A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-14 / 28. szám

m A falra ragasztott vagy szegezett mág­neses kefetartókra ellenállhatatlanul tapadnak a kefék. Kézmosáskor nem kell keresgélni, mindig kéznél a kö­römkefe. Tárolása rendkívül higiénikus is: használat után azonnal tisztán szó-Negyven évvel ezelőtt Mongóliában, a Halhin-Gol folyónál dörögtek a fegy­verek, zajlott a mongol-japán háború. Nemrég a japánok fölötti győzelem emlékére Halhin- Goinál emlékmű-mú­zeumot emeltek (1. kép). Mongol ha­tárőrök ma is vigyázzák a déli állam-A világ legjobban fizetett amerikai fotómodellje, Cheryl Tiegs egy doku­mentumfilm forgatására Afrikába uta­zott. Beleszeretett a film rendezőjébe és úgy döntött, hogy egyelőre oem tér vissza a fotomodeliek csillogó világá­ba, hanem Afrikában marad és az állatvilágról készülő filmben segédke­zik. A 79 éves Johannes Sooster a balti­tengeri Hiiumaa nevű aprócska észt szigeten él. Mióta csak az eszét tud­ja, szenvedélyesen -szereti a zenét. Föl­det müveit, ács volt a kolhozban, de esténként és ünnepnapokon otthon muzsikált, a maga készítette hangsze­reken. A hiiumaa-szigeti mester min­denütt ismertté vált Szovjet-Észtorszóg­­ban. A Hosszú, forró május volt az idén csak­nem egész kontinensünkön. A METE­­OSAT nevű műhold 36 ezer km tá­volságból ilyennek látta Európát. Összefüggő felhötakaró csupán a földrész nyugati és északi szélein lát­ható. Rigában folyamatosan optimális szin­ten tartják a levegő tisztaságát. A környezetvédelem kérdéseivel foglal­kozó csoport javaslatára már hét üze­met, 1981-re pedig a környezetre ká­ros összes üzemet kitelepítik Lettor­szág fővárosából. CSICSAY ALAJOS Vendégségben Űrhatnéméknél Régi ismerősök voltunk, elég gyak­ran összetalálkoztunk lépcsőházban, utcán, sőt liftben is. A férfiak udva­riasan köszöntgettek: „Kezét csóko­'om nagyságos asszony." Mikor megtudta, hogy kineveztek az üzem egyik részlegének élére, megle­pődve vettem észre, hogy sokkal nyá­jasabb mint azelőtt, sőt köszönésemet nem a megszokott, kimért jónapottal viszonozta, hanem azt felelte: ,,Pá". Olyan bájos eleganciával, hogy bele­­bizsergett a hátam. Most kezdtem iga­zán érezni, mit jelent felnőni, felérni valakihez. A következő találkozásnál már szó­ba elegyedtünk és igazgató úrnak szólított. Beszédes lett, csöpögött róla a nyájasság, és a végén meginvitált magukhoz vizitre. Nejemmel eqyütt. Fel sem eszméltem meglepetésemből, már kijelölte az időt is, és elviharzott. Nem utasíthattam vissza, hát tettük tiszteletünket. Micsoda élmény volt, felejthetetlen. A vendéglátás egy fogadósnak beil­lett. Uzsonna, jobbnál jobb italok, külföldi persze, még a keksz is. Szórakoztunk. Feleségem megtudta mibe került a háziasszony karkötője, bundája, cipője, még az intim fehér­neműi is - csupa extra holmi. Azt sem titkolta, mihez hogy lehet hozzájutni, persze csak nekünk súgta meg bizal­masan. A férj megmutatta készülő családi villájuk tervrajzát és elmondta, hogy nálunk, és egyáltalán a szocialista or­szágokban nem tudnak kiváló személy­­gépkocsit gyártani. Közben végignéztem a modern szek­rénysoron, mire a feleség megkérdez­te: — Igazgató úrék bizonyára szintén szeretik a könyvdíszt? — Hogyne, hogyne — vágtam rá — van egy-két könyvünk, főleg szak­­könyvek, de akad szépirodalom is-, saj­nos kevesebb -, vallottam be restel­kedve. Elnevette magát. - Azon lehet se­gíteni. Nézze csak! - és leemelt a polcról egy kötetet. Először elállt a lélegzetem. A díszes könyvborítólap üres desszertes dobozt takart.