A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-17 / 46. szám

A német fasiszták által meggyilkolt cseh diákok temetése 1939 novemberében tást nyert, hogy az ellenállási akció kezdeményezői főleg a cseh egyeteme­ken és főiskolákon működnek. Miután október 28-án és november 15-én ezek az elemek odáig mentek, hogy erő­szakos támadásokat hajtottak végre német személyek ellen, intézkedés tör­tént a cseh egyetemek és főiskolák három évre való bezárásáról, a zavar­gások kilenc résztvevőjének kivégzésé­ről és többek őrizetbe vételéről." A nácik már hosszabb idő óta szi­gorítani akarták a terrort és csők a megfelelő alkalomra vártak. Végre el­jött ennek az ideje. A diákság túl­évfcrdulójáról, az Ady-évfordulóról, hír­összefoglaló a Vietnamot ért kínai agresszióról, megemlékezés a februári győzelem 21. évfordulójáról, könyv­hónapi műsor, megemlékezés a Magyar és a. Szlovák Tanácsköztársaságról, Al­bert Einstein születésének 100. évfor­dulójáról, ünnepi műsor _ a pedagó­gusnap alkalmából, áprilisi évforduló­­naptár, rendkívüli adás az Egységes Földművesszövelkezetek IX. kongresszu­sa alkalmából, megemlékezés V. I. Le­nin 109. és Janko Kráľ születési év­fordulójáról, ünnepi műsor május 1. és 9. alkalmából, búcsú a negyedik osztályosoktól, gyermeknapi megemlé­kezés. Arra a kérdésre, van-e valomiféle „ közönségvisszhangja " az elhangzott műsoroknak, Viola így válaszolt: — Igen, van. Minden osztályban szí­vesen hallgatják műsorainkat, mert so­kat tanulnak belőlük a hallgatók, meg­szerezhetik a szükséges információkat. Ez is tulajdonképpen az elsődleges célunk, ezért szórakoztató műsorokat nemigen közvetítünk, zenés csak az ün­nepi műsorok aláfestésére. Bár be kell vallanom, hogy például a rádiókör pe­dagógusnapi műsorának, amikor is ze­nével (Kodály- és Liszt-művekkel, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkarának számaival és né­hány könnyűzenei számmal) köszöntöt­tük tanárainkat, oly nagy volt a sikere, hogy a hallgatók, tehát diáktársaink kérték a műsor megismétlését. Erre — sajnos — nem volt időnk és lehető­ségünk. De nagyon tetszett diáktár­sainknak két előadássorozat is. Az egyiket 1977 novemberében, a Nagy nyomó része a történelem folyamán mindig a haladást képviselte. Az 1939. november 17-i rendelet nemcsak a diá­kok, hanem az egész cseh nép ellen irányult. Londonban, Moszkvában, Belgrádban, Párizsban és New York­ban, de másutt is a közvélemény fel­háborodottan reagált a prágai ese­ményekre. Mindenütt jól tudták, hogy ott nemcsak a csehszlovák diákokról van szó, hanem az emberi jogok meg­sértéséről, a szabadságról. 1939. no­vember 17-én a világ vezető lapjai részletesen ismertették az eseményeket. Az emberek kezdték megérteni a fa­sizmus igazi lényegét. A fasizmus bűneit, embertelenségét és az emberi helytállás, a hősök pél-Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója alkalmából közvetítettük: négy héten keresztül egy-egy elő­adássorozat is. Az egyiket 1977 no­vemberében, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordulója alkal­mából közvetítettük: négy héten ke­resztül egy-egy adásban ismertettük az 1917-es eseményeket. Tavaly, a febru­ári győzelem 30. évfordulója alkalmá­ból sugároztunk hasonló előadássoro­zatot; ezúttal az 1948. február 25. előt­ti eseményeket elevenítettük fel. Mind­két előadássorozatot a tanári kar tag­jai írták és olvasták fel a mikrofon előtt. Az 1S79/80-as tanév nevezetesebb műsorairól Viola ezeket mondotta: — Az idei tanévben