A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-10 / 45. szám

HALLÓITOK LÁTTOK ■■■■■■■Hü RÁDIÓ Ami egy kötetből kimaradt Radnóti Miklós két költeményét hallot­tuk a prágai rádióban Welter Alfonz kitűnő cseh tolmácsolásában Miloš Hlušica előadásában. A „Nyár van" kezdetű verset elsőízben adták közre cseh nyelven. A „C. Neumann & Söh­ne" c. versnek azonban csehországi eredete és mór kis irodalomtörténete is van. A magyar költő Liberec városában iratkozott a textilipari iőiskolóra 1927 őszén és ottani tanulmányai első idő­szakában költötte: „...a gépek ritmu­sára sóhajt a Gyár: / de meghal mi­kor megszólal este a / sziréna és nagy­­ratárt kapukon / kitódulnak a bús, sá­padt munkások j és a lányok, akik az olajvéres,I hörgő gép mellől zúgó túl­iéi, lutva, / viháncolva, kacagva mene­külnek I az uccára és ez a viháncotás I több nékik a Gyár hatalmasan zú­gó, I lüktető zenéjénél. . .“ / Hadd foly­tassam a verssorokat csehül, ahogyan a rádióhallgató ismerkedett velük: „...t y drobounké pi'stivé hlásky znamenaji vie I než závratný vír mocných symfó­nii I zpivaných Strop.... vie než k smrti ztéžklý sipot / strojníka, který v zméti otáček h'ridelô okapávajicich hmatá / po pákách, když se náhle roz­­žehne rudé svétlo — návést poruchy". Welter Alfonz sokoldalú irodalmi és művészeti munkásságát már volt alkal­munk bemutatni a Hét olvasóinak. Szenvedéllyel kutatja és egészíti ki, ami népeink kultúrájának kölcsönös megis­meréséhez még hiányzik. így vett tol­lat a kezébe akkor is, midőn belefogott e két vers átültetésébe. A cseh olvasó­­közönség 1964-ben „A prece se vrátim" címmel kapta kezébe a Mladá fronta kiadásában Radnóti Miklós költeményei­nek kötetét az ismert fordítópár, Ka­mii Bednár és Ladislav Hradský műfor­dításaival, ebben azonban sem az egyik, sem a másik vers nem szerepel. A „C. Neumann & Söhne“ c. verset, melyet Radnóti még Glatter Miklós né­ven írt, Welter elsőízben a libereci Vpred c. hetilapban tette közzé cseh nyelven 1972. október 6-án — negyven­öt esztendővel a keletkezése után — s pár nappal később c Rudé právo is közölte. A prágai rádióbon hallott két mű­fordításnak nemcsak azért örültünk, mert a kis műsor révén a cseh versba­rátok újra megismerhettek egyet a szomszédos nemzet halhatatlan költői­ből, hanem azért is, mert a műfordító valóban fontos versét adatta elő. A „C. Neumann & Söhne” volt az a köl­temény, amelyben a költő először raj­zolt teljesebb és valószerűbb világot, vette észre a gyárak munkában meg­fáradt népét, és tárgyszerűen pontos képben idézte fel a köznapi munkás­életet. Szántó György SZÍNHÁZ Barátunk, Bunbury A Bunbury eredeti, prózai változatának szerzője a halhatatlan Oscar Wilde, aki egy nagyszerű vígjátéki ötletből szellemes komédiát varázsolt: egy visz­­szás helyzetből és egy ritka névből adódó félreértés-sorozat a darab. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy eredetiben! Mert Helmut Bez, Jürgen Degenhardt s Gerd Natschins.ki „leporolt" átdolgo­zásában csupán hevenyészett fércmun­ka. Fércmunka, mert ennek az NDK- beli szerzőhármasnak valami olyasmit sikerült létrehoznia, aminek semmi kö­ze Wilde sziporkázóan könnyed humo­rához; aminek — sajnos — a zenéje sem eléggé megnyerő, amiről egysze­rűen nehéz valamit is mondani — mert az előadásnak sincs mondanivalója a néző számára. Ha a műsorfüzetből ide­másolom a produkció műfaját (zenés komédia), mesterségükben sértem azo­kat, akik szintén ebben a színpadi for­mában alkotnak, csakhogy sokkal job­bat és művészibbet. A gyenge szála­kon futó cselekmény fordulatai sántí­tanak, a poénok fűrészporizűek, a sze­replehetőségek minimálisak, úgyhogy legföljebb a színészek igyekezete ér­demel dicséretet. Ám a népes szerep­lőgárda puszta jószándéka bizony édes­kevés egy maradandó értékű színházi est hangulatának megteremtéséhez. A „Barátunk, Bunbury’’-t az elmúlt évad végén mutatta be a bratislavai Üj Színpad és az előadás — valószí­nűleg előlegezett bizalomból — beke­rült az idei, októberben zajlott Bratis­lavai Zenei ünnepek hivatalos műsorá­ba is. Kár, hogy a fesztivál dramatur­giájának nem volt bátorsága a Bunbu­­rynek ezt a változatát kiiktatni onnan, mert az ilyen produkciók sokkal jobban rontják, mint öregbítik a rangos nem­zetközi zenei rendezvény hírnevét. Sze­gény Oscar Wilde nevéről nem is szól­va .. . (miklósi) KÖNYV A Hereditas régészeti könyvsorozatról Napjainkban egyre több emberben merül fel a kérdés hogyan, milyen kö­rülmények között éltek ősei évezredek­kel ezelőtt. Milyen házakban laktak, mi­lyen szerszámaik voltak, hogyan is lát­ták az őket körülvevő bonyolult vilá­got. Ehhez a történeti visszatekintéshez nyújt kitűnő lehetőséget a Corvina ki­adó gondozásában megjelent Heredita régészeti könyvsorozat egyes köteteivel, mivel az egyes korokat komplex módon mutatja be, az újkőkortól egészen a honfoglalás koráig. A sorozatban eddig megjelent Ka­­licz Nándor: Agyagistenek, Kovács Ti­bor: A bronzkor Magyarországon, Sza­bó Miklós: A kelták nyomában Magyar_ országon. Bóna Isván: A középkor haj­nala (A gepidák és a longobardok a Kárpát-medencében), Dienes István: A honfoglaló magyarok című munkája (a római kori összefoglaló a közeljövőben jelenik meg). Ezekből az értékes könyvekből min­den érdeklődő kimerítő magyarázato­kat kaphat az őt legjobban érdeklő kérdésekre, így az egyes korok társa­dalmi viszonyaira, művészetére, történe­ti problémáira. A fent említett köny­vek elolvasása után az olvasó átfogó képet kap az emberi társadalom fej­lődéséről, fejlődésének egyes szakaszai­ról is. Az újkőkorban (neolitikum ie. 4. évezred) az ember az ún. neolitikus forradalom vívmányával (ekkor tért ót a gyűjtögető életmódról a termelő élet­módra) új gazdasági, társadalmi ala­pokat teremtett. A kelták vasból ké­szült nagyszerű fegyverei óriási terüle­tek megszállását tették lehetővé, hiszen mint tudjuk, Görögországba is eljutot­tak. Ök alkalmazták legelőször tömege­sen a fazekaskorongot, magasszintű edényművességet teremtve ezzel. Die­nes István könyve pedig a honfoglaló magyarságról tár fel eddig kevésbé ismert tényeket, (pl. a magasszintű tár­sadalmi szervezettséget, a kalandozá­sok miértjének új szempontú megköze­lítését stb.). Őszintén bevallom, hogy az előbbiek­ben leírt mondatokkal csak a figyel­met szerettem volna felhívni ezekre az igen gazdag tartalmú, olvasmányos könyvekre (az egyes kötetek egyébként hazai könyvesboltjainkban is beszerez­hetők). Azért