- Mi aztán elmondhatjuk magunk­ról, faljuk a könyvöt — jegyezte meg a férj. Nevettek. Vé'gpróbá'tuk mi i,, de nem ment.- Ez igen! Ez aztán a leleményes­ség! — mondtam. — És hol szerezték ezt a sok borítólapot?- Egyszerű kis trükk. Ha megnézi, minden könyv megvan két példány­ban, külön a borítólap megfelelő nagyságú dobozon vagy keménypapí­ron és külön a könyv. Messziről nem lehet észrevenni. Jól kitölti a teret. Hát nem dekoratív?- Igazán az - bólintottam. Végül következett a házi koncert. A két csemete bemutatta hegedűn, mit tanultak a magántanártól, mert sze­rintük a zeneiskola semmit sem ad. A gyerekek meghajoltak, elnyekerészték az Akácos utat, meg még valamit, amiről nem tudnám megmondani 'mi­féle műalkotás, megint meghajoltak, és nekünk természetesen tapsolni ke!­­lett. Mikor elbúcsúztunk, a házúr kezet csókolt feleségemnek és a háziasszony titokzatosan megkérdezte tőlem:- Igazgató úr, ugye sok ismerőse van a felsőbb körökben? Hogy is tu­dok ilyet kérdezni; egy igazgatónak ne lenne ismeretsége? Bizonyára nem feledkezik meg jóbarátairól, ha ez a két tehetséges gyerek jelentkezik majd az egyetemre?- De hót én... én egy termelési vállalatnál... mptyogtam.- Hát az még messze van. Nyolc, tíz év, addigra oizonvára tud segíte­ni, ignzpn hálósak leszünk érte. Nagyokat cuppantott a levegőbe, mikor arcát nejem arcához érintette, közoen kényesen nyafogta: ,,Pá, drá­gám." MINIATŰRÖK A sün és az alma — Ráestél a tüskéimre? Elfutok veled és bekaplak! — Csak egy mosolygó alma vagyok... ne haragudj rám. Ily rövid idő alatt nem tudok a szádban megkeseredni. Nem tudok más lenni, mint amilyennek születtem. A csalán Alattomosan, váratlanul mar, meg em válogatva áldozatait. Táti úgy hal­lotta nagyapjától, hogy hamarabb kell negcsípni, mielőtt a mérgét kiadná. Mire megadatik az embernek ez a készség, sok fájdalmon kell emelt fővel -•rresztülhaladnia. Megtörtént... Szalmika négyéves kis csibész, kinek, Ha öröm éri, nincs szava, csak aprócska kis sikolya, mely csoda hogy szét nem zakítja pöttömnyi testét. Üj piros nadrágot kapott, s kimehe­­■ • -tt benne játszani. Ügy van rendjén, ogy az új nadrágban kötelesség el­­sni. Szalmika ezt meg is tette a sáros • teán. Megszeppenve lopakodott be a zobába. Hang nem jött ki a torkán, írn vetkőztetés közben bocsánatkérő ozdulatokkal simogatta mamája arcát, kenegette tenyerével a hátát. Ö jó kis­­lány . . . A kis feltaláló Cumlis üvegből térdv„uo ... ez az! . . . s már vetődik is . . . örök intő sebhely a lábán. Ma másként véd és labdába r.úg. Hamar Judit JERZY LÉC FÉSÜLETLEN GONDOLATOK 0 A Messiások is türelmetlenül várják a saját megérkezésüket. * 0 A sátánok két csoportra osztha­tók: bukott angyalokra és előléptetett emberekre. * 0 Nehéz megsimogatni az állatot, ha emberbőrbe bújt. * 0 A formulák deformálnak bennün­ket. * 0 Némely emberek a jobb szemük­kel oontosan ugyanazt látják, mint a ballal. És ezt hiszik, hogy ők tárgyila­gosak. * 0 Nem mondhatok róla semmit. Csak meztelenül láttam őt. * 0 Még egyszer elölről kezdeni! De hogyan bevégezni előtte? * 0 A puritánok kötelesek két füge­falevelet viselni a szemükön. * 0 Vajon a meztelen nők intelligen­sek-e? * 0 így szólt az eunuch: „Mit kezd­jek én egyetlen nővel? Nekem há­rem kell!" Tóth László fordításai 9

Next

/
Thumbnails
Contents