A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-06 / 40. szám

TUDOMÁNY­TECHNIKA A MÉRNÖKNÖ ÉS A FEKETE FOLTOK Jogosan feltételezhetjük, hogy a fekete hajfesték, amely minden kozmetikai szaküzletben beszerezhető, ártalmatlan szer. De volóban ártalmatlan? Egy fő­iskolás lány elhatározta, hogy a fekete hajfütjei­­be vegyült' ősz szálakat hajfestékkel tünteti el. Az ősz hajszálakat sikerült befestenie, bőrén azonban vörös foltok jelentek meg, szemhéja megduzzadt, szeme bedagadt, ajkán ödéma (vizenyős duzza­nat) keletkezett, s ez hamarosan a nyakára is át­terjedt. Testét vízhólyagok borították el, kirázta a hideg. A tapasztalt mentőorvos azonnal megállapította, hogy súlyos allegiáról van szó. Az allergia — helyi túlérzékenység - a szervezet­nek a szokásostól eltérő reakcióját jelenti valamely allergénre, azaz ingerkeltő szerre. A reakció lehet gyenge vagy erős, heves vagy lassú. Mindez több­nyire az idegrendszer állapotától, belső elválasz­­tású mirigyek működőképességétől függ. Napjainkban gyakori betegség a dermatitis (bőr­­gyulladás). Az első foglalkozási csoport, amelyben tömegesen fordult elő ez o betegség, o stewor­­desseké volt. A légikisasszonyok mindig is nagy figyelmet szenteltek a szépségápolásnak. Az esetek többségében a dermatitis összefügg a különböző illatos kenőcsök, valamint más, higanyt, méhpem­­pót és gyógynövényekből nyert adalékanyagokat tartalmazó illatszerek használatával. A gyógyászatban alkalmazott hormonkészítmé­nyek — kenőcsök és tabletták — kétségtelenül hasz­nosak, olykor azonban ezek is szövődményt idéz­hetnek elő. Intenzív és tartós használatuknál a bő­rön foltok, hosszanti csíkok keletkezhetnek. Van o­­lyan eset is, hogy valaki allergiás a halra, a föl­dieperre, a málnára, a gombára, a mézre, a tej­re. Sokan nem bírják az illatokat: a holnok, a gyógy­növények, fűszerek szagát. Vagy a mosóporral, sőt bizonyos fajta textíliákra reagálnak allergiával. Az allergén rendszerint nemcsak közvetlen érint­kezéssel hat: olykor elegendő, ha egyszerűen je­len van a szobában. Egy mérnöknő arra panasz­kodott, hogy arcbőre viszket, sötét foltok jelennek meg rajta, ám mindezt csak este tapasztalja, ami­kor hazatér a munkából, s otthon nekilát o mű­szaki rajzok készítésének. Vajon nem a tus a lu­das? A felvetés igazolódott: a tus méhviaszt is tar­talmazott, amelyre — mint a vizsgálatok során ki­derült — a páciens allergiás lett. A veleszületett túlérzékenység a gyógyszerekkel, élelmiszerekkel szemben nemzedékről nemzedékre öröklődhet, de előfordul, hogy csak több nemze­dék után jelentkezik ismét. Az esetek többségéber azonban inkább az allergiára való hajlam öröklő­dik. A hajlamot kiválthatják a szervezetet gyer­mekkorban ért különböző megterhelések (stresszek) vagy asztma, szénanátha, csalánkiütés, sérülés, sőt a belső szervek és az idegrendszer súlyos megbe­tegedése is. Az allergiáról hosszú évek során felgyülemlett klinikai adatokból sokan következtetnek arra, hogy előidézésében gyakran azok a fiatal orvosok a vétkesek, akik túlzottan lelkesednek a receptekért. Egy orvos szellemesen jegyezte meg: egy kezdő, fiatal orvos egy betegségre húsz gyógyszert ír föl; a tapasztalt idős orvos húsz betegségre egyfajta orvosságot rendel. Az allergia elleni védekezés per­sze sokkal kiterjedtebb fronton folyik, és az ered­mények ma már egyre biztatóbbak. ÁUATOK VÉGVESZÉLYBEN Az utolsó 12 ezer évben Svédországban 24 maga­sabb rendű állatfaj pusztult ki — a legnagyobb a XX. században volt a veszteség. A legnagyobb ve­szélyeztető tényező a táj megváltozása az utóbbi évtizedekben. Svédország mezőgazdasági területei nagy legelőkkel, tűlevelű erdőikkel jórészt áldozatul estek az iparosításnak és a városodásnak. A fekete gólya (Ciconia nigra) a korszerű erdőgazdálkodási módszereknek esett áldozatául az utóbbi években. A réti sas (Halioetus albicilla) ugyancsak végveszély­be került, mert nem talál magának megfelelő köl­tőhelyet és a levegő fokozódó szennyeződése járu­lékos negatív tényező. Sok gondot okoz a mezőgaz­dasági területek, tájak parkokká való átalakítása is. Ennek során rendszeresen eltávolítják o bokrokat, a fák aljnövényzetét. A természeti környezet megvál­tozására a rőtvadak elhagyják a vidéket. Megálla­pították továbbá, hogy ilyen beavatkozás hatására a réti sasok, vándorsólymok is elhagyják tojásaikat, utódaikat fészkeikben. Közvetlen veszélyt jelentenek a vegyi növényvédőszerek és más méreganyagok. Egyesek nagyon lassan bomlanak el és bejutva a táplálkozási láncba, végveszélybe sodornak egyes állatfajokat. A ragodozómadár-óllományban különö­sen sok kórt okoz a higany. Svéd szokértők számí­tásai szerint Svédországban évente több mint 20 ezer kilogramm higany jut a környezetbe - főként a vegyipari üzemekből, a bányákból és a hőerőmű­vekből a mész- és cementművekből, valamint más forrásokból. LAKÓHÁZ AZ ÚT FELETT A terjeszkedő városrészek elől a gyorsforgalmi utak sem menekülhetnek, sőt egész lakónegyedek telepednek rájuk. A Nyugat-Berlinben jövőre meg­épülő 50 méter széles, nyolc sávos gyorsforgalmi útra például a maketten látható teraszház költözik majd. Ezer lakásában háromezer lakos talál majd otthon­ra. A SZÉNTÜZELÉS RADIOAKTÍV SZENNYEZŐ HATÁSA A széntüzelésű erőmüvek radioaktív szennyező ha­tása jóval nagyobb, mint a hasonló teljesítményű nukleáris reaktoroké — állapították meg az USA- beli Oak Ridge National Laboratory kutatói. Az erőművekben elégetett szén uránt és tóriumot tartalmaz, tehát o légkörbe jutó hamukba is be­kerülnek. Az armerikai kutatók összehasonlították a szennyezés egészségre ártalmas hatását a két leg­gyakoribb típusú nukleáris erőműével: a nyomott vizes (Pressurised Water Reactor — PWR) és a for­róvizes (Boiling Water Reactor — BWR) reaktoré­val. amelyek főleg radioaktív nemesgázokat (argon, kripton, xenon) és jódot bocsátanak a légkörbe. Számitógéppel modellezték az erőműtípusok radio­aktív légszennyezésének nagyságát, valamint a he­lyi lakosságra kifejtett hatását. A számításokhoz 1000 MW teljesítményű erőművet vettek alapul. Fel­tételezték, hogy az elégetendő szén 1 ppm (ppm= milliomodrésznyi) uránt és 2 ppm tóriumot tartalmaz, továbbá, hogy a képződő hamu 1 %-a kerülhet a légkörbe (ez a legújabb környezetvédelmi előírás az USA-ban). Eredmények alapján az egy főre jutó maximális dózis-terhelés széntüzelésű erőmű esetén nagyobb, mint a PWR-tól, de kisebb mint a BWR- től származó. Az egész népességet érintő átlagos dózisterhelés viszont a hőerőművektől a legnagyobb. Az amerikai kutatók véleménye szerint a radioaktív légszennyezésből elszenvedhető dózis károsító hatá­sa minimális. Nukleáris erőműnél — 1000 éves mű­ködést feltételezve — 1—3 esetben várható rákos megbetegedés és genetikus elváltozás, míg hőerő­műveknél ez a szóm nagyobb, 2—5 esetben tételez­hető fel. KÖRNYEZETBARÁT AUTÓ A cseppfolyós hidrogénnel hajtott autó nem bocsát ki mérgező égéstermékeket, csupán levegőt és gőzt. Ilyen elvárásokkal indították útnak a japán Musashi kutatóintézet autóját a tokiói egyetem próbapályá­ján. 60 liternyi üzemanyaggal 300 kilométeres utat tesz meg több mint 120 kilométeres óránkénti se­bességgel, a hagyományos benzin helyett cseppfo­lyósított hidrogénnel hajtott új típusú kétütemű mo­torjával. Itt most cseppfolyós hidrogénnel töltik fel az újabb próbafutás előtt. ÉLET A MÉLYTENGEREKBEN Korábban azt tartották, hogy a mélytengeri életet a rossz táplálékellátás korlátozza. A mélytengeri lé­nyek például sokkal kevesebb oxigént fogyasztanak, és csupán harmadannyi az anyagcsere-energiájuk, mint a sekély vizekben élő rokonaiknak. A kalifor­niai egyetem kutatói a mélytengerekben és a se­kély vizekben élő fajok egyedeit gyűjtögetve, érde­kes ellentmondásra bukkantak. Megállapitották, hogy a mélytengeri lények sokkal gyorsabban és egyenletesebben növekednek, nagyobbra nőnek és hosszabb életűek, mint a sekély vizekben élő roko­naik. A kutatók szerint ez a hatékonyság abból szár­mazik, hogy csak életük befejező szakaszában sza­porodnak. Nem fogyasztva energiát a szaporodásra életük középső szakaszában, több energia áll ren­delkezésükre a növekedéshez. Ez a stratégia nagyon szokatlan az állatvilágban, mert csökkenti a több­szörös reprodukálódás esélyeit, viszont célszerű al­kalmazkodás a mélytengerekhez. A stabil, nem vál­tozó környezetben ugyanis elhanyagolható az ilyen veszély. THERA KATASZTRÓFÁJA A Thero szigetén kereken 3400 évvel ezelőtt vég­bement robbanás a legnogyobb vulkánkitörés lehe­tett, amelyet az emberiség valoha is átélt. A kör­nyező szigeteket vulkáni hamu borította el — ennek vastagsága Rhodosz szigetén elérte az egy métert. Krétát csak a kedvező szélirány védte meg a bete­metéstől, de a földrengés itt is elpusztította a mi­­noszi kultúrát. A vizsgálatok szerint a hamu a mai török szárazföld jelentős részét is elborította akkori­ban. A fúrómagokban talált hamumennyiségből ítél­ve a kutatók szerint a gigantikus vulkánkitörés leg­alább 28 köbkilométernyi hamut és 13 köbkilomé­ternyi szilárd kőzetanyagot vetett ki. A Therón ta­lált hamurétegek elemzéséből arra következtetnek, hogy a kitörés három jól megkülönböztethető sza­kaszban ment végbe. 18

Next

/
Thumbnails
Contents