A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-13 / 41. szám
Az európai utas valamikor csak igen hosszadalmas és fárasztó tengeri utazás árán juthatott el Kelet-lndiába, megkerülve a fél földgolyót. A távolság természetesen azóta sem kisebb, csak épppen a repülőgép nem néhány hét, hanem néhány óra alatt teszi meg a sok ezer kilométeres utat. S hogy az utas e néhány óra alatt se unatkozzék, a legtöbb légi társaság gépein filmvetítéssel szórakoztatják, s a legváltozatosabb ételekkel, italokkal fizikai jólétéről is gondoskodnak. Az út Szingapúrba Colombo érintésével vezet, ahol a Hátsó-lndiába, a Távol-Keletre, Óceániába és Ausztráliába tartó valamennyi repülőgép leszáll. Jómagam megfordítva a sorrendet — Szingapúrból repültem vissza, napnyugat felé, Colombóba. Ezt az utat sem lehet kimondottan rövidnek nevezni, vagy három és fél ezer kilométer, ami nagya kerekek, s már meg is áll a gép a Bandaranaike nemzetközi légikikötő fogadóépülete előtt. Kinyílnak az ajtók, s rögtön megcsap a trópusok forró leheleté. Aránylag gyorsan túlesünk az útlevél- és vámkezelésen, kezünkbe nyomnak néhány prospektust és tájékoztató füzetet, amelyekből megtudhatjuk, hogy mit szabad behozni és mit nem szabad kivinni az országból. Nem mondom, szép hosszú lista ... A főváros maga innen 19 mérföldnyire van, Colombóhoz közeledve pálmafák sűrű lombkoronája vet kellemes árnyékot az útra. Azért így is örülünk, amikor megérkezünk a légkondicionált szállodába és frissítő zuhanyt vehetünk. Ceylon már az ókorban is híres volt szépségéről. A sziget tamil lakói ősidőktől Lankának, „Ragyogónak'' hívják; „Gyöngyszem India homlokán" — mondják a szingalézek; „Gyöngyök szi-ADAM ES ÉVA ELVESZETT PARADICSOMA jából megfelel a Párizs—Moszkva távolságnak. De hát mi ez egy mai korszerű sugárhajtóműves repülőgépnek, népszerű nemzetközi nevén Jumba Jetnek, amely nem egészen öt óra afatt teszi meg az utat. Bár az utazás aránylag nem hosszú, azért már mindenki szívesen érezne szilárd talajt a talpa alatt, ezért örülünk amikor a távolban feltűnnek Ceylon szigetének körvonalai. Az északi síkságot rövidesen kétezer méter magas hegyek váltják fel, csillogó vizű folyók szabdalják a tájat, melyet beborítanak a trópusi erdők. De nem sokáig van alkalmunk gyönyörködni a csodás panorámában, közeledünk utunk végcéljához, elsuhannak alattunk Colombo híres erődjének, a Fortnak körvonalai, alig észrevehető zökkenéssel „ül le" a gép a kifutópályára, még pár száz méter, surrognak getének" nevezik a kínaiak; a „Jácintok és rubinok" hazájának ismerték a görögök; „Adóm és Éva elveszett paradicsoma" —ként siratják a mohamedán mórok. A portugálok adták a szigetnek a Ceilaö nevet, ebből lett — angolos írásmóddal a Ceylon. Ezzel tulajdonképpen már a sziget történeténél tartunk. A Sri Lanka név még a Ramayana óind eposzban leírt harcok idejéből származik, amikor Ravana, a démonok királya a szépséges Szilhát a szigetre hozta. Az egykori kelet-indiai gyarmatok között talán Ceylon szigetének sorsa volt a legkalandosabb. A jelenlegi Sri Lanka területén az i. e. 6. században az Indiából bevándorolt szingalézek királyságot alapítottak, de az i. sz. 13. században az ugyancsak Indiából bevándorolt tamilok a szingalézeket a sziget délnyugati részébe szorították. Időszámításunk szerint az arabomvoltak az első hódítók, akik már a 8. században érintkezésbe léptek Ceylonnal. Az európaiak közül — mint errefelé majd mindenütt — a portugálok jelentek meg elsőként, 1505-ben, őket a hollandok követték, lassan kiszorítva a portugálokat a szigetről. Sokáig — egészen 1658-ig — tartott közöttük a versengés, mert nagyon eltérő fegyverekkel do'goztak: a portugálok ugyanis — a kereszttel, a hollandok pedig az — árumérleggé1. Amikor aztán a hollandok jól előkészítették a talajt az európaiak számára, akkor — a már másutt is oly gyakran alkalmazott módszer szerint — megjelentek az ango'ok ésjgen rövid úton, de igen erős fegyverek — tudniillik ágyúk, katonák, sok pénz, megvesztegetés és kíméletlen erőszak — alkalmazásával meghódították a szigetet és egyszerűen elűzték a hollandokat. Az angolok 1795-ben léptek színre, de mór 1802-ben koronagyarmattá nyilvánították Ceylont, melynek utolsó királya, százhatvanöt dinasztiának utolsó sarja, Candyban szintén megadta magát az angol túlerőnek. Csaknem másfél évszázados gyarmati elnyomás után Ceylon 1948-ban nyerte el függetlenségét, s 1972-ben Sri Lanka néven köztársasággá alakult. A lakosság 65 százaléka szingaléz, 20 százaléka tamU, 6 százaléka mór, a többi vedda őslakos, burgher (fehér és bennszülött keverék), maláj és európai. Mindezeknek a népeknek képviselői Colombóban is megtalálhatók. Viseletűk tarka, egzotikus, de a középosztály már inkább európai öltözékben jár, legalábbis a fővárosban, vidéken mór kevésbé. Templomaik is ugyanilyen vegyes képet mutatnak. A szingalézek buddhista pagodái békésen megférnek 16
