A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-13 / 41. szám
Sok szépet és jót hallottunk mór az ipolybéli (Bielovce) gyermekotthonról, így hát a szintén o lévői (Levice) zeneiskolában tanító egyik kolléganőmmel, Greksa Ilonával elhatároztuk, hogy ellátogatunk oda. Az otthon sokkal szebb, mint ahogy hallomás után elképzeltük. Meglehetősen nagy anyagi ráfordítással a volt urosógi kastélyt alakították át erre a célra. Gyönyörű, ápolt kert veszi körül, ahol játszótereket is létesítettek. Azon a szép nyárvégi nopon, amikor itt látogatást tettünk, a gyerekek kint játszattok, vidáman ha ncú roztok. Mint meggyőződhettünk róla, a szüleiktől elhagyott vagy valamilyen nyomás okból o családi nevelésből kivont kisgyerekek volóban meleg otthonra találtak itt. De igy is nagy örömmel veszik körül a látogatókat, bár gyakran látogatják őket Belénk csimpaszkodnak, s mivel megszokták, hogy a látogatók sohasem jönnek üres kézzel, hát oda-oda sandítanak a csomogok felé. „Hogy hívnak, néni?" — «Szeretsz engem?" .Mit hoztál nekem?" — csők úgy záporoznak a kérdések. Kovács Mária igazgatónőtől megtudom, hogy az otthonnok jelenleg 31 kis lakója van. 3—6 évesek, vagyis óvodáskorúak, s többnyire cigánygyerekek. Tizennyolcán viselik a gondjukat, köztük négy óvónéni és több nevelőnő. Gondos édesanya módjára nevelik a rájuk bízott apróságokat, igyekezve pótolni a családi otthon melegét. Igaz, az a bizonyos családi otthon a legtöbb esetben nem is volt olyan meleg .... hiszen a gyerekek igen rossz családi körülmények közül kerültek ide. Az óvónénik s a nevelőnők mindig türelmesen meghallgatják a kicsik panaszait, szeretettel igyekeznek felszórítani a kibuggyanó könnyeket, s ők örülnek a legjobban, ha ismét kiderül a gyermekek arca s újra felhangzik gondtalan, boldog kacajuk. Nagy csalód ez. összeszoktok a gyermekek, a gondozó- és nevelőnők, s hogy semmijük se hiányozzék, arról a járás üzemei és intézményei, elsősorban ezek szocialista brigádjai gondoskodnak, szeretettel pártfogolják az otthont és kis lakóit. Hogy a gyermekekről való gondoskodás nálunk nem csak jelszó, arról az ipolybéli gyermekotthonban járva is alkalmunk volt ismételten meggyőződni. Néhány felvételt is készítettünk. Azt hiszem, ezek minden szónál jobban bizonyítják, mennyire otthonra tolóitok ezek a kisgyermekek itt Ipolybélen. VAGNER BORBÁLA Kovács Mária igazgatónő A személyzet egy része
