A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-29 / 39. szám

CSAK EGY SZÓRA...

A Duna partján két tó között megbúvó, hatszázötven lakost számláló Szapon (Palkovičovo) az első ember, akit „csak egy szóra" megszólítottam, Vass Elvira volt. Egyszerű asszony. Állatgondozó, a Csilizköz termelőszövetkezetben. Az üszők körüli teendőket látja el.

— Most éppen betegszabadságon vagyok - mondja —, de délután négy és hat között sétát engedélyezett az orvos, hát kijöttem egy kicsit a gyerekkel. Sajnálom, hogy éppen most nem járok dolgozni, amikor még a tévében is szerepelhetnék.

Nagyot néztem erre a kijelentésre.

— Most szombaton a mi szövetkezetünk lesz az ötletesebb nyer című műsor egyik helyszíne. Nagyban folyik a készülődés. Kultúrműsort tanulnak a fiatalok, a munkásoknak kiadták az utasítást, hogy úgy dolgozzanak, mint máskor, ne hagyják magukat a kamera által zavartatni.

Elvira asszony nemcsak a szövetkezet dolgairól tudott tájékoztatni, a falubeli eseményeket is számon tartja. Aligho4y a CSEMADOK helyi szervezetének munkája iránt érdeklődtem, már mesélte is, milyen sikeres Író—olvasó találkozót szerveztek legutóbb Lovicsek Bélával.

— A Csillagszemű asszonyból csupán egyetlen példány tudtunk előkeríteni. A sok lapozástól már amúgy is kissé megkopott könyv házról házra járt. Ezek után nem csoda, hogy mindenkinek volt kérdeznivalója. Jól éreztük magunkat az író társaságában. Nagyon várjuk, hogy ismét eljön. Annál is inkább, mert megígérte, hogy a most folytatásokban közölt regényéről is elbeszélgetünk. De hiszen, minderről bővebb felvilágosítást adhat Miklós Imre, a szervezet elnöke. Itt kerékpározik ni! Szóljunk csak utána!

Jó ilyen kis faluban lakni, ahol mindenki mindenkit ismer, ahol nem lehet húsz lépést megtenni anélkül, hogy ismerőssel ne találkozzék az ember. Vagy csak úgy, köszönés helyett ne szólítanak meg: „Már hazafelé?"

Miklós Imrét is igy köszöntgették. Nem csoda, már a második nemzedéket oktatja, neveli ebben a faluban. Feleségével és Baróth Magdolnával, Koller Margittal, Vass Ellával, Tóth Imrével, Gaál Móriccal, Berki Ferenccel s még sok más lelkes taggal együtt lassan harminc éve tevékenykedik a szervezetben. A kezdeti nehéz években, a mostaninál mostohább körülmények között is tudtak eredményt felmutatni. Betanulták s előadták — hogy csak néhányat említsek — A csikóst, az Ingyenélőket, a Baj van a szerelemmel-t, a Nem élhetek muzsikaszó nélkült, a Bolondórát és sok-sok egyfelvonásost.

— A kezdet kezdetén az iskola volt a szervezeti élet színhelye. A tanteremben állítottuk fel a színpadot — emlékezik a pedagógus. - Míg ki nem tavaszodott, szét sem bontottuk a kulisszákat. Ügy folyt a tanítás, de megfelelt. Újabban nálunk is hódít a „papucskultúra“. A tévé vette át a szórakoztató szerepét. Valamikor még Bősre (Gabčíkovo) is eljártunk a MATESZ bemutatóira. Tavaszszal ugyan rendezett az ifjúsági szervezet egy esztrádműsort, de ezen kívül nem volt nagyobb akció.

— No elrepültek? — kérdezi egy járókelő beszélgető partneremtől.

— El - mondja, majd felém fordulva magyarázatként hozzáteszi:

Délutáni tere-fere: jobbról Vass Elvira, Paksy Jolán, Pente Júlia és a kicsi Henrietta

— A feleségem utazott a Szovjetunióba.

