A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-01 / 48. szám
Ml A PANASZA? VACSORÁTÓL LEFEKVÉSIG A modern csalód, amelynek több tagja munkában, iskolában vagy közéleti tevékenységgel tölti a nap nagy részét, általában alkonyattájt kerül csak össze. A családtagok — nagyszülők, szülök és gyermekek — így a hétköznapoknak csupán néhány esti óráját töltik együtt. A napnak ez o szaka sok szempontból igen fontos, és bizony nem mindegy, hogyan töltjük el. Tekintsük ezt az időt nemcsak a nap nyugodt befejezésének, hanem az egészséges éjszakai pihenés, az alvás előkészítésének. Vezessük be, hogy a család üljön vacsorához másfél-két órával a gyermekek lefekvése előtt. A korai vacsora a felnőttek számára is kedvező. A vacsora kalóriamennyiség tekintetében az egész napi ételadag negyed részét tegye ki. (Reggeli 25 %, tízórai 5 %, ebéd 30 %, uzsonna 15 %, vacsora 25 % — gyermekeknél és serdülőknél.) Ügy állítjuk össze, hogy az étel tápanyagaival kiegészítse az előző étkezéseket, s amellett könnyen emészthető legyen. Irányadónak a. legifjabb családtagok táplálkozási szükségleteit vesszük. Ha például délben az iskolások tésztaételt fogyasztottak, kapjanak estére húsos-zöldséges vacsorát. Húsból-főzelékből álló ebéd után sajtot vagy tojást vajaskenyérrel tálalunk estére, esetleg tejbedarát, felfújtat vagy tésztafélét tejitallal. Az esti étkezési szokásokkor kapcsolatban gondoljunk a fogazat megóvására is. Igaz, hogy a gye jpnek utolsó, esti eledeléül igen hasznos az alma, a körte, a sárgarépa stb., mivel nemcsak a fogak és a száj öntisztulását segíti elő, hanem a szervezet vitaminszükségletét is kielégíti. E mellett is fontos, hogy ki-ki gondosan mosson fogat, mielőtt lefekszik. A vacsora utáni idő helyes eltöltésétől is függ az éjszakai pihenés értéke. A gyermekeknek a családi szokásoknak megfelelően vacsora után még egy vagy két óra áll rendelkezésükre. Ilyenkor már nem ajánlatos a zajos, izgalmat keltő játék, az erős mozgással járó megerőltető torna, a fantáziát felkorbácsoló olvasmány vagy akár a nagy fejtörést okozó szellemi munka. Nem kerülhetjük el itt a rádió és a televízió kérdését sem. Igen fontos, hogy valamenynyien élvezzük o műszaki haladás vívmányait, ám a szülök felelőssége, hogy kiválogassák a megfelelő műsorszámokat. Nyugodt zenehallgatással, csendes beszélgetéssel, kézimunkával, a játékok, a könyvek és -a ruházati cikkek összerakásával és helyretevésével töltsük a vacsora utáni időt, esetleg a baromfiudvar ellenőrzésével, a házi kedvencek (halak, énekesmadarak, nyulak, kutyák) ellátásával. Egészségi szempontból elsőrendű jelentősége van, ha a gyermekek vacsora után, lefekvés előtt szüleikkel vagy más családtaggal tizenöt-húsz percre kisétálnak a ház elé vagy a kertbe friss levegőt szívni. Az egésznapi tevékenységet a másnapi ruhák előkészítése, a WC-használat, az alapos lemosás, a körömápolás és a már említett fogtisztitós zárja le. Gondoskodjunk azonban az egészséges éjszakai pihenés első feltételéről, a megfelelő környezetről. A hálóhelyiséget tartsuk tisztán és jól szellőztessük. Hőmérséklete ne legyen 16 Celsius foknál melegebb s maradjon egyenletes egész éjszaka. Takarónk ne legyen túl nehéz. Ha ezt az időjárási viszonyok megengedik, legalább részben tartsuk nyitva az ablakot éjszakára is. A túlfűtött, szellőzetlen, fülledt levegőjű helyiség és a nehéz takaró felhevíti a szervezetet s megnehezíti az alvás közben amúgy is melegebb test hőszabályozását, miáltal gátolja a pihenést. Minderre gondolni kell, mielőtt nyugodalmas jóéjszakát mondunk egymásnak. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY CSAK ENNYI MARAD BELŰLE Ha atomerőműben állították volna elő mindazt a villamos energiát, amelyet élete folyamán egy ember felhasznál a háztartási készülékek működtetése és a megvásárolt ipari termékek előállítása révén, akkor az erőműből kikerülő radioaktív hulladék éppen elférne ebben az üvegkorongban. Az utóbbi évek kísérletei szerint ez a „beolvasztásos" módszer látszik a leghatásosabbnak a nagy felezési idejű radioaktív hulladékok tárolására. A gyengén sugárzó különleges üvegkorongokat rozsdaálló acéltartályokba rakják, a tartályokat pedig állandóan hűtött vízmedencékbe süllyesztik. ESÖSZIMATOLÚ REPÜLŐ Furcsa ormányával ez az angol Hercules típusú szállítógép nemsokára a felhők között kutatja majd az időjárás titkait. A szakemberek ugyanis repülő laboratóriummá alakították. „Ormányában" a legkorszerűbb műszereket helyezték el, amelyek repülés közben a gép által keltett légörvényekből előre nyúlva, az érintetlen felhőrétegekről nyújtanak mérési adatokat. Egy letapogató lézersugár segítségével térhatású felvételeket is készíthetnek későbbi