A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-24 / 47. szám

Cyprián Majerník emlékére 1. UDVAR, (1935-36) 2. DON QUIJOTE (1937) 3. MENEKÜLÖK (1945) Cyprián Majerník életműve Csehszlo­vákia legújabbkori történetének leg­drámaibb szakaszában keletkezett, bon­takozott ki, s művészi igényességével napjainkig azt a legértékesebbet jel­képezi, amit a szlovák művészet a má­­második világháború idején létreho­zott. Cyprián Majerník az 1909-es gene­ráció prágai szárnyának vezető egyé­nisége volt, Prága inspiráló, művészi életet serkentő környezete nagy hatás­sal volt fejlődésükre. Az 1909-es ge­neráció tagjai nemcsak tanulmányai­kat folytatták Prágában, de itt bonta­kozott ki, itt formálódott eszmei hova­tartozások is, jutottak el a háború előt­ti időszok veszélyes légkörének a fel­ismerésétől a tiltakozásig. Cyprián Majerník hetven évvel ez­előtt, 1909. november 24-én született Nagykosztolónyban (na Veľké Kosto­­lany). Tanulmányait Gustáv Maily bra­­tislavai magónfestőiskolájában kezdte, 3 majd a prágai Képzőművészeti Aka­démián folytatta Jakub Obrovský pro­fesszor tanítványaként. Hamar megelé­gelte az iskola konzervatív, egyéni uta­kat nem tűrő légkörét, s figyelmét a francia festészet tanulmányozására for­dította. Nem sokkal később, 1932-ben, párizsi útja alkalmával közelebbről is tanulmányozhatta Matisse és Chagall alkotásait, akiknek művészete egy rö­vid, de erőteljes perióduson végigkí­sérte művészi szemléletének alakulását. Az itt szerzett tapasztalatok és a párizsi iskola hatására születnek Ma­­jerníknak témájukat a szlovák falusi életből merítő képei, azok a jelentős alkotások, amelyek új, idealizálástól és heroizálástól mentes faluábrázolásuk­kal alaposan meghökkentették a kis­polgári közönséget. A falu életét kri­tikusan ábrázolja, a valós momentu­mokat keresi, nem mellőzve a finom irónia vagy a groteszk humor eszközét sem. Specifikus, néha talán túl keserű nézőpontjához a művész primitivizáló formát, adekvát kifejezési módot is keres. Súlyos betegsége miatt (1935) mun­kásságában majdnem egy éves kény­szerpihenő állt be. Mikor újra festeni kezd, képeinek nemcsak témája, szín­kompozíciója, de a művésznek néhol ecsetkezelése is megváltozik. A derűs, humoros látásmódot szorongásos élet­érzéssel telített kompozíciók váltják fel. Ekkor tűnnek fel képein először az élete későbbi időszakára oly jellemző magányos lovasok vagy az elkóborolt lovak motívumai. S bár ez az új mo­tívumcentrum az évek során alapvető gondolati és formai átértékelésen megy át, kikristályosodik, de lényegében vál­tozatlan marad a motívumok tartalmi töltete és megjelenítési formája. Képein egyre gyakrabban jelennek meg állig felfegyverzelt katonai jár­őrök, hatalmuk, erejük tudatában köze­ledve védtelen nők és gyermekek cso­portja felé. Hatalmasok és védtelenek! Ez Cyprián Majerník képeinek új, meg­változott mondanivalója. Lovasait né­ha cirkuszi környezetben jeleníti meg, itt is hangsúlyozottan kiélezve az el­esettek és a hatalom birtokosai közti konfliktust. A spanyol polgárháború, a fasizmus elleni harc kibontakozása Majerník al­kotásain is érezteti hatását. Ekkor szü­letnek szimbolikus értelemmel felruhá­zott Don Quijote figurái, a jóért, a humánus célért való küzdelmet az el­bukás biztos tudatában is vállaló hő­sök megtestesítői. A negyvenes évek elejétől korai ha­láláig lázas igyekezettel dolgozik, el­vetve a kísérletezést, magabiztosan oldva meg a formai problémákat. Eze­ken a képeken eddig feltáratlan mo­tívumkincsét aknázza ki, amelyek kom­­pozíciós megoldását kiemeli a redu­kált, pár színre szűkített színskála. Lidice elpusztítása, az ellenállók, ha­zafiak tömeges kivégzése, a koncent­rációs táborok embertelen viszonyairól kiszűrődő hírek mind-mind szenvedé­lyes tiltakozást váltottak ki belőle. Fá­radhatatlanul festette a háború, az emberi szenvedés ellen tiltakozó ké­peinek sorát, megfeledkezve közben a saját kilátástalan sorsáról. S ahogy kö­zeledtek a felszabadítók, úgy váltak Majerník lovasai reményt ébresztő vagy békét hozó hírnökökké. Béke lett, a fasizmust leverték, de a művész már nem remélhette egyéni sorsa jobbra­­fordulását. Gyógyíthatatlan betegsége indította arra, hogy 1945. július 4-én önkényesen vessen véget szenvedései­nek. A háború és a művész halálos be­tegsége megakadályozta, hogy Cyprián Majerník művészete kiteljesedjék, s azt teljes egészében szülőföldje és né­pe szolgálatába állítsa. NAGY KORNÉLIA 4

Next

/
Thumbnails
Contents