A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-10 / 45. szám

TUDOMÁNY­TECHNIKA BATIZFALVI SÁMUEL 1826-1904 A tudományos életnek, az ókortól napjainkig, annyi kiváló s egész pályafutása során az emberiség érdekében munkálkodó alakja volt, hogy még a tudománytörténet sem tudja mindegyiküket számon­­tartani. Vannak természetesen világhírű egyéniségek, akiket minden átlagos műveltségű ember ismer a földteke bármely pontján, s vannak olyanok is, akiket egy szűkebb kör (például egy nemzet vagy csak egy népcsoport) tisztel, mert e kisebb közös­ség tagjai magukénak érzik őket. Számukra többet jelentenek a száraz lexikális adatoknál, a „nagy emberek" hadseregének közkatonájánál. Ilyen közü­lünk valónak, ilyen hozzánk közelállónak érzem Batizfalvi Sámuelt, az európai hírű magyar tudóst, a magyar ortopédia megalapítóját. Ki is volt ö? Mit mond róla az orvostörténet? Batizfalvi Sámuel 1826. augusztus 26-án született Rimaszombatban. A középiskola elvégzése után papi pályára készül, evangélikus teológiát tanul. Az 1848/49-es szabadságharc azonban fordulatot hoz életébe, önkéntesnek jelentkezik a honvéd­seregbe, dandársegédként vesz részt a harcokban. Itt ébred fel érdeklődése az orvosi pálya, a sebészet iránt. A bukás után bujdosni kényszerül, de 1849 októberében már a pesti egyetem orvosi karának hallgatói között találjuk. Orvosdoktori oklevelet sze­rez, majd sebész- és szülészmesteri vizsgát tesz. 1856-ban már a világhírű Bolassa János mellett tanársegéd. A Balassa-klinikáról kétéves európai tanulmányútra indul. Bejárja a kor csaknem vala­mennyi híres egyetemét, német, francia, belga, hol­land főoktatási intézményeket keres fel. Ekkor fordul érdeklődése a még csak kialakulóban levő új tudo­mányág, az ortopédia felé. Hazatérve döntő lépésre szánja el magát: minden vagyonát befektetve „Sebészeti és Testegyenészeti Magángyógyintézetet" alapít a fővárosban, hogy ezt oz új orvosi ágazatot Magyarországon meghonosít­sa. 1864-ben egyetemi magántanári képesítést sze­rez, és intézetében megkezdi az ortopédia oktatását. 1867-ben kiadja fő művét A gyakorlati testegyené­­szet címen; ez az első magyar nyelvű ortopédia tankönyv. Érdemei elismeréseként 1868-ban a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagjai sorába fogadta. 1872-ben intézetét vízgyógyászati részleggel bővíti ki, és eredeti helyéről (a Király utcából) áthelyezi a városligeti Fasorba. Az ortopédiában új gyógyító eljárásokat vezet be, $ új gyógyászati segédeszközö­ket szerkeszt (művégtagok, mankók, gyógyágyak stb.). Alapos feldolgozás után publikálni kezdi az intézetében szerzett tapasztalatokat, rendszeres tá­jékoztatásokat közöl az ott folyó munkáról. Intézeti gondjai közepette is módot talál rá, hogy tevékenyen buzgóíkodjék az orvosok és természet­­tudósok társadalmi életében. A Budapesti Orvosi Kör megalakításának kezdeményezője és hosszú évekig szakosztályelnöke, serényen dolgozik az Országos Közegészségügyi Egyesületben, titkára a Magyar Természettudományi Társulatnak. Emellett tagja a Budapesti Növény- és Állathonosító Társu­latnak, a Magyar Földrajzi Társulatnak és a Magyar Torna Egyletnek. Orvosi szakmunkáin kívül kiod egy növénytan könyvet és számos tudományos ismeretterjesztő munkát. Fáradhatatlan népszerűsítője az egészséges életmódnak és öltözködésnek, hirdeti a testedzés fontosságát, Fodor József segítőtársa az iskolaorvosi tanfolyamok szervezésében. Jelentős szerepet tölt be a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándor­­gyűléseinek rendezésében. Szülővárosához való hű­ségének megnyilvánulásaként nagy része volt abban, hogy az. 1867-ben rendezett XII. vándorgyűlés szín­helyéül Rimaszombatot választották. Ö volt a gyűlés egyik fő szervezője, s az előadások anyagát tartal­mazó Évkönyvet is ő állította össze. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1904. november 6-án hunyt el Budapesten. Legfontosabb tette az ortopédia be­vezetése Magyarországon és az első magyar nyelvű ortopédia tankönyv megírása, de igazi jelentőségét csak egész, hihetetlenül sokrétű tevékenységének ismeretében érthetjük meg. Ennyi hát o nagy orvos életének, munkásságának lexikális ismertetése és tudománytörténeti értékelése. Számomra azonban ennél sokkal többet jelent élet­műve, úttörő fáradozása. Közelebb áll hozzám, mint „egy nagy orvos", mint egy nagy tudós a sok közül, éspedig azért, mert szülővárosomban, Rimaszombat­ban látta meg a napvilágot, a szomszéd utcában lakott, itt járt iskolába. Igaz, nem a „mi iskolánk­ba", de — rimaszombati iskolába. Innen vitte magá­val mélységes emberszeretetét, mely arra késztette, hogy egész vagyonát intézetére áldozza. Állami támogatás nélkül is mindent megtett az orvostudo­mány akkor új ágának hazai bevezetéséért, a rá­szorulók megsegítéséért. Ebbe a városba nyúlik vissza hazafiságának gyökere, azé az érzelemé, jnely önkéntesnek vezérelte őt a szabadságharc honvéd­jeinek sorába, és amely visszatérésre sarkallta, le­győzve bensőjében a külföld csábítását. Rimaszom­batból indult tehát, s ha képzeletben megkísérelem áthidalni az időbeli távolságot, csak a térbeli közel­ség marad, és tudományos-eszmei hagyatéka, mely követés e méltó példaképpé avatja személyét. Batizfalvin kívül számos nevezetes szülötte van még Gömör fővárosának: Hatvani és Ferenczy, Karlovszky és Szentpéteri, de még sokáig lehetne sorolni a nagy neveket. Legsürgetőbb feladatunk, hogy másokkal is megismertessük őket, kimentvén alakjukat a feledés homályából. Ezt kíséreltem meg most Batizfalvi Sámuellel, kegyelettel emlékezve reá halálának 75. évfordulóján. Minden városnak, a legtöbb helységnek meg­vannak a méltatlanul elfeledett szülöttei, megvan a maga Batizfalvija, Hatvanija, Szentpéterije. Fel kell támasztani emléküket, méltó helyre kell tenni portréjukat a haladó személyiségek arcképcsarnoká­ban. Hadd bontakozzék ki minél teljesebben az a kultúra, mely leginkább a miénk, a legközelebb áll hozzánk. Súlyosan vétkeznénk önmagunkkal és utó­dainkkal szemben, ha feledni hagynánk haladó hagyományainkat. HIZSNYAN GÉZA Ml A PANASZA? LÉGCSÖHURUT Ősszel és tavasszal a szervezet oz időjárás gyors változásai következtében hűlés betegségeknek van kitéve. A megfázás által legyengült szervezetben már egy kisebbfajta fertőzés is megteszi a magáét. Az így fellépő légcsőhuruttal általában csak akkor jelentkezik orvosánál a beteg, ha lázas. A láztalan hűléses légcsőhurutot, mint a megfázást, a legtöbb esetben szokott tevékenységüket végezve viselik az emberek, a közlekedési eszközökben, munkahelyükön és másutt további fertőzésnek téve ki embertársaikat. Pedig minden heveny, köhögéssel járó meghűléssel orvoshoz kell fordulni. Hogyan jön létre a légcsőhurut idült, nehezen