elemzés céljából az esőfelhőkről. A MÁSIK ENERGIAVÁLSÁG A világ fejlődő országai jelenleg tüzelőanyagként égetik el az évente felhasznált famennyiség 86 százalékát. Ezekben az országokban a falusi lakosság energiaellátása teljes egészében a fától függ, vagy az olyan (nem kereskedelmi) tüzelőanyagokétól, mint az állati trágya, esetleg a mezőgazdasági hulladékok. Minthogy a fejlődő országokban nagy a népszaporulat, egyre növekszik a fa iránti igény is — kibontakozik „a másik energiaválság", amely jóval tartósabb lesz és sokkal nehezebb lesz legyőzni, mint a fejlett országokban a kőolaj árának emelkedése okozta energiakrízist. A fa tüzelőanyagként való felhasználására vonatkozóan nincsenek pontos statisztikai adatok. Egyes szakértők a fejlődő országokban évi 1,2 milliárd köbméterre, a fejlett országokban pedig 150 millió köbméterre becsülik a tüzelőanyagként felhasznált fa mennyiségét. Az emberi és az állati energián kívül minden más energia kétharmada származik Afrikában a fa elégetéséből. Latin-Amerikában egyötöde. Közel-Keleten pedig hat százaléka. A fejlett országokban viszont csupán 0,3 százalék ez az arány. A fejlődő országokban az a legfőbb akadálya a fa más fűtőanyagokkal való felváltásának, hogy az emberek túlságosan szegények a megfelelő felszerelés megvásárlásához. Ennek a másik energiaválságnak, vagyis a tűzifa iránti fokozódó igénynek súlyos és messzeható következményei lehetnek. Elsősorban is a fejlődő országok falusi lakosságának mindinkább nagyobb utakat kell majd megtennie, messzebbre kell majd hatolnia, hogy a szükséges famennyiséget összegyűjtse. Mind több állati trágyát vagy mezőgazdasági hulladékot tüzelnek majd el - ezekre pedig égető szüksége lenne a mezőgazdaságnak is. A mezőgazdaság terméshozamának csökkenése újabb erdőterületek kiirtásához vezethet. És mert egyre több emberi munkára, erőkifejtésre lesz szükség a tüzelőanyag beszerzéséhez, kevesebb munkát fordíthatnak a földek megművelésére. A szakértők véleménye szerint a fejlődő országokban a belátható jövőben továbbra is a fa lesz a legfőbb energiaforrás. Mit lehet hát tenni a „másik energiaválság" leküzdésére, következményeinek csökkentésére? Elsősorban is egyszerű, de hatékony módszereket kellene bevezetni a tüzelőanyag előkészítésére, a főzőedények, tűzhelyek tökéletesítésére. Azután sokkal több faanyagot alakíthatnának át faszénné, amelyet jóval könnyebb szállítani és így hasznosíthatnák a fakitermeléskor, erdőirtáskor keletkező hulladékot is. És célravezető módszernek ígérkezne gyorsan növő, kifejezetten tűzifát szolgáltató fafajokból álló erdők telepítése is. Minthogy ilyen „tűzifa-erdőket" az egyéb mezőgazdasági termények termesztésére kevésbé alkalmas területeken is létesíthetnének, a fejlődő országok falusi lakossága elérhető áron hozzájuthatna legfőbb energiaforrásához, a tűzifához. A jelekből ítélve a „másik energiaválsággal" nem lesz könnyű a világnak megküzdenie. 800 ÉVES A TÖLTŐTOLL A töltőtoll nem csupán néhány évtizedes találmány: o 15 ezer kötetet őrző jereváni Matenadran Intézet egyik, 1166-ból származó kéziratában a kezében töltőtollat tartó írnok látható. Az ősi töltőtoll bambuszrúd, gömb alakú üreggel a közepén. A mai töltőtoll ősének rajza megtalálható az 1173-ban, 1211-ben és 1219-ben keletkezett kéziratokban is. Írásos bizonyítéka is van, hogy töltőtoll már a középkorban is létezett. Az 1435-ből származó kéziratban az írnok következő bejegyzése látható: „említésre méltónak tartom, hogy 900 sort írtam le és csak egyszer mártottam tintába a toliamat". HIDEGCSÚCS A nyugatnémetországi Jülichben működő magfizikai kutatóintézetben új hidegvilágcsúcsot értek el: 0,00016 foknyira közelítették meg az abszolút nulla fokot (0 Kelvin fok — mínusz 273,16 C fok). A csúcskísérlet során hőmérőként 280 finom platinahuzalt alkalmaztak, ezeknek mágneses viselkedése jelezte a hőmérsékletet. A hűtés öt fokozatban ment végbe. Először cseppfolyós héliummal 4 Kelvin fokra, végül pedig 0,925 Kelvin fokra csökkentették a hőmérsékletet. Az utolsó fokozatban az atommagok demagnetizálódósának jelenségét hasznosították, ugyancsak két lépcsőben. Az atommagokat, amelyek maguk is parányi mágnesek, mágneses térrel párhuzamosan „rendezték el". A mágneses tér lassú kikapcsolása során a mag-mágnesek újra szabályosan helyezkedtek el, az ehhez szükséges energiához a környező fém szilárdtestből jutottak. Az abszolút nulla fok közelében sokJanyag teljesen más tulajdonságokra tesz szert. A jülichi kutatók főként a szupravezetéssel kapcsolatban várnak új ismereteket kísérleteiktől; ismeretes, hogy bizonyos fémek az abszolút nulla fok közelében teljesen elveszítik ellenállásukat a villamos árammal szemben. 18