— Van a helyi szervezetnek állandóan működő kultúrcsoportja?

— Sajnos nincs. Énekkart, megfelelő karnagy hiányában nem tudunk szervezni. Ma már nem állnak össze az emberek egyszzerűen azért, hogy énekeljenek.

— Mégis miből áll a szervezet tevékenysége? Mert, hogy időről időre hallat magáról, hiszen a lakosság számontartja ... - kérdezem Esztergályos Zsuzsannától, a szervezet kultúrfelelősétől, aki időközben hozzánk csatlakozott. Hiába, Szap kis falu.

— Úgyis mondtanám, a látványos rendezvények, színdarabok idejét most a csendes önművelés, a • klubtevékenység korszaka váltotta fel. Ennek keretében szerveztünk beszélgetést Marczel Bélával és Kovács Lászlóval, a Csallóközi Múzeum munkatársaival községünk történetéről és az 1848-as szabadságharc itteni vonatkozásairól, a már említett nagysikerű író—olvasó találkozón kívül a nőszövetség helyi szervezetével együtt olvasókört alakítottunk könyvszerető emberekből. Elolvastuk s csak úgy magunk között megvitattuk Szabó Béla két regényét, a Magányt és a Család kedvencét. Most

M. R. Martáková: Gyermekeim című könyvét olvassuk, csakhogy a nyári munkák miatt hosszabb ideig tart, mint gondoltuk. Az csak természetes, hogy kisebb lélegzetű műsorral mi is szerepelünk a Nemzeti Front által szervezett ünnepségeken, mint például a felszabadulás, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, vagy most a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóján.

— Nagyon tehetséges szavalóink vannak: Vass Márta, Szegi Viola, Bártól Imréné, Buzsaki Magdolna, Gaál Tibor, Vass András — egytől egyig

Miklós Imre és Esztergályos Zsuzsanna

Mindig nyitva a kultúrház

tenni vágyó fiatalok. Jó tudni, hogy lesz, aki a nyomunkba lép - mondja az elnök.- A szép kultúrházat igyekszünk jól kihasználni - folytatja Esztergályos Zsuzsanna. - Almási Róbert képeiből és szovjet grafikusok müveiből rendeztünk legutóbb kisebb kiállítást. De volt már itt árusítással egybekötött könyvkiállítás is. Nagyon ügyes a könyvtárosunk, Miklós Éva. Neki köszönhető a siker. Majdnem hatezer korona értékű könyv talált gazdára a faluban. Nem kis feladat volt a könyvek beszerzése. Bősről, Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda), és Nagymegyerről (Galovo) hoztuk, mert egy helyütt nem tudtak elegendőt adni. Arról nem is beszélve, hogy nem csak azt kellett elhoznunk, amit akartunk. Szólni kell még — bár nem tartozik közvetlenül a munkánkhoz — a fiataloknak az ifjúsági szervezetben kifejtett tevékenységéről is. Ugyancsak kitettek magukért a Pionírszervezet megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Szintén a fiatalok azok, akik a CSEMADOK nevében részt vesznek a polgári ügyeket intéző testület munkájában. Szavalataikkal ők teszik ünnepélyesebbé a névadókat s egyéb családi ünnepségeket. Az idén már hat alkalommal remekeltek. Nálunk megkedvelték, elfogadták, s igénylik az újszülött fogadásának ezt az új módját. Igaz, mindent megteszünk, hogy szép, igazán ünnepélyes, emlékezetes legyen.

Szapon, bár nem sorolták a fejlesztésre kijelölt központi községek közé, azért nem állt meg az élet. Erről tanúskodnak a rendezett utcák, az új házak, az élettel megtöltött kultúrház, de múltbéli hasznos örökségüket is őrzik, gondozzák a nádfedeles házikókat. F. M.

(A szerző felvételei)

6