is több olyan műsort tervezünk, amelyekről tudjuk, hagy diáktársaink nagy érdeklődésére tarthatnak számot. Egyik legérdeke­sebb műsorunk egy Zenés összeállítás lesz, ezt Ipolyság felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából közvetítjük. Ipolyságot — első településként a mai nyugat-szlovákiai kerületben — 1944. december 12-án szabadították fel a II. Ukrán Front csapatai. A felszabadulási évfordulóra verses-zenés összeállítást készítünk, ebben iskolánk népszerű eresz éneklő csoportja, a Veszjolije qyevuski együttes is szerepelni fag. A lányok már többször szerepeltek a rá­diókor műsoraiban, mégpedig mindig „egyenes adásban", tehát sohasem hangfelvételről. összeszokottságuk­nak, jól begyakorolt számaiknak kö­szönhető. hogy eddig valamennyi „rá­­diószereplésük” kifogástalan volt. Itt kapcsolódott be a beszélgetésbe dóját idézi 1939. november 17-e;.az emberi . bizakodást, az újrakezdést, a békevágyat, a fiatalok igazságos világot teremtő akaratát. A Demokratikus Ifjúsági Világszövet­ség alapító okmányában foglaltak lé­nyege ma is helytálló: a világszervezet az ifjúság érdekeit képviseli, a békét, a barátságot erősíti. A Londonban megfogalmazott alapeszmékhez híven mindenkor a haladás, a béke, a ba­rátság, a függetlenség ügyét pártolva hallatja szavát a szövetség. Volt jel­mondata, harci kiáltása, hogy „El a kezekkel Koreától!“, hirdette, hogy „Veled vagyunk Vietnam", és megta­nította a világgal a tavalyi havannai Világifjúsági Találkozó jelszavát: „Bé­ke, barátság, antiimperialista szolidari­tás". Két dátumra emlékezünk. A két dá­tum így egymás közelségében óhatat­lanul felidézi a háborút és mindazt a változást, ami azóta ment végbe a vi­lágban; az emberiség nagy részének kitartó harcát a békéért, a szociális igazságosságért. Ha csak a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség fontosabb akcióit vesszük sorra, elmondhatjuk velük a világ legújabbkori történelmét. Kezdve például a világifjúsági és diák­találkozókkal. Immár tizenegyszer talál­koztak mind több országot és szerve­zetet képviselve a tizen-huszonéves kül­döttek. Az idő múlását érzékelteti, hogy lassacskán az első VIT delegátusainak gyermekéi is kiöregedtek az ifjúsági korból. Az idő múlását s vele a haladó gondolat erősödését olvashatjuk ki az egyszerű statisztikai mutatókból: a DÍVSZ megalakulásakor 64 nemzet fia­taljait fogta össze, ma több mint 110 ország 280 szervezetét tömöríti. A hagyomány, melyet november 17-e képvisel, még mielőtt ez nemzetközi diáknap lett, túllépte az akkori Cseh- Morva Protektorátus határait, és a ter­ror, az igazságtalanság, az elnyomatás elleni harc jelképe lett. Az emberek öregszenek, de az eszmék örökké fia­talok maradnak. November 17-e öröké és a nemzetközi diáknap hagyománya sem évül el, ma, 40 év múltán is idő­szerű marad számunkra és az elkövet­kező nemzedékek számára is. CSIKMÁK IMRE (Foto: archív) Ivanics Yvette a Veszjolije gyevuski éneklő csoport ifjúsági vezetője: — Nagycn szeretünk szerepelni az iskola szovjetbarát szervezete rádiókö­rének műsoraiban. A felszabadulási év­forduló alkalmából közvetítésre kerülő műsorban a Nagy Honvédő Háború dalaiból készített összeállítással szere­pelünk, a jövő évi pedagógusnap al­kalmából pedig repertoárunk legszebb dalaiból összeállított dalcsokorral kö­szöntjük tanárainkat a Barátság Rá­dión keresztül. Ismét Viola vette át a szót: — Az Yvette által említett pedagó­gusnapi műsor lesz az idei tanévre kitűzött munkatervünk egyik további kimagasló pontja. A Veszjolije gye­vuski számain kívül hanglemezről is közvetítünk majd zenés üdvözleteket a tanári kar tagjainak. Beszélgetésünk során kerénk sereg­lett az egész rádiókör: Menyhár Ilon­ka IV. osztályos tanuló, kellemes alt hangja miatt az egyik legkedveltebb bemondó és műsorvezető, és a töb­biek, szerkesztők és bemondók: Szar­ka Erika, Krizsan Ilonka, Ondrusz An­ni, Kovács Henriett, Kovács Kati, Cser­­ba Regina és Híves Jutka, csupa lel­kes, kedves diáklány. Szeretik, amit csinálnak, és ezért nem véletlen, hogy a rádiós szakkör az iskola egyik leg­eredményesebben működő és leghasz­nosabb szokköre. Mi mással is vehettünk volna búcsút tőlük, rr.int egy jókívánsággal: További eredményes munkát, jó műsorokat kí­vánunk a Barátság Rádiónak. SÁGI TÓTH TIBOR (A szerző felvétele) Az idei gabonatermés, mint tudjuk, nem volt éppen jó. Kenyérgabonából Így is sikerült teljesíteni az állami felvásár­lási tervet, de takarmánygabonának szűkében vagyunk. Van még remény, hogy a jónak látszó kukoricatermés­sel fel tudjuk tölteni a takarmányala­pot. A kukoricánál álljunk meg egy perc­re. Végigmenve a Csallóközt átszelő műúton, itt is, ott is kis, sebtében össze­tákolt kunyhókat látunk a kukoricatáb­lák mellett. Hát szükség van erre? Idáig jutottunk? Lopunk? Csöszkunyhó csak akkor kell, ha to)­­vaj is van. Van bizony, de még meny­nyi! Még zöld volt a kukorica, amikor az alábbi eset lejátszódott: A Slovnaft­­ban végzett kemény munka után friss levegőre, a szabad természetbe vágy­va János bácsi vadászni indult. Erdő szélén, kukoricás mellett vezetett el az útja. Kanyargós volt az ösvény, itt is, ott is féknyomot látott: ,,No már meg­érkeztek" — gondolta. S nem is té­vedett. Az egyik fordulóban fehér La­dát pillantott meg. A nyitott motor fö­lé konyákig felgyűrkőzött férfi hajolt. „Hát ez is éppen itt romlott el?" — hitetlenkedett János bácsi. A kutyája előreszaladt, s nagy csaholással bele­gázolt a kukoricásba. „Szóval mégsem motorhiba“ — a szárak közül elövil­­lant a piros szoknya. — Apucikám, hozzál hamar papirt — kiált a szende asszonyka. — Te szégyentelen! — kiált János­­bácsi — Azt hiszed nem látom a ra­kás kukoricát ott melletted? — Az asszonyka szende arca lángvörösbe vált. Olyan ember is akad, aki el sem pirul, ha rajtakapják a lopáson. Sőt, még neki áll feljebb! A kukoricakombájn nem végez töké­letes munkát. Ha a sorban haladva nem is, de a fordulóknál el-elhagy egy-egy csövet. Ezt használják ki a „böngészők". Eddig rendjén is lenne. Amit a föld megterem, nem szabad veszni hagyni! Ha a szövetkezet meg­engedte, hadd szedje, akinek szüksé­ge van rá. De a rossz értelemben vett emberi leleményességet tükrözi az aiábbi példa: A tábla egyik végén még arat a kombájn, a másikon — bár tudják, ti­losbon járnak — már ott a „böngé­szők" csapata. ■ Ki hinné, hogy ilyen gyorsan terjed a hir: ott meg ott már törik a kukoricát. Hisz még csak két órája fogtak hozzá. A közeli városból máris megjelentek a „böngészők". Szervezetten dolgoznak: egyikük be­áll a sorban álló szárak közé, onnan dobálja a csöveket kifelé. A másik a tarlón zsákba szedi. Ha megkérdezik, milyen jogon töri a kukoricát a kom­bájn előtt, hetykén visszakérdez: „Mi köze hozzá? A magáé talán?" Nem az enyém, nem a másé, mind­annyiunké az a kukorica. A szövetke­zeté vagy az állami gazdaságé, egyre megy. Közös vagyon. Az enyém is, a ■tiéd is, az övé is. Egyikünknek sem szabad a közös vagyont megdézsmál­ni! 3

Next

/
Thumbnails
Contents