A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-29 / 39. szám

AZ INTERNACIONALISTA ÖSSZEFOGÁS SZIMBÓLUMA Dr. IVAN MINDOS, a svidníki Dukla Múzeum igazgatója IAz idén ünnepli Csehszlovákia egész népe a kárpát—duklai had­­* művelet megindulásának 35. év­fordulóját. Dukla - Csehszlovákia sza­badságának, a szovjet hadsereg és a kötelékében harcolt csehszlovák egy­ségek hősiességének, felszabadító har­cainak szimbóluma. A Csehszlovákia felszabadításáért folytatott harcok egyik legjelentősebb haditénye volt az Északkeleti-Kárpátok­ban végrehajtott duklai hadművelet, amelynek fő célja a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítése volt. A Vörös Hadsereg 1944 folyamán egy hatalmas összefüggő hadművelet keretében, tíz egymást követő csapás­sal felszabadította a Szovjetunió egész területét, Lengyelország nagy részét. Augusztusban Románia fegyverszünetet kért, majd hamarosan hadat üzent Németországnak. Felszabadult Bulgá­ria, és szintén hadba lépett Német­ország ellen. A szovjet hadvezetés terveiben nem szerepelt az Északkeleti-Kárpátokban való áttörés. A főparancsnokság két fő támadási irányt jelölt ki: egyet dél­ről, ahol a „Dél-Ukrajna" hadsereg­csoport a román haderő legyőzése után átkelt a Keleti és a Déli-Kárpáto­kon, folytatta Erdély felszabádítását és csakhamar ' elérte Magyarország határát; ennek a hadseregcsoportnak Budapest—Bécs irányában kellett előre­nyomulnia. Az „Észak-Ukrajna" had­seregcsoport feladata volt az előre­nyomulás Varsó—Berlin irányában. A szovjet hadsereg közeledése Cseh­szlovákia határaihoz erősen fellendí­tette Csehszlovákia népeinek nemzeti felszabadító harcát, az antifasiszta ellenállási mozgalmat. Ez legnagyobb intenzitását 1944 nyarán Szlovákiában érte el. Vezető és meghatározó ereje Szlovákia Kommunista Pártja és a Szlovák Nemzeti Tanács volt. Erős partizánmozgalom bontakozott ki. Szlo­vák munkások és parasztok, német fogolytáborokból megszökött, különféle nemzetiségű állampolgárok százával csatlakoztak a partizánosztagokhoz. A szlovák hadsereg sok katonája is át­állt a partizánokhoz. Az ellenállás tüntetésekben, sztrájkokban, szabotázs­akciókban és partizánharcban nyilvá­nult meg s betetőzéseképpen — amikor a német csapatok, hogy „helyreállítsák az országban a nyugalmat és a rendet" augusztus 29-én átlépték a határt, kitört a fegyveres népi felkelés. A hitlerista hadvezetőség meglehe­tősen hamar felismerte a szlovák népi felkelés arányait és veszélyességét, és nagy reguláris erőket vetett be ellene. Ezért Fierlinger, Csehszlovákia moszkvai nagykövete a szovjet kor­mányhoz fordult katonai segítségért. A szovjet hadvezetőség azzal válaszolt, hogy támadó hadműveletet rendelt el az 1. és a 4. Ukrán Front összeszögel­­lésénél. A támadásban a 38. hadse­regé és az 1. gárdahadseregé volt a döntő szerep. A 38. hadsereg kötelé­kében bátran harcolt a Szovjetunióban alakult 1. csehszlovák hadtest, Svoboda tábornok parancsnoksága alatt. A had­műveleti terv szerint Krosno körzetéből a Dukla-hágón át Prešov irányában kellett csapást mérniük az ellenségre, és Prešov körzetébe érve egyesülniük a szlovákiai felkelőkkel. Szeptember 8-án hajnalban indult meg a hadművelet az Északkeleti- Kárpátokban. A szovjet csapatok több harckocsival, önjáró löveggel és repülő­géppel rendelkezett, mint az itt harcoló németek, akik más frontszakaszok gyen­gítése árán is szintén nagy erőket von­tak itt össze, kezdetben fölényben vol­tak a csapatok létszámának tekinteté­ben. A hadművelet megindulásakor a 38. szovjet hadsereg lövészhadosztályai­nak létszáma 4500-5000, a 4. Ukrán Svoboda tábornok parancsnoki állása Front hadosztályainak létszáma 4500- 6000 fő körül, az ellenséges hadosztá­lyok személyi állománya 4000—10 000 és dandárainak létszáma 4500-5500 fő körül mozgott. Az ellenség ugyan számbeli fölény­ben volt és a terepviszonyok is neki kedveztek, a szovjet és a csehszlovák katonák viszont nemcsak magas erköl­csi-politikai és harci kvalitásokkal tűn­tek ki, de az a vágy is fűtötte őket, hogy megsegítsék a harcoló szlovák népet. Konyev marsall ezeket a vágyakat és érzéseket a következő szavakkal fejezte ki: „A Vörös Hadsereg katonái örömmel vállalták a feladatot hogy a lehető leggyorsabban segítségére sies­senek a szlovák népnek, mely fegyver­rel a kezében felkelt a hitleristák ellen. Az «Előre szlovák testvéreink megsegí­tésére!« jelszó nagy visszhangra talált a szovjet katonáknál. A csehszlovák hadtest katonái is nagy lelkesedéssel fogadták a küszöbön álló támadás hírét. Büszkék voltak népükre, amely felkelt az elnyomók ellen, és kifejezték hálájukat a szovjet hadvezetésnek a bizalomért és a megtiszteltetésért, hogy a szovjet katonákkal együtt a felke'-ök segítségére siethetnek, hazájuk földjére léphetnek és felszabadíthatják." (Cseh­szlovákia felszabadítása, 73. old.) A 38. hadsereg fő -csapásának iránya Odrzykón — Krosno — Dukla község — Dukla-hágó — Svidník — Bardejov — Prešov volt. Alapos tüzérségi előkészí­tés után szeptember 8-án hajnalban megindult a hadművelet a Szlovák Nemzeti Fe’-kelés megsegítésére. A 38. czovjet hadsereg kötelékében bátran harcolt Svoboda tábornok pa­rancsnoksága alatt az 1. csehszlovák hadtest, volamint szeptember 12—19 között az Északkeleti-Kárpátok előteré­ben, Besko - Rymanów — Nowosielce- Pieláa - Nadoliany - Odrzechowa -A hősök temetője - részlet Pestwiska — Glemboke — Roztoky — Pulawy térségében a 2. csehszlovák légideszant dandár. Ezt később szovjet egységek váltották fel, s légi úton a felkelő hátországba szállították. Az A. I. Kiszeljov vezérőrnagy vezette 140. szovjet gárda-lövészhadosztály egy­ségei Sieniawa falunál áttörték az ellenség védelmi vonalát, megnyitva az utat a csehszlovák határ felé. Az I. gárdahadsereg csapatai a 4. Ukrán Front hadműveleti térségében meg­törték az ellenség elkeseredett ellen­állását és szeptember 20-án Kalinov községnél, Medzilaborcétól északkeletre elérték a csehszlovák határt és átha­toltak a Lupkói-hágón. Szeptember 21-én hajnalban M. I. Koldubov vezér­őrnagy 128. gárda-hegyivadász had­osztályának, I. M, Morganovs'zkij őr­nagy 327. hegyivadász-ezr-jdének és J. A. Kosztyin alezredes gárda-hegyi­­vadász-ezredének katonái súlyos harcok árán felszabadították Kalinovot, az első helységet csehszlovák területen. A köz­ség felszabadításában I. V. Vegyenyin tábornok 3. hegyivadász-hadtestének katonái tüntették ki magukat. A szovjet csapatoknak még ugyan­aznap sikerült három további községet: Haburát, Čertižnét és Vaydraňt felsza­badítaniuk. A szovjet és a csehszlovák csapatok erős csapásainak hatására az ellenség kénytelen volt visszavonni erőit a Dukla-hágó körüli magaslatokról. Októ­ber 6-ón a szovjet és a csehszlovák csapatok súlyos harcban, jelentős vesz­teségeket szenvedve elfoglalták. a Dukla-hágót és Csehszlovákra területére léptek, felszabadítva az első községet, Vyšný Komárnikot a hágó előterében. (Folytatjuk) L. Deneš felvételei 4

Next

/
Thumbnails
Contents