A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-22 / 38. szám
A ZOBOR-VIDÉK NÉPZENÉJE vili. Azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, hogy „A jó lovas katonának" kezdetű zoborvidéki népdal egyike a legközismertebb népdalainknak. Népszerűségét nemcsak a tankönyveknek és a népdalpublikációknak köszönheti, de Kodály Zoltán „Háry János” című daljátékának is, ahol a toborzó magávalragadó, lelkesítő zenéjének vokális (énekelt) részét képezi. Kodály Zoltán 1910-ben talált rá a dallamra Zsérén. A dallam szerkezete AABC, ami Zobor-vidék népdalkincsében nem egyedülálló jelenség. Érdekessége, az utolsó dallamsorban előforduló másfélhang távolság, ami viszont egyedülálló ebben az etnikumban. Többször megfigyeltem — más vidékeken is —, hogy a falusi énekesek ezt a keleties másfélhang távolságnyi lépést, egyszerű mollra (mi ré do ti lá-ra) módosították. Azt, hogy ež nem romlás, hanem csak az idegenül ható dallamvezetés módosítása, bizonyítja bédi (Podhorany) változatunk, ahol nyomát sem találjuk ennek a lépésnek. Zobor-vidékén ma a fiatalabb korosztály körében a dallam ugyanúgy vált közismertté mint máshol Az idősebb korosztály azonban, vagy már elfelejtette, vagy ha emlékszik rá, nem mindig a közismert változatot ismeri. A bédi (b.) dallam, annak ellenére, hogy sokkal később került feljegyzésre, lehet, hogy régebbi formájában őrizte meg a dallamot. Tempója kötetlen, dallamkezdésében nincs oktávugrás és a „kanásztánc“-ritmust is világosabban megőrizte. Bartók , Béla írásaiban már a század elején utal a kolomejka, a kanásztánc és a verbunkos kapcsolatára. Ez a két változat ékes bizonyítéka, miként alakulhat egy kötetlen rubato dallam feszessé és ezáltal az augmentált nagyobb értékek, élesen pontozott ritmusúvá. AG TIBOR Béd (Podhorany), 1976 Énekelte: Fülöp Imréné Gál Mónika 65. Gyűjtő: Ág Tibor I—Kik, «.-tzik á kocs-mS-bä sttn-nű—re hin« gond’jő, Zsére (Zirany), 1910 Gyűjtő: Kodály Zoltán Csak az Jöj—jón ka—to-----na—nők, a—ki ily— iyet ne—ret.
