A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-27 / 43. szám
INGER NÉLKÜL A kísérleti alany már félórája üthet a sötétkamrában, amikor felvillannak az első fénypontok. Kisvártatva zöldesen izzó ködfelhőt lát, végül a fekete falon keresztül gazdagon terített asztal úszik be a szobába. A fiatalember elképedve nyomja meg a széke melletti gombot, fény önti el az üres szobát, és a tetővilágítás eltünteti az asztalt, a finom falatokkal egyetemben. Azt hinné az ember, hogy a kísérleti alany LSD hatása alatt áll. Erről azonban szó sincs: mindez egy komoly kísérlet eredménye, amelyet Eppendorfban. a hamburgi egyetemi klinika egyik kórházában hajtottak végre. Dr. Peter Kempe pszichológus és dr. Christian Reiner ideggyógyász több mint kétszáz egyetemi hallgatót ültetett a sötétkamrába. Azt tanulmányozták, hogyan reagál az ember, ha megvonják tóié a munkahelyen, a kórházban vagy az otthon megszokott környezeti ingereket. A mintegy 12 négyzetméteres sötétkamra egyetlen bútordarabja egy bőrfotel, ebben ül a kísérleti személy. A sötétben nem lát semmit, és hallani sem hall, mert a hangszigetelés tökéletes. A kísérletvezetők egy különleges infrasugarakkal dolgozó kamera segítségével látják a bent ülőt, és minden lélegzetvételét hallják a fölötte elhelyezett mikrofonon keresztül. UNALMAS MUNKAHELY Az izolációs kísérleteknek a közelmúltban nyilvánosságra hozott legfontosabb eredménye: csaknem valamennyi kísérleti személynek, oki hat órát töltött el a sötétkamrában egy óra múlva már érzéki csalódásai vannak. Fényvillanásokat, színes felhőket, összefüggő képsorokat. jeleneteket láttak, kopogást vagy hangokat hallottak. És — akár csak az álmokat — képtelenek voltak befolyásolni hallucinációik tartóimat, sőt, minden második személy valóságosnak tartotta észleleteit, vízióit. Az infravörös berendezés segítségével látni lehetett, amint csodálkozva pislognak, kezüket az arcuk elé emelik, vagy elképedten meresztgetik a szemüket. A hamburgi kutatók munkája nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy az ember — ha hosszon megfosztják a külső ingerektől —•. „becsavarodik”. Ráadásul nincs is sötétkamrára szükség ahhoz, hogy ez a jelenség fellépjen. Angol katonaorvosok már régebben megállapították, hogy azok a megfigyelők, akik az elsötétített helyiségben óraszám ültek a radarernyő előtt, nemlétező fénypontokat észleltek. Egyhangú környezetben dolgozó híradósok olyan híreket továbbítottak, melyeket senki sem adott le. Az utazók nem létező állatokat látnak 01 úton átsuhanni: ez minden expedicióvezetőnek régi tapasztalata. Azok a betegek pedig, okik • szemműtéten mentek át, a kötés alatt rémlátomástól szenvednek. Enyhébb formában ugyan, de számos ipari munkahelyen okoz hallucinációkat, érdektelenséget vagy apátiát a monotónia, az értelemre ható ingerek hiánya. A hamburgi kutatók szerint ez különösen a zajos géptermekben és a futószalagon dolgozókat veszélyezteti, különösképpen okkor, ha a külső ingerek özöne nagyon egyhangú, vagy csak minimális, az izomzat pedig ritkán, vagy csupán egyetlen mozdulat végrehajtása céljából működik. Az utóbbi években a kutatók behatóan tanulmányozták, hogy az emberi agyra milyen hatást gyakorol az ingerszegény környezet. Kiderült, hogy az ingerek hiánya nem feltétlenül hallucinációt okoz, hanem más, nem kevésbé káros hatása is lehet. Morvin Zuokerman és Peter Suedfeld kanadai kutatók saját sötétkamra-kísérleteik alapján két, igen elgondolkoztató hatást írtak le: — Ha az ember sokáig ingerszegény környezetben tartózkodik, nincs alkalma gcnáolkodóképességét gyakorolnia. — Ezzel