is, hiszen lehetetlen év­ezredek történetéről pár mondatban ír­ni. Fontosabb ennél, hogy az érdeklő­dők ezeket a fényképekkel és rajzokkal gazdagon illusztrált könyveket elolvas­sák, áttanulmányozzák. S hogy kiknek ajánlom legelőször is ezeket a régé­szeti könyveket? Talán mindenekelőtt a történettudományt szerető középiskolás tanulóifjúságunknak. Trugly Sándor Mi lehet, mi lesz a gyermekem? (A Hét Évkönyve, Bukarest, 1979) Már megszoktuk, hogy a rangosabb romániai magyar folyóiratok: a Ko­runk, az Utunk, az Előre, a Hargita (hogy csak néhányat említsünk) gaz­dag tartalmú, a legigényesebb kívá­nalmakat is kielégítő évkönyveket je­lentetnek meg. Legutóbb A Hét című. Bukarestben megjelenő társadalmi­politikai művelődési hetilap immár második évkönyve került a kezembe. Tavaly — az akkor indult hasznos kezdeményezés eredményeként — a Haza, szülőföld, nemzetiség című kiad­vány jelent meg, átfogó képet adva a romániai magyarság és a Romániá­ban élő többi nemzetiség szocialista jelenéről. E második — pedagógiai fogantatású — évkönyv bevezető so­raiból megtudjuk: a szerkesztők reá­lis igényt kívánnak szolgálni a szak­szerű pályairányítás mibenlétének, je­lentőségének tudatosításával. Indokolt, hogy ilyen számvetésre sor kerüljön. Az évkönyv a pályaválasztás gazda­sági, orvosi, lélektani stb. szempont­jaival foglalkozó írások mellett mint­egy negyven szakmáról közöl rövid ismertetést, úgynevezett pályatükröt; ezek tanulmányozása sok hasznosat tartogat a szülők és a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára. A kötet címadó kérdésére: Mi lehet, mi lesz a gyermekem? — a feltett kérdésen jóval túlmutató válaszokat kapunk ri­portok, interjúk, portrék formájában. Az évkönyv lapjairól „kicseng“, hogy a szakmai képzettség mindössze egyik nélkülözhetetlen eleme annak az em­bereszménynek, amelynek legalapve­tőbb összetevője az anyanyelvi kultúra, a szélesebb körű műveltség, az erköl­csi és a közösségi elkötelezettség. A könyv sok érdekes cikke közül most egyre, Beke György Szakma és anyanyelv című írására szeretném fel­hívni a figyelmet. A szerző Rohonyi Vilmos gépészmérnökkel és Jenei De­zső műegyetemi tanárral arról beszél­get, van-e és mekkora szerepe lehet a nyelvnek — az anyanyelvnek — a műszaki tudományok fejlesztésében, a különböző szakmák tökéletes elsa­játításában és alkotó gyakorlásában, valamint a műszaki értelmiség tehet­ségének kibontakoztatásában. A sok új gondolatra is alkalmat adó. kitűnő válogatás mindenképp elérte a célját: tudással és cselekvéssel kíván­ja segíteni a legnemesebb eszmék, a közösségi haladás és egyéni szabad­ság érdekeiért dolgozó, jellemes és erkölcsös fiatalok neveltetését. Oláh György INNIiiV ONNAN Míg Jacqueline Kennedy (aki a közel­múltban lett 50 éves) már nem visel­kedik úgy, hogy a pletykások a nyel­vükre vehessék, édesanyja, Janet Lee Auchincloss mindenkit megdöbbentett kijelentésével. A nyolcvanéves hölgy elhatározta, hogy férjhez meg Bingham Morris bankárhoz. Elvis Presley szülővárosában, az ame­rikai Memphisben múzeummá alakítot­ták a népszerű énekes szülőházát. Az itt felállított Elvis-szobor csaknem 4 m magas. 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents