokból az időkből, akárcsak a Rákóczi-szabadságharc vagy a törökkel való csatározások korából.

Komáromban nagyon sok időzni valója van az emlékezetnek. Tudjuk, a város legnagyobbja Jókai Mór volt. Utca, szobor, eleven emlékezet őrzi a nagy mesemondó emlékét. S persze, a legenda is. A város szülöttje volt Simái Kristóf, a színmű- és szótáríró; Benyák Bernáth József író, filozófus; a Beöthy-fivérek, Zsigmond és László, egyikük regényeket, mig a másik verseket és jogtudományi munkákat írt; és Beöthy Zsolt, az esztéta. A sort hosszasan folytathatnánk. De nem esett még szó Csokonai Vitéz Mihályról, a felvilágosodás korának mindenkinél nagyobb magyar lírikusáról, akit sok minden kötött Komáromhoz, de mindenekfölött nagy múzsája, Vajda Julianna. A komáromi kereskedő leánya, Lilla néven lett szerelmi költészetünk sokszor és szépségesen megénekelt alakja, Csokonai egyébként azzal a szándékkal ment Komárom városába, hogy Péczeli József 1797-ben megszűnt Mindenes Gyűjteményének helyébe lopott indítson. Szándéka sajnos csak szándék maradt. Pozsonyból érkezett Komáromba. Az ország „helyettes fővárosából" jött, ahol egy esztendővel korábban megindította a Diétái Magyar Múzsa kiadósát; s ebben hetente egy ívnyi verset közölt. Ám a lap nem váltotta be a költő reményét. Abban bízott, hogy verseivel majd elnyeri az országgyűlésen részt vevő főurak valamelyikének támogatását. Tizenegy szám kiadása után csapot-papot és várost elhagyva távozott.

Rimaszombatban született Tompa Mihály. Tompa később Bején lett pap, ahol betegsége miatt nemegyszer gondolt az öngyilkosságra. A mai papiak épületének hátsó része még korabeli. Ott volt a szobája. 1851-ben került a közeli Hanvára. Itt haláláig, 1868-ig élt. Feleségével és kisfiával együtt ott is temették el. Sírját, emlékét szeretettel gondozza a falu, akárcsak szülővárosa, Rimaszombat, ahol utcája, szobra van a költőnek.

A Nagytapolcsányhoz közeli Vitkócpusztán pedig Reviczky Gyula, a szomorú sorsú költő született. Neki már semmi nyoma nincs azon a tájon. De nem esett még szó Mikszáth Kálmánról, a magyar próza egyik legnagyobb mesteréről, Szklabonya szülöttjéről. Emléktáblával megjelölt hajdani szülőházát már régen lebontották, de szerencsére megmaradt a másik Mikszóth-ház, az, ahol gyermekéveit töltötte. Nemrégen felújították a házat, Mikszáth-emlékszobát rendeztek be benne, és a régebbi keletű magyar emléktábla fölé szlovák nyelvű tábla is került, hiszen a „nagy palóc", aki azt vallotta, hogy elbeszélni nem a regényíróktól, hanem a magyar parasztoktól tanult — sosem titkolta a szlovák néppel való bensőséges kapcsolatát.

Múltunk gazdag — írtam az elején. Igen. Olyan gazdag, hogy befejezhetetlennek érzem a felsorolást. Mert hiszen nem írtam még ide Bartók Béla nevét, aki Pozsonyban érettségizett, és a Klarissza-templom ma is működő kisorgonáján tanult zenélni. Miután művészetének legdöntőbb fordulata a magyar parasztzenével való megismerkedése bekövetkezett, Bartók gyűjtőútjai nemcsak Szlovákia magyarlakta- területeit érintették, de elvezették őt a szlovák nép népzenei forrásaihoz, melynek rendkívül gazdag kincsestárát elsőként tárta fel úgy, hogy az túljuthatott önmaga határain. Közismert az is, hogy Bartók legnagyobb szövetségese, zenei kultúránk másik nagy géniusza, Kodály Zoltán Galóntán gyerekeskedett. Máig is sokan élnek még azok közül, akik kettejük fonográfjába énekelték népköltészetünk legszebb darabjait. Kodály egyik főművében, a Galántai táncokban emelt emléket gyermekévei Mátyus-löldjének és sokat emlegetett mezítlábas pajtásainak.

És itt volt a csodálatos Krúdy Gyula, aki a csendes Podolin régi megkopott fényéből mentett meg nem keveset Írásaiban. A városka hálóból nemrégen kétnyelvű emléktáblát szentelt Krúdy emlékének. A régi Alma Mater falán márványtábla hirdeti; Szindbód ide is elcsavargott, itt járt iskolába. Juhász Gyula pedig Léván tanárkodon, ahonnan egyszeresek váratlanul megszökött. Szakolcón is tanított, de itt sem érezte jól magát. Csendes természetű volt, ám a vidék, a kisvárosi élet egyhangúsága nagyon nyomasztóan hatott rá. Talán ezek a kedvezőtlen körülmények, a menekülés kevéske lehetősége, vezette őt arra Szakolcán, hogy hónapos szobájába húzódva önéletrajzi regényt kezdjen írni. Az Orbán lelke című könyv olvasója talán az akkori Szakolca szorongató hangulatának lehet hálás azért hogy ez a csodálatos könyv megszületett.

Nehéz e szűkszavú jegyzetsorok befejezését sűríteni, hiszen oly sok mindenkiről nem esett még szó. A festőkről például. Ferenczy Istvánról, Rudnay Gyuláról, Mednyánsrky Lászlóról, Csontváry Kosztka Tivadarról, Feszty Árpádról, Szinnyei Merse Pálról, Lesznai Annáról. Mindegyiküket szoros szálak fűzték tájainkhoz. Akárcsak a XV. században élt Thuróczy Jánost, vagy a fél évezreddel később született Kassák Lajost. De leírhatnám itt Móricz Zsigmond vagy a csillagász Konkoly Thege Miklós, s ugyanúgy Déryné, vagy Blaha Lujza nevét is.

Valóban: már a száraz névsor is befejezhetetlennek látszik, pedig az már nem állt szándékomban, hogy a felsorolásban egészen Fábry Zoltánig jussak, mert róla s a hozzá tartozókról szerencsére több szó esik lapjainkban és könyveinkben, mint a régiekről s a nálunk is régebbiekről.

Tudnunk kell róluk! Ember és szülőföld eszményi kapcsolata enélkül aligha képzelhető el. Mert tudjuk: műveltség nélkül igazi hazaszeretet sincs. Honismeret nélkül pedig a széles világot, annak közeli és távoli népeit is ugyanúgy nehezebb jól szeretni, mint a legszűkebb pátriát. A múlt és a régiek megismerése önmagunk megismerésének kapuit tárja fel. Nem olcsó szánalomra, inkább eligazító, jó szóra szorul az, aki a világ millió parcelláján mindenütt csakis a épületet látja, de annak köveiből már nem érzi kisugárzani a hely szellemét. Azok szellemét, akik - hg csupán egyetlen ott töltött éjszakával is — de nevezetessé tették a köveket. Ezért kell minden fontos követ megjelölni. Mert jel nélkül nincs beszéd, jel nélkül a legszentebb kövek is némák, olyanok, mint a többi kő.

10