egyidőben hirtelen megnő a társas kapcsolatok és külső ingerek iránti igénye — bármilyenek is legyenek azok. TELJESEN ELTOMPULTAK Hogy az elszigetelt emberek mennyire fogékonyakká válnak a propaganda befogadására, ezt egy másik kanadai kutató, Harold William Bexton pszichológus mutatta ki egy igen szellemes kísérlettel. Sötét kom rá ban unatkozó egyetemistáknak egyszerre olyasmit olvastatott fel, ami normális körülmények között a világon senki sem érdekel, nevezetesen elévült tőzsdei híreket. A kísérleti személyek viszont annál hevesebben vágyakoztok a sótlan szellemi táplálék után, minél hosszabb ideje ültek a kamrában. Bexton a következőképpen nyilatkozott erről: „ha az izoláció elég sokáig tartana, és megfelelően egyoldalú nézetekkel „etetnénk” a kísérleti személyeket, idővel ateistákat csinálhatnánk a buzgó hívőkből és húsevőket a fanatikus vegetáriánusokból". A tapasztalatok viszont azt is kimutatták, hogyha a kísérleti személyek hétszámra a sötétkamrában maradtak, a kezdeti irigeréhség után teljes apátia következett be. A külvilág iránti érdeklődés egyre fogyott, míg végül teljesen kialudt. John Zubek, egy másik kanadai pszichológus éppen ezt az eltompulási folyamatot vizsgálta. Zubek olyan személyek agyi elektromos görbéit (EEG) regisztrálta, akik egy-három hétig voltak a sötétkamrában. Az úgynevezett alfa-ritmus — az agyi aktivitás fontos jele — már néhány nap utón számottevően meglassult. Sőt, érdekes módon az alfa-tevékenység a kísérlet befejezése után sem állt azonnal helyre, hanem kétszer onynyi ideig maradt lelassult állapotában, mint ameddig a kísérlet tartott. Ezalatt az idő alatt a hallgatók teljésen apatikusan, közönyösen viselkedtek, alig akadt közülük egy is, akit a további tanulmányai érdekeltek volna. Nem csoda, ha ezeket a hatásokat újra és újra kihasználják, hogy ily módon manipuláljanak embereket. Az ingermegvonás évszázadok óta kedvenc módszere minden kínzásra specializálódott „szakembernek". Kiválóan alkalmas ez a fogás arra, hogy vértelen kínzásnak vessenek alá embereket, akik kezessé válnak, vagy szellemileg megzavarodnak. Zubek kísérleteiből kiviláglott, hogy a hosszas ingermegvonós tartós lelki károkat is okozhat. Kempe hamburgi pszichológus szerint „be kell tiltani minden olyan hosszan tartó izolációt, amely nem önkéntes". Ez a követelés, a tudós szavaival, „vonatkozik a magánzárkóra” a börtönökben és minden olyan munkahelyre, ahol a munkatársakkal való kapcsolat nehéz, vagy lehetetlen. Dr. Günter Friedrich aumatizálósi szakértő véleménye szerint nemcsak a futószalag mellett vagy például a palackozó üzemben ellenőrzést végző dolgozók vannak kitéve az ingermegvonás káros hotásainok. Mór az irodai ügyvitelben is egyre szűkülnek azok az információs csatornák, amelyeken keresztül ingereket vagy információkat cserélhetnének az emberek. A tárgyalások például telefonon zajlanak vagy telexen, elegánsabb helyeken pedig képernyőn. DOHÁNYZÁS ELLEN Igaz ugyan, hogy a változatos, tartalmakban gazdag ingerzápor éppen olyan fontos az emberi agy számára, mint a gyomornak az enni-innivaló, óm az is igaz, hogy az ingerszegény környezet nem okoz feltétlenül pánikot, rémületet, majd apátiát. A sötétkamra a bensőséges mogábaszállás helyévé is válhat, akárcsak a szerzetesnek a kolostorcella, vagy a meditáló jóginak a maga barlang ja. Az agy bojtos diétáját dicséri Diana Nya, amerikai maratoni úszólóny: „Néhány óra a vízben, és valóságos hipnotikus transzba kerülök”. Sporttársnője, Cindy Ehrelioh, így nyilatkozik: „Ha elég sokáig vagyok a vízben, álomképek merülnek fel előttem. Időérzékem