gyógyítható formája? Idült légcsőhurutnak olyan váladékozással járó köhögést, köhécselést tartunk, amely legolább két évig, s egy-egy esztendő folya­mán, huzamosan vagy megszakításokkal, legalább három hónapig tart. Felismerése kezdeti szakában azért nehéz, mert maga a beteg nem tulajdonít a köhögésnek nagyobb jelentőséget, mivel nem érez különösebb bántalmokat. Pl. a dohányzó ember természetesnek veszi a reggeli köhögést, s idővel SZÍNES RÖNTGENKÉP Az új berendezés fő része egy elektronikus számító­gép, amelyet a másodpercenként 50 képet továbbító röntgenkészülékhez kapcsolnak. A számítógép a képeket 64 ezer pontra bontjo, és mindegyiknek meghatározza a színértékét, majd egy tévéképernyőn jeleníti meg. A gép egyúttol egy egészséges szerv képét is a felvétel mellé illeszti, így az orvos ózon­nal láthatja oz elváltozás helyét (a képernyő bal oldalán egészséges, jobb oldalán beteg vese lát­ható). DOMBORMŰVEK - PAMACCSAL A Kolumbusz előtti Amerika művészetének fenn­maradt alkotásaiból eddig roppant nehéz volt ki­állításokat rendezni — a hatalmas kőtáblák nem szállíthatók, a fotó pedig nem nyújt maradéktalan élményt. Most egy egyszerű, de hatékony meg­oldást kísérleteztek ki e domborművek reproduká­lására: a kőlapra fehér vásznat feszítenek, és festék­be mártott pamaccsal gondosan végigdörzsölik. Mivel a dombormű mélyebb részeibe nem jut festék, a minta életnagyságban kerül át a vászonra. így már összetekercselhető, szállítható — a leghitelesebb másolat. a környezete is megszokja. Ámde nemcsak a do­hányzás következtében jöhet létre idült légcsőhurut. Előidézője a városok pora, füstje, korma és nem kis mértékben az ipari munkahelyek vegyi szennyező­dése is. Maga az idült légcsóhurut nem oly veszé­lyes betegség, mint inkább a következményei, első­sorban a tüdőtágulat, amely aztán már légzési ne­hézségekkel s a szív megterhelésével is jár. Az orvos ismeri a légcsőhurut keletkezésének okait és kezdeti tüneteit, nincs azonban birtokában oly megbízható gyógymódnak, amellyel az idült bron­­chitiszes beteget teljesen kikezelhetné. Ezért kell o betegséget megelőzni, vagy ha már kezdeti tüne­tei jelentkeznek, ebben a szakaszában felismerni és gyógyítani. Mit tanácsol az orvos? Mindenekelőtt teljes társa­dalmi összefogással küzdeni a környezetszennyezés ellen, a zöldövezetek kiépítéséért, az ipari ártolmak kiiktatásáért. A beteg pedig minél többet, lehetőleg minden szabad órájában tartózkodjék a természet­ben, a friss levegőn - persze az időjárásnak meg­felelő öltözékben —, egészségi állapotához, korához és erőnlétéhez mért testmozgást végezve (háztáji munka, kertészkedés, játék, sport, turisztika). A do­hányzást könnyebb el sem kezdeni mint abbahagyni. A légcsőhurutban szenvedő ember azonban szállítsa le megszokott napi adagját 10—5 cigarettára, majd orvosa és saját környezete segítségével hagyja el betegséget okozó szokását végérvényesen. Az idült légcsőhurutban szenvedő ember bóntal­­mai évekig tarthatnak, a beteg leginkább a nehéz légzés miatt nyugtalan. A köhécselés szakaszától a kifejlett szövődmények szakaszáig sok lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy a betegséget enyhítsük és kialakulását lassítsuk. Ennek legelső feltétele azon­ban, hogy orvosunkra bízzuk magunkat és minden­ben betartsuk útmutatását. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents