A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-15 / 37. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV A parasztok állapotáról Magyarországon „A Magyar Néprajz Klasszikusai" sorozat negyedik darabjaként jelent meg a közelmúltban a „A parasztok állapotáról Magyarországon" című kötet, mely a XVIII.—XIX. század két kimagasló egyéniségét — Tessedik Sámuelt és Berzeviczy Gergelyt — ismerteti meg az olvasóval, írásaikon, munkájukon keresztül. Tessedik Sámuelnak önéletírása. A parasztember Magyarországban és a Szarvasi nevezetességek; Berzeviczy Gergelynek pedig a Magyarország kereskedelméről és iparáról, valamint A parasztok állapotáról és természetéről című munkái szerepelnek a kötetben. Tessedik, az Erlangenben töltött két év után, igy látja a hazai viszonyokat: ,,. . . kerestem a költők által oly elragadó színekkel festett falusi élet egyszerűségét, és találtam együgyűséget, ostobaságot, bizalmatlanságot még a leghasznosabb javaslatok iránt is, hamisságot, gonoszságot, rögzöttséget ás hiányt még a legszükségesebb dolgokban is.” Vagy: ......találtam a vallás álcája alatt borzasztó zavart, hamis néphitet, babonaságot, előítéletet, ferde vallásos nézeteket, melyek a földművelő nép lelkében sötétséget, a szívben aggodalmat és az életben nyomort terjesztenek." Berzeviczy a Magyarország kereskedelméről és iparáról című írásában ezt mondja: „...felmerül itt az a kérdés, hogy vajon a magyar paraszt másokkal összehasonlítva boldoge? Kérdeztessenek meg az osztrák és a magyar parasztok, hogy vajon boldogok-e? Amire ha az első igenlőleg, az utóbbi tagadólag felelend, a per eldöntöttnek lesz tekinthető." Mindkét társadalomtudós a „nemzet alapját" képező, a termelő osztály, a parasztság sötét helyzetében keresi, kutatja a meglévő bajok forrását. Az eluralkodott helyzet megvizsgálását, javítását, a parasztság magasabb szintre emelését sürgetik, javaslatokat tesznek. Ennek ellenére, vagy meg kell érniük munkájuk gyümölcsének lerombolását (Tessedik), vagy pedig munkásságukat mély hallgatás övezi (Berzeviczy). Az 1930—40-es években fedezi fel a két jelentős tudóst, rendkívüli egyéniséget a tudománytörténet, ekkor kezdik elfoglalni az őket megillető helyet. A szerkesztő — Zsigmond Gábor — és a jó, élvezetes fordítósok jóvoltából a kötet nemcsak adatokban bővelkedő tudományos mű, de érdeklődésre számottartó olvasmány is. (görföl) T. S. Eliot versei Gondolom, nem vetjük el túlságosan sulykot, ha kijelentjük,, hogy kisebbfajta esztétikai forradalommal fölérő tényként könyveljük el azt, hogy a huszadik század egyik legnagyobb és legnehezebben „érthető“ költőjének, T. S. Eliotnak a versei bekerültek a Versbarátok Köre tavalyi alapsorozatába s többezer példányban eljutottak a csehszlovákiai magyar versbarátok otthonaiba. T. S. Eliot versei az egyébként is nehezen megközelíthető modern líra legnehezebb kategóriájába tartoznak. A „Puszta ország“ például, melynek e kiadványban is „Átokföldje" a cime, lévén, hogy az egyébként ugyancsak kiváló teljesítményt nyújtó műfordítóköltő Vas István ilyen romantikus, ellágyító címmel látta el. Vagy a ^Hamvazószerda". Vagy a „Négy kvartett". Ügy tartja a legenda, s akik soha nem olvasták Eliot verseit, csak hallottak róla, szívesen szajkózzák, hogy Eliot egy úgynevezett „érthetetlen" költő. De vajon mi érthetetlen van, teszem azt, az egyébként valóban bonyolult „Négy kvartett“ eme csodálatos -soraiban: „A sebesült sebész kutat /Acéljával s a nagybeteg/ Érzi a vérző kés alatt /Az éles, gyógyító művészetet /Lázgörbénk titkait irgalma fejti meg/. . . A mi kórházunk ez a föld/, A bukott bankár birtoka. . ./? Tény és való: semmi értelme úgy olvasni az Eliot-verseket, ahogy nálunk általában a verseket olvasni szokás. Unalomból, szórakozásból, elandalításképpen. Eliot megköveteli a figyelmet. S a műveltséget. Azt, hogyha idézi, mondjuk Dantét vagy Baudelieret vagy Hérakleitoszt, akkor ne kelljen szüntelenül szájába rágni az olvasónak, hogy most miről is van szó. A modern s népszerű kiadások, mint e mostani is, különben bő és alapos jegyzetanyaggal pótolják a költő „mulasztását", így aki valóban akarja, mindenképpen megértheti még ez oly igényes s bonyolult verseket is. (cselényi) Változó valóság (Szociográfiai tanulmányok) Már megjelent s még nyomdafestéket nem látott társadalomtudományi tanulmányokból válogatott össze egy kötetnyit az erdélyi Kriterion kiadó. Egy új sorozat első kötete ez. Hagyományokat kíván folytatni a kiadó és együttműködni mindazokkal, akik az önismeretre törekvés parancsának teljesítői. A szerzők nem szakmabeliek: többségük tanár, de soraikban akad a paraszti sorsért aggódó tisztviselő, s falujáról valló földműves ember is. Felkészültségük változó, de közös bennük a felelősségtudat a jövendőért, eleven a tennivágyás, és élő annak a tudata, hogy szolgálatot kell vállalniok. Abban hasonlítanak egymásra, hogy a nemzetiségi életrend szeleteit vizsgálják. Módszereikben nem egységesek, feltáró munkájuk többféle, stílusukban a falukutató irodalom sok formai eleme kísért. A tanulmányok szerzői egyszerre gondolnak a szaktudomány fejlesztésére és arra, hogy az olvasóközönségben felélesszék a napi problémák iránti érdeklődést, egyéni gondjuk közepette láttassák meg velük az őket egybefogó közösség hasonló nehézségeit, s tegyék őket önmaguk tudatosan élő kortársaivá. Nem a szépirodalom, nem a riport, hanem a szociográfia eszközeinek széles skáláján — a számadatok nyelvén — tárul fel a gyergyói famunkások, a már ipari munkássá vált ingázók, mezőgazdasági dolgozók a szocialista átalakulással egybehangzó vagy attól itt-ott eltérő valósága. Az anyagi és társadalmi körülmények változásáról, az életformával együtt megváltozó — vagy azzal lépést még nem tartó — anyagi és szellemi igényekről, erkölcsről, életszemléletről szólnak az írások. A tizenkét tanulmányból ragadjunk ki egyet. Hogyan épül be általában az irodalom, közelebbről a kortárs irodalom, a változó falu világába, és milyen az íróolvasó találkozók mérlege szellemi hatékonyságuk szempontjából — ezt vizsgája Várhegyi István. E találkozások mélyébe az objektív irodalomszociológia eszközeivel próbál betekinteni. Tanulmányának alapgondolata, hogy az irodalmi alkotás elidegeníthetetlen része az adott társadalmi viszonyokra épülő nemzeti (nemzetiségi) kultúrának. összeveti a könyvigényt az anyagi helyzettel és a társadalmi meghatározottsággal, de elsősorban a szépirodalom társadalmi kihatásait próbálja felkutatni a Maros megyei földműves nép szellemi életében. Ezek a dolgozatok egyben fokmérői a jelenkor objektív ítéleteinek és dokumentumok egy elkövetkező nemzedék számára. —huszár— HANGLEMEZ Füttykoncert A Magyar Televízió „Ki mit tud?" című műsorában figyeltünk fel rá először. Olyan szépen és utánozhatatlanul fütyült, hogy szinte kételkedni is kezdtünk: ezt nem csak a szájával csinálja. Pedig nem használt és ma sem használ semmiféle segédeszközt. A kis „Ki mit tud?”-os füttyművész azóta elvégezte az orvostudományi egyetemet, s a „füttyművész-orvosdoktor”, Hacki Tamás első profillemeze Füttykoncert címmel nemrég jelent meg a népszerű Pepita-lemezek sorozatában. Köztudott, hogy Hacki Tamás nem csak „úgy fütyörész”. Nemcsak fütyülési technikája bravúros és virtuóz, hanem repertoárja is meglehetősen igényes. Hacki Tamás újítani is tud, ha szükséges, amint az első nagylemeze is elárulja. Ismeretes, hogy Hacki Tamás a klasszikus muzsika gyöngyszemeiből és a régi magyar népzene kincsestárából válogatott számait az „Ex Antiquis" együttes kíséretével adta elő. Az új hanglemez azonban mégsem ennek az eddig megtett útnak a szintézise. Az Ex Antiquis helyébe kiváló pop- és rockzenészek — a Neoton Família, Wolf Péter, Kruza Richárd, Babos Gyűlő és Solti János — léptek és ez eredményezte azt, hogy Hacki Tamás számainak más lett a hangzása, egyes számok szinte diszkószerűvé váltak és kellemes meglepetés a zenei kíséret sok újszerű ritmizációs megoldása és ötletes hangszerelése is. A lemezt hallgatva egyáltalán nem csodálkozunk azon sem, hogy olyan rangos fórumon, mint a MIDEM, Hacki Tamás osztatlan sikert aratott, s a koncert után a francia lapok a füttyművész „egyedülálló hangképzését és virtuozitását"’ emelték ki és méltatták elsősorban. Az 1. számú füttykoncert (a sorszámozás arra enged következtetni, hogy folytatás is várható, s ezt a különleges hanglemezek gyűjtőinek nevében is örömmel regisztráljuk) tucatnyi számot tartalmaz Hacki Tamás repertoárjából. Virtuóz füttyművészet, remek kíséret, ötletes hangszerelés, szebbnél szebb számok, igazi csemegeként kvalifikálható hanglemezkülönlegesség — így jellemezhetnénk egészen röviden az új Pepita-lemezt. Érdeklődéssel várjuk a folytatást! Sági Tóth Tibor ONNAN Sok gyerek kedvence Kali, a skóciai Stirling szafari-parkjának elefántja. A park fennállásának tizedik évfordulójára az állatgondozók és örök új egyenruhát kaptak, s a jól idomított Kálival együtt díszlépésben vonultak a fotóriporterek elé. A londoni Regent's Park szabadtéri színpadán, tehát stílusos környezetben adták elő a Szentivánéji álom című Shakespeare-vígjátékot. Az előadást David Weston rendezte. Képünkön: Lynn Clayton (Titánia) és Graham Sinclair (Oberon) a szabadtéri Szentivánéji álomban. Az USÁ-ban megrendezték a pipósok világbajnokságát. A győztes ezúttal 1 óra 38 perc 5 másodpercig füstölt megállás nélkül. A pöfékelés világcsúcsa ezúttal sem került veszélybe. A világcsúcsot egyébként 1975-ben állították fel 2 óra 6 perc 39 másodperccel. 8
