A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-15 / 50. szám
HALLOTTUK OLVASTUK FILM Két elhatározás Ez volt számomra oz utóbbi esztendők talán legnagyobb és határozottan legfontosabb filmélménye. Ha most valaki csípősen azt mondja, hogy bizonyára keveset járok moziba, hát csak mondja. Mielőtt a filmet láthattam, olvastam róla. Boldizsár Iván mesélte el annak idején az Élet és Irodalom hasábjain, hogy miről is szól a film, s hogy egy nyugat-németországi filmfesztiválon, mely egyben az ősbemutató színhelye is volt, — a zsűri habozás nélkül ennek az alkotásnak ítélte- a pálmát. Lévén a „Két elhatározás" magyar-nyugatnémet produkció, valamilyen forgalmazási szabályok szerint, a magyar moziközönség csak egy jó esztendős késéssel ismerhette meg a rimóci parasztasszony, Kántor Veronika sorsát, illetve az ő sorsán keresztül annál jóval többet, fontosabbat. A magyarországi bemutató idején, Budapesten, moziban néztem meg a filmet. Mi több, elindultam Rimócra, a nógrádi faluba, hogy személyesen is találkozhassak Kántor Veronikával. Nem ide tartozik, hogy miért csak Rimóc botáráig jutottam. Azért akartam ezzel a csodálatos öregasszonnyal találkozni, mert többre is kíváncsi voltam. Nem mintha a film oly sok hiányérzetet hagyott Vblna bennem, sőt, hitelessége már-már „gyanús" volt, s talán ezért is akartam személyesen találkozni a modellel, hogy a műfaji bravúr varázslatos titkát esetleg ily módon fejthessem meg. A hetvennégy esztendős özvegyasszonnyal, aki elhatározza, hogy öt gyereke közül az egyetlen élétbenmaradt, — immár húsz esztendeje Londonban élő — fiát meglátogatja, végül is nem találkoztam személyesen ... Mit is beszélek! Hiszen hála a filmeseknek három alkalommal is sikerült az a nem mindennapi és bensőséges találkozás, melynek minden mozzanata annyira emlékezetes marad a számomra. Mert most a Magyar Televízióban immár harmadszor is megnéztem Gyöngyössy Imre és Kabay Barna filmjét. Szentségtörés lenne nem említeni az operatőr, Szabó Gábor nevét. Mert sok az ő érdeme. Hiszen úgy fényképezett egy embert, ahogy a természetfilmek operatőrjei fényképezik az optikák segítségével lerövidült távolságokból a gyanútlan őzeket, anélkül, hogy közel mennének azokhoz. Vagy mégis közel ment volna Kántor Veronikához? Biztosan. Csakhogy ez a .balladai sorsú öregasszony a filmesekkel mint sem törődve élte életét, végezte dolgát, hogy két elhatározását megvalósítsa. Fára mászott, mázsás terhekkel küszködött, kendert ültetett, áztatott, tilolt, hogy a néhány vég vászon árával megtoldja a nagy utazáshoz szükséges pénzt. És elutazott. A hátán lepedőbe kötött kenyér volt, a hatodik kenyér. ötöt otthonhagyott, halott urának és négy halott gyermekének. Amikor pedig visszatért, nekilátott, hogy második elhatározását is véghezvigye. Hogy csákánnyal törje fel az elöregedett szőlő köves földjét. A Kántor Veronikák most vannak kihalóban. Ez a film a halhatatlansághoz való jogukról is beszél. Keszeli Ferenc TELEVÍZIÓ V itra y-m ű so r: R o b ik a A képernyőn már nem látni Robika arcát, de hangját még hallani: nevet, önfeledten, boldogan nevet. Olyan ez a nevetés, mintha az 5 éves Robika még sohasem nevetett — nevethetett (!) — volna. És talán még sohasem játszott életében. Nem, mert eddigi öt életéve alatt erre még nem hagytak neki időt. Ö Bécset, Firenzét, Rómát, Párizst járta. Múzeumokat. Képek, szobrok címét verték a fejébe. Meg azt, hogy a cipője, farmerje olasz, a pulcsija „jugó" - gyorsan kijavítja magát, mert a jólneveltsége így kívánja -, jugoszláv. És azt, hogy meg kell dicsérni a Vitraybácsi szép nadrágját, övét. Ez így illik abban a társaságban, amelyben ő és szülei mozognak. Meg szerepet tanultattak vele, amit a Nemzeti Színházban adott elő. Azt már nem tanulta meg, ki írta és mi a címe a darabnak. De nemcsak ezt nem tudja. Azt sem, mikor — dátum szerint - született, hány hónap van egy évben — szerinte 46 —, hogyan néz ki az általa sokszor emlegetett Dávid szobor. De fitogtatja tudását: „Én tudok beszélni Párizsról is: Mona Lisa, Eiffel-torony . .." Azt tudja, amit ki tudja milyen módszerekkel a fejébe vertek. Bizonyára a szülei. És arra a kérdésre, „mit gondolsz, miért te szerepelsz most a képernyőn", azt válaszolja: „Én okosabb vagyok, mint a többi gyerek meg felnőtt, mert én tudom a Mona Lisót." Megdöbbentő, siralmas és lebilincselő képsorok. Egy kedves gyermekarc, egy tündéri teremtés, aki állandóan „játszik", szerepel a külvilág előtt. Nem a saját hibájából, ő csak áldozat, akitől elrabolták a gyermekkort, megfosztották a játéktól, a játék lehetőségeitől. És Vitray zsenialitását dicséri, amikor elkezd Robikéval játszani vörös-pecsenyére: csapkodják egymás tenyerét. És Robika játszik, nevet. A néző meg vagy könnyezik vagy berúg, mert ezt a nevetést tétlenül nem lehet hallgatni. Mi lesz Robikéval, ha felnő? . .. Hát miért nem hagyják csak játszani, csak nevetni Robikat...?! - zolczer -SZÍNHÁZ L a m m e rm o o ri Lucia — o laszu l Az utóbbi eszténdőkben már hagyománynak számít, hogy a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház operatársulata minden szezonban a világ operairodalmának klasszikus veretű alkotásai közül egy-egy művet eredeti nyelven mutat be. A „Nemzetiben" így oroszul játsszák a Borisz Godunovot, olaszul a Sevillai borbélyt és november óta Gaetano Donizetti egyik legismertebb, színpadi megvalósítás dolgában legigényesebb művét: a Lammermoori Luciát is. Donizettinek ez az alkotása a melódiák szépsége és jó énekelhetősége révén nemcsak állandó sikerdarabja az operahózaknak, de a mű minden újabb bemutatója egyben arra is feleletet ad, hogy a szerző hetven színpadi alkotása közül miért tartozik azok közé, amely az Anna Bolena, a Szerelmi bájital vagy a Don Pasqualehoz hasonlóan, nem merült feledésbe. Ebben az operában Donizetti dallaminvenciója különösen frissen és elevenen hat, a lírai'részletekben pedig nemcsak tetszetős muzsikával, de érzelmi tartalommal is telíteni tudta a melódiákat. A librettó Walter Scott romantikus regénye nyomán halad és tulajdonképpen a skóciai, ravenswoodi kastélyba költi át Rómeó és Júlia ismert történetét. Július Gyermek, a bratislavai előadás rendezője megfelelő lendületet ad a zord skót vidéken játszódó komor történetnek és érhetően fűzi egységes láncra a különben eléggé hézagos cselekmény egyes mozzanatait. Ľudmila Purkyňová jelmezei sok tekintetben segítik a rendezői szándékot, nemúgy azonban Vladimír Suchánek jellegtelen és az olasz muzsika csengését elnyelő díszletei, amelyek mindkét felvonásban bizony eléggé méltatlan színpadi keretet nyújtanak ennek a merész színházi vállalkozásnak. Az előadást Gerhard Auer vezényli a tőle megszokott percizitással és a sorsdöntő zenei motívumok erőteljes kihangsúlyozásával. A címszerepet, kettős szereposztásban, Sidónia Hatjaková és Jarmila Smyčková éneklik kiemelkedő teljesítményt nyújtva. Edgardót Peter Oswald énekli őszinte átéléssel, de ez a drámai szerep — leqalábbis egyelőre — súlyosabb a tehetséges tenorista hangjánál. Raimondo szerepében Sergej Kópiák, Lord Asthon megszemélyesítőjeként pediq Szűcs Róbert aratott megérdemelt sikert, az operadróma férfiszereplői közül ők nyújtják a legkiemelkedőbb alakításokat. (m. p.) KIÁLLÍTÁS E gyüttes b e m u ta tk o zá s A naqykaposi (Veľké Kapušany) Művelődési Otthon keretében nemrégen megalakult cmatőr képzőművészeti klub már harmadik kiállítását rendezte meg november elején tagjainak munkáiból. Galgóczy Tibor a réqi pásztorok népművészetét eleveníti fel, így például a szarufaragást. E faragványok révén a lótoqatók az egykori „pásztordinasztiák" életével, sorsával is megismerkedhettek. Az idősebb generáció másik tagja a leleszi Binó István, akinek mértani pontossággal kidolgozott, realisztikus fafaragványai, figurális kompozíciói hűen tükrözik az egykori paraszti világ örömét, bánatát, mindennapi gondjait. Az ifjabb nemzedék is szép számban képviselteti magát. Csótó László jellegzetes elnyújtott figurái változatos technikával készültek. Kiss Károlynak figyelemre méltó Démon-sorozata, amelyeket érdekesen egészít ki az alatta olvasható összekötő szöveg. Tetszetősek Nagy Menyhért élénk színekkel megfestett zsánerképei, Varga Mária mély belső átélésről tanúskodó olajfestményei és Ferenc György fafaragványai, amelyeken már mai stílusirányzatok fedezhetők fel. A festményeket, plasztikákat jól egészítik ki Kissi István művészfotói. A klub a továbbiakban vándorkiállításon kívánja bemutatni tagjainak alkotásait a járás más helységeiben is, előreláthatólag Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec), Bodrogszerdabelycn (Streda nad Bodrogom), Agcsernőn (Čierna nad Tisou) és Leleszen. Varga László INNENONNAN lywoodban: a film arról szól, hogy a sah visszatér trónjára. A főszerepet Gabriele Negri da Olegio olasz író játssza, aki nagyon hasonlít a sahra. A visszatérés illúziója két és fél millió dollárba kerül az iráni ex-uralkodónak. A Franciaorszáq legjobb fodrásznöje címért versengőknek nemcsak mai, hanem történelmi frizurákat is kell tudniuk „alkotni". Az elkészült „műveket" korabeli kosztümökben mutatják be a manökenek. Ez a íelvétel a marokkói Marrakech régi városrészében, Medinában készült, ahol élénk üzletelés folyik. A szűk sikátorok mindegyikében másmás szakma mesterei kínálják áruikat. A képen a pamutfestök utcája látható. 8
