A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-08 / 49. szám
Parlando Lekér (Hronovce) 1975 Énekelte: Ferkó István (1900) Gyűjtő: Ag Tibor A GARAM MENTE NÉPZENÉJE II. Mai számunkban' egy különleges recitáló dallamot közlünk. Tulajdonképpen a lakodalmi szokások dallamai közé tortozik, de nem a szertartásos epizódok dallama, hanem a lakodalom, mulatozó, szórakoztató részéhez kapcsolódó, úgynevezett „halottas játék" egyik kísérő dallama. Tehát egy temetési paródia, s mint ilyen zenei anyagát a katolikus liturgiából, a gregorián énekből merítette. Sok helyen — különösen katolikus falvakban a lakodalom éjjelén, vagy hajnalban, amikor a násznép már nótát, táncot megunt, egy legény papnak öltözködött. Fekete csuklyás köpenyt húzott magára, derekát kötéllel kötötte át, a .csuklyát a fejére húzta. Bal kezében vastag kalendáriumot tartott, imakönyvek, a jobbikban egy istállólámpát füstölőnek. A „halott" egy mosópadon, vagy teknőben fekvő, lepedővel letakart legény. A „pap", a „halottvivők" és a „siratok" a lakodalmas ház udvarán titokban gyülekeztek és jajgatás, sírás közt bevitték a „halottat" a szobába. Elöl ment a „pap", mögötte a „halottvivők", utánuk a jajveszékelő „siratok", akik a szoba közepére helyezett ravatalt körüljárták és ráborulva, vagy egymást átölelve „siratták" a halottat. Majd a „pap" elénekelte a „búcsúztatót", amelynek szövegét sokszor rögtönzött aktualitásokkal bővítették. A sok móka vége, természetesen a „halott" leleplezése volt. Valószínűleg ezt és az ehhez hasonló tréfás játékokat a lakodalmakon kívül, társas összejöveteleken, vagy társas munkák befejezésekor rendezett mulatságokon is eljátszották. AG TIBOR Tizenhatéves barna kislány mondja el föloUem a rek—vi—e—-met
