A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-10 / 45. szám
Hatalmas üzem-óriás a bratislavai Slovnaft! Amerre a szem ellát, mindenütt sudár magas kémények, tágas csarnokok és az egész üzemet tápláló kőolajvezeték keresztül-kasul kígyózó kilométereinek százai. Az élénk forgalmú gyárkapuval szemben egy többemeletes, tömbszerű épület magasodik. Tervezőinek és ügyes építőinek érdeme, hogy az embernek akaratlanul is megakad a szeme rajta. S aki közelebb is megy, megpillantja a homlokzatán büszkélkedő feliratot: SZAKIPARITANULÔ-INTÉZET. • • • • A bejáratban egy kerek arcú, zömök legényke fogad. Kiderül: ma ő a szolgálatos „portás", az ä feladata tájékoztatni, útbaigazítani az alkalmi látogatót. Másodéves, talpraesett, beszédes fiatalember. Alig győzöm jegyezni szavait:- Kereken ezren vagyunk itt és nyolc különböző szakmát tanulunk. Érdekes, szép munkának tűnik mindegyik. A fiúk üzemi vegyészeknek, kazánszerelő, csőszerelő vagy üzemi lakatosoknak, villanyszerelőknek, marósoknak, a mérő- és szabályozószerkezetek műszerészeinek készülnek; a lányok többsége pedig laboránsnő lesz. A többi szakiparitanuló-intézethez hasonlóan, az elméleti oktatás nálunk is gyakorlati Vidáman a homlokára üt.- Tényleg, én csak a tanulásról meg a munkáról beszélek, közben szórakozási lehetőség is akad bőven. Elsősorban a különböző szakkörökben s a diákotthon keretében működő érdekkörökben. De itt a népszerű U-klub is, amelynek az összes tanonc tagja lehet. Emellett külön játéktermünk, társalgónk, sőt, még mozihelyiségünk is van! Aligha unatkozik közülünk valaki is, mert a klubtanács, á SZISZ - szervezet s a nevelők rugalmasan irányítják az iskolán kíyüli munkát és a szabad idő célszerű kihasználását. A fölberrenö csengő szakítja félbe az ügybuzgó „portásnyilatkozatot“. Már indulnék is tovább a tanári szoba vagy az igazgatói iroda felé, de a legény még utánam szól:- A szakmák többsége három esztendei tanulmányi időt igényel, utána szakmunkáslevelet kapunk. De aki akar, az továbbtanulhat és az érettségit is megszerezheti, fgy nemcsak kenyér, hanem matúra is van a kezében ... És ha valaki egyenesen a négy évnyi tanulást igénylő szakok valamelyikére jelentkezik, akkor a mesterlevéllel együtt rögtön érettségi képzéssel párosul, fgy rendszeresen váltakozó ütemben egyszer az iskolapadban ülünk, aztán pedig a szakmával, leendő munkahelyünkkel ismerkedünk. Az elsőben még csak az alapokat tanuljuk, de másodikban már a tananyag is nehezebbé válik és a gyakorlati foglalkozásokon egyre komolyabb feladatokkal biznak meg bennünket. Jó érzés, hogy már nemcsak nézelődnünk, kérdezősködnünk, esetleg fúrnunk-reszelnünk szabad; hanem van, amit felügyelet mellett önállóan is elvégezhetünk. A gyakorlatot irányító mester éber szemmel figyel és szükség esetén tanáccsal, jó szóval segít. — Szórakozásra, pihenésre valószinüleg délután jut időtök ... bizonyítványt is kap. Jó itt tanoncnak lenni, bárki elhiheti! • • • A pályaválasztás minden fiatal életében nagyon nehéz döntést jelent, elvégre tizennégy-tizenöt éves korban nem könnyű elhatározni: ki-ki milyen foglalkozás iránt érez elhivatottságot... Az ideális az lenne, ha a pályaválasztás küszöbére érkező gyerekek - elvben egy életre szóló - döntését a szülök, a pedagógusok és a tanácsot adó felnőttek csalhatatlan biztonsággal irányíthatnák.- Az ilyen elképzelés a gyakorlatban pusztán ábránd - mondja Jaroslav K o u k a I, a szakiparitanuló intézet fiatalos igazgatója. - De azért sokat lehet tenni annak érdekében, hogy a serdülőkorúak pályaválasztása ne vakrepülés legyen! Elsősorban őszinte szóval. Ha egy-egy tanonciskola számára fiatalokat akarunk megnyerni, akkor sohasem szabad előttük szépitgetni a valóságot. A jelentkezőknek maguknak kell megismerkedniük leendő foglalkozásuk örömeivel és gondjaival. Lehetőleg úgy, hogy becsülettel kitanulják és megszeressék a választott szakmát!- Az intézet ezer növendéke közül, gondolom, sok a magyar anyanyelvű diák is.- Tanulóinknak körülbelül egy harmada magyar nemzetiségű, magyar anyanyelvű. Szinte egytől-egyig 12