etvész, boldognak érzem magam és úgy érzem, mintha egy kicsivel jobban ismerném önmagamat, mint azelőtt." Suedfeld amerikai szociálpszichológus még azt is megkísérelte, hogy a sötétkamrát az ideggyógyászok szolgálatába állítsa. Az embernek azt a hajlandóságát használta ki, hogy ingermegvonásos környezetben könnyebben befolyásolható. Ezzel a fogással erős dohányosokat szoktatott le a káros szenvedélyükről. Amint megjelent az ingerhiány hatása a kutató dohányzás elleni jelszavakkal szórakoztatta a sötétben kuksoló önkéntes foglyokat. Az ötlettelen jelszavak éppoly kívánatosnak és érdekesnek bizonyultak, mint korábban az elavult tőzsdei hírek. Az „agymosás" eredményeképpen huszonnégy órás sötétkaimrai tartózkodás utón mind a hetvenkét leszokni vágyó személy spontán módon felhagyott a dohányzással. Csaknem minden harmadik több mint egy évig absztinens maradt, a többiek pedig — biztos, ami biztos — leqafábbis felére csökkentették dohányadagjukat. GÖRDÜLŐ MÚZEUM Az Ausztráliai Államszövetség két fő részből áll: a 7,63 millió négyzetkilométer kiterjedésű ausztráliai kontinensből és o 67 8^4 négyzetkilométer területű szigetből, Tasmóniából. Tasmania honosította meg a világon először a Musbus-t, a múzeumi autóbuszt, amely a legkisebb faluba is elviszi a kultúrát. A miniatűr múzeum fényképekkel, rajzokkal, lepréselt növényekkel, kitömött állatokkal és gépmodellekkel egé-A legkisebb időegység A fizikusok kidolgozták o legkisebb időegység fogalmát, a „kronon"-t. Eszerint az idő ugyanúgy részekre (időbtomokra) bontható, mint az energia. A legkisebb időegység értéke: 10-24 mp. Az a gondolat, hogy az időnek van legkisebb egysége, nem új. Heisenberg mór negyven évvel ezelőtt eljutott arra a következtetésre, hogy ahogyan a hosszúság nem osztható a végtelenségig, az időt sem oszthatjuk a végtelenségig: léteznie kell egy legkisebb időegységnek is! Heisenberg a legkisebb hosszúságot 10-13 cm-re becsülte. szíti ki az iskolában tanultakat, ugyanakkor a gyerekek érdeklődését is fölkelti az igazi múzeumok iránt. Amikor a Musbus megérkezik, rendszerint a szülői munkaközösségek is összejönnek, hiszen a gördülő múzeum változatosságot hoz a kis falvak életébe. így a tudós tárháza, amely négy keréken jár, nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek ismereteit is gazdagítja. A Musbus-t Tasmánia fővárosa, Hobart múzeuma tartja üzemben. A Bajkél-tó: új óceán Elkészült a Bajkál-tó mélyén két évvel ezelőtt végzett kutatások geológiai értékelése. A Szovjet Tuományos Akadémia oceanológiai intézetének kutatói elé azt tűzték feladatul, hogy vizsgálják a helyenként csoknem függőlegesen 1741 méteres mélységig alázuhanó tófal geológiai jellegzetességeit és gyűjtsenek kőzetmintákat. Ennek során először alkalmaztak egy édes vizű tó kutatásához óceanológiai módszereket, egyebek között két víz alatti laboratóriumot. Ezek 2—3 főnyi legénységükkel összesen tíz alkalommal szálltak le ezer méternél nagyobb mélységbe, egyszer egészen a Bajkál-tó fenekéig, 1410 méteres mélységbe. A merülések vezetője szerint 1410 méteres mélységben a Bajkál-tó mélye teljesen sík és kőzetszilánkokkal van beszórva. Fontos geológiai lelet, hogy a tó mélyén bazaltot találtak, a bazalt kifejezetten óceáni kőzet. Ez a lelet megerősíti a geofizikusoknak azt a feltevését, hogy a Bajkál-árok geológiai értelemben nagyon fiatal óceni hasadék, amely néhány millió év alatt új tengerré alakul majd át. Hogy a Bajkál-tó mélyén történik valami, azt a környéken lakók is tapasztalják: átlagosan hétévenként van itt a Richter-skála szerint hetes-tízes erősségű földrengés. 18
