A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-29 / 39. szám
Se— jem szál há-j a, Ma—gyár Ha—jön főj—ju gyöngy-ko— szó—rú—ja. 1)---------—-----------;-------i---------*---------------1-------------Eriggy Bélán Mariké előzd meg az én lovaimat, Én is megelőzöm ô te lúdjaidat, Sejem sár ô szép Magyar Ilonának, Héján főjjű gyöngykoszorú gyöngy. A ZOBOR-VIDÉK NÉPZENÉJE IX. A nyári napforduló ősi pogány szokásának emléke élt a június 24-e előestéjén tartott szentiváni tűzugrásban. A szokás legrégibb feljegyzése Bőd Pétertől származik az 1786-os esztendőből. Idézünk belőle egy részt: „Szent Iván' Haváról és abban való Inepekről. Mért nevezték Szent Iván’ Havának? Bizonyosan nem egyéb az oka, hanem ez: mivel keresztelő Szent János' napja ebben a Hónapban esik, Jánost pedig a’ Magyarok régen mondották Joánnak, Ivánnak, és így Jánosról az Hónapot, az Iváni nevezet maradott rajta. Mitsoda Babonák mennek ezen véghez? 1. Néhol a’ gyermekek, ifijak tsontot, szemetet, kaptzát egybe szednek s’ rút büdös füstöt támasztanak. A' melly szokás maradott a' Pogányoktól, kik ollyan vélekedésben voltának, hogy a' Sárkányok ez idő tájban, nem szenvedhetvén a' meleget, a' kútak és források körül szárnyalnak’ s oda hullatják mérgeket: az e' féle büdös füsttel akarták ezért el-űzni. 2. Tüzeket tsináltanak a’ mező széliben és égő üszögökkel a' vetéseket kerülték. 3. A' Magyarok midőn K. J. (Keresztelő János) Feje-megtalálásának Innepének mondották, szokásban vált, hogy akkor nagy tüzeket tettek az erdő' s mező szélekben, énekeltek, tántzoltak körülötte, üszögöket vittek a' házakhoz, melylyeket felszúrtanak a' káposztás kertbe; hogy a hernyó a’ káposztát meg ne egye, vagy a vetések közé, hogy a Gabona meg ne üszkösödjék. Ez is maradott volt a’ Rómaiaknak szokásoktól, a’ kik hasonlóképpen tselekedtenek in Palillis Sacris. 4. Néhol kereket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a' maga abrontsának felső Pontyára felhágott’ s meg is fordul." (Bőd Péter: Szent Heortokrates. 1786. 98., 101. I.) A szokás elterjedtsége a magyar nyelvterületen - az eddigi gyűjtések alapján — főleg Szlovákia délnyugati részére esik. A Magyar Népzene Tára II. kötetében 90 változatát találjuk meg, amely öt kivételével mind Zobor-vidékéről származik. A szokás dallamanyagának vizsgálatakor kitűnik, hogy ez a zenei anyag elég heterogén. Az egyszerű ütempáros dallamoktól a strofikus négysoros dallamokig, különböző stílusú és típusú dallamot találunk köztük. A zoborvidéki szentiváni tűzugrás dallamainak sorrendje 12 típust tartalmaz. A mai számunkban közölt két gesztéi változat párosító dallam. Az a) dallamunk egyik változata, Bárdos Lajost a neves magyar zeneszerzőt is megihlette. „Magos a rutafa" című női karra írt népdalfeldolgozásában magas művészi fokon öltöztette ünnepi köntösbe az egyszerű zoborvidéki népdalt. AG TIBOR Parlando rubato 4) Geszte (Hosťova) 1976 Énekelték: a gesztéi asszonyok Gyűjtő: Ág Tibor Ki lo— va—i van—nak a nagy he—gyek a—lati, 2)------------■ zis Meg molt is ott van—nak a BÍ>—ró Bcr—ná------jé, /?i Se—jem sár ä szép Má—gyár I-—-lo — ná—nők, -S—i i—3—1 Há—jóm főj—ju gyöngy-ko-szo—ru gyöngy. Eggyik ögá hájlik, Göndör Sándor udvarába, Sejém szál ä hajam, Magyar Ilona, Haján föjjű gyöngykoszorúja. Másik ága hajlik, Bíró Márcsá udvarába, Sejém szál á hájá, Magyar Iloné, Haján főjjű gyöngykoszorújá. Poeo rubato J * 96 1>—--------------Geszte (Hosťova) 1976 Énekelte: Brath Lászlóné Broth Margit (1933) Gyűjtő: Ág Tibor Szent—i-----VQ—nyi tisz— tá bű—zá, RÓ—háj — lőtt á gyá—log űt—rá,
