A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-24 / 47. szám

Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: MONDD MEG, TUKRÖCSKÉM... Reszeli Ferenc: A MŰGYŰJTŐ Mács József: „DOLGOZNI, CSAK PONTOSAN, SZÉPEN.. “ Csikmák Imre: KÉK TÓ, TISZTA TÓ Szíj Rezső: HARMOS KAROLY JUBILEUMA Az első oldalon: Kincses Veronika, a budapesti Magyar Állami Operaház magánénekese, aki a Bratislavai Zenei Ünnepek vendége volt A címlapon Gyökeres György, □ 24. oldalon Borii László felvétele A CSEMADOK Központi Bizott­ságának képes hetilapja. Meg­jelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 332§-64? Grafikai szerkesztő: Král Petemé. Szer­kesztőség: 890 44 Bratislava, Ob­chodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS - Ústredná expedí­cia tlače, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII, Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem őr­­zünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Az utóbbi években jelentős változások történtek a magyar tanítási nyelvű szakközépiskolák és gimnáziumok el­helyezésében, osztályainak számában. Az új iskolarendszer életbeléptetése folyamatos átcsoportosításokat ered­ményezett. Egyes szakközépiskolák, szaktanintézetek és i garitan u ló- i skol ók középfokú Szakmunkásképző iskolákká alakultak. Mások — például a lévai (Levice) pedagógiai szakközépiskola — bezárták kapuikat. Az érsekújvári (No­vé Zámky) közgazdasági technikumot átvette a pőstyéni (Piešťany) hotelis­kola, a komáromi (Komárno) gépipari mellett vízgazdálkodási szakközépiskola nyílt. A folyamat ésszerű, addig, amíg o megszüntetett gimnázium vagy szak­­középiskola helyeit az ország gazda­sági érdekeit szolgáló és a környék igényeit kielégítő ugyanolyan szintű, más irányzatú iskola nyílik. Jó példaként az ógyallai (Hurbano­vo) és a nagymegyeri (Čalovo) gimná­ziumot lehet említeni. Nem lett volna ésszerű, ha Ógyallán nyílik közgazda­­sági technikum, mert akkor egymástól területileg nagyon kis távolságra há­rom lényegében azonos irányzatú szak­középiskola is működött volna: a su­­rányi, az érsekújvári és az ógyallai Célszerűbb volt tehát ógyallán peda­gógiai szakközépiskolát, óvánőképzőt nyitni. Amikor bekopogtattam Szuh Kálmán igazgató szobájába, csak annyit tud­tam, hogy az elmúlt tanévben a nagy­megyeri gimnázium már nem vett fel újabb jelentkezőket, helyette közgaz­dasági szakközépiskola nyílt. — Két héttel a felvételi vizsgák előtt — tájékoztat az igazgató — még mi sem tudtuk pontosan: pedagógiai vagy közgazdasági szakközépiskolává alakulunk-e át. A járási és a kerületi pártbizottság, valamint az oktatásügyi intézmények nagyon sokat segítettek abban, hogy gimnáziumunk közgazda­sági szakközépiskolaként éljen tovább. Fáj, hogy fel kellett adnunk a gimná­ziumi osztályokat. A valóság azt bi­zonyítja, hogy a kevesebb olykor több lehet. Míg a három párhuzamos osz­tályból a diákoknak 40 százaléka je­lentkezett egyetemre, főiskolára, addig a jelenlegi megmaradt két gimnáziumi osztályból már 55—60 százalékuk ké­szül tovább tanulni. Jövőre, amikor már csak az egy érettségiző osztály marad, az itt tanulóknak 75—80 szá­zaléka álkor főiskolára, illetve egyetem­re jelentkezni. A gimnáziumnak végső soron ez a feladata: felkészíteni a diákokat az egyetemi, főiskolai tovább­tanulásra. Ésszerű elgondolás volt a pártszervek részéről, közgazdasági tech­nikumot nyitni, mert Dél-Szlovákiában közgazdasági középkáderekre nagyobb szükség van, mint szakképesítés nélkü­li gimnáziumi érettségizettekre. — Bizonyára sok probléma adódott az átszervezés során? — Sok, de inkább csak helyi jellegű problémák. Legfőbb gondunk a hely­szűke. Előbb-utóbb új iskolát kell épí­teni. Egy új diákotthon létesítésére is ígéretet kaptunk, mert jelenleg két he­lyen laknak távolabbról jött növendé­keink. Kerületi jellegű iskola vagyunk. A dunaszerdahelyi, a komáromi és a galóntai járásból veszünk fel diákokat. — Ilyen távolságokról már megold­hatatlan a napi bejárás. A gimnázium­nak, úgy tudom, nem volt saját diák­otthona. Hol helyezték el az új iskola elsőseit? — Az első évben nagy hirtelen — hiszen csupán pár hónap állt rendel­kezésünkre — a pionírotthont alakítot­tuk át diákszállóvá. Ebben az évben újabb hetven gyerek számára kellett szállásról gondoskodnunk. A gottwal­­dovi Épületszerelő Vállalat sietett a segítségünkre: rövid idő alatt az igé­nyeinknek megfelelő panelépületet szerelt össze. Jövő szeptemberre kell elkészülnie a második diákszállónak. Hiszen újabb három osztályban kezdő­dik meg nálunk a tanítás. —- Tudom, milyen gond egyetlen író­gép beszerzése. Hát még számológép­re, könyvelőgépre milyen nehéz szert tenni... — Nem kis utánjárással, de sikerült megvásárolni ezeket az oktatási segéd­eszközöket. Van elegendő mindegyik­ből. Az eredmény sem marad el. Jól haladnak a gyerekek, A gépíróteremből mint sok-sok gép­fegyver ropogása hallatszik a félosz­tálynyi lány ütemes ujjgyakorlata. Ki­csit megriadnak az „első cések", ami­kor belépünk. Szlovák szavakra figye­lünk fel. — Kezdjük lányok: á-es-dé-ef be­tűköz, jé-ká-el-ő — betűköz — mutat Éva Rudická tanár és Markovics Aliz Szuh Kálmán igazgató Varga László tanár Üj iskola - légi Készülnek a spartakiádra 2

Next

/
Thumbnails
Contents