A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-08 / 36. szám

JÖNS JAKOB BERZELIUS TUDOMÁNY TECHNIKA TÖREDÉKEK AZ ÜVEG TÖRTÉNETÉBŐL Az üveget, a legrégibb mesterséges anyagot valószínűleg egyidejűleg fe­dezték fel a kínaiak és az egyiptomiak, amikor agyagedényeket készítettek. De az is lehet, hogy a fémöntés folyamán megolvadt homok adta az ötletet, hogy gyöngyhöz hasonló, csillogó dísztárgya­kat készítsenek a salakból. Az egyipto­mi kézművesek az átlátszatlan, színes üvegmasszábólt kis edényeket, illatsze­res, kenőcsöstégelyeket készítettek. Az üvegipar az időszámításunk sze­­szinli első században indult igazán fej­lődésnek, amikor Szíriában kitalálták az üvegfúvás módszerét. A római biroda­lom idején a római üvegkészítő meste­rek már jóformán valamennyi ma is­mert üvegipari módszert alkalmazták. Készítettek több rétegű, különféle szí­nű csiszolt üvegeket különféle mitoló­giai jelenetekkel, de díszítették az üvegedényeket más színű üvegforváil rá­téttel vagy az üvegréteg belsejébe he­lyezett aranylemezekkel is. Némelyik római üvegtárgy előállítási technikáját máig sem tudjuk utánozni. Az eddig ismert legrégibb üvegtárgy az oxfordi Asmolean múzeumban őr­zött fekete gyöngyszem, amelyet egy faládikóra helyeznek díszítésül az je­­gyiptomi I. dinasztia idején, i. e. 3000 körül. IV. Antef fáraó pedig i. e. 2100 körül kék üvegdarabon örökítette meg a nevét, s ez az amulett a londoni Britisch Múzeumba került. A mai Libanon területén levő Szidon föníciai város volt az ókorban az üveg­ipar hazája. Alexandria is az üvegké­szítés és üvegkereskedelem központja lett. Az alexandriai mesterek művészete Rómában is elterjedt. A fő alapanya­got a Volturnus folyó homokjából nyer­ték. A birodalom fővárosától később a provinciák Is átvették az üveggyártás tudományát. Az Ibériai-félszigeten, Gol­ftorna/ üvegcsésze a IV. századból Muranói kupa a XV. század végéről liábon, a Rajna-vidéken is gyártottak üveget. Az üveggyártás központja Colo­­nia Agrippinensis (a mai Köln), Worms és Pfalz lett. Más országokban is megtanulták ek­kortájt az üveggyártást, a termékek azonban primitívek és rossz minőségű­ek voltak. A császárkori Róma virág­zása, a lakosság életszínvonalának és anyagi kultúrájának fejlődése az üveg­iparnak is kedvezett. Gyönyörű, művé­szi üvegtárgyak készülnek, pompásan díszített csiszolt üvegedények e'égitik ki a patríciusok fényűzési hajlamát. El­terjednek a kis kerek üveglapok — ezekből az ablakok készülnek —, to­vábbá a színes üveglemezek, amelyek­kel a falakat díszítik. Amikor a keresztes és velencei ha­dak 1204-ben kifosztották Konstan­­tinápolyt, akkor találkoztak a velencei­ek a bizánci üvegművészettel. Átvették és igyekeztek titokban tartani, ám az üveggyártás tudománya lassan terjed­ni kezdett, főleg a Németországba, Csehországba és Franciaországba ér­kező menekültek révén. Ritkán sikerült azonban olyan minőségű üveget gyár­taniuk, mint a velenceieknek: többnyi­re csak használati célokra állítottak elő üveget. Muránóban születik meg a XVI. szá­zad végén az üvegtükrök készítésének addig nem ismert technikája. Ezúttal sem sikerül megőrizni a titkot. XIV. La­jos francia király követe átcsábít né­hány mestert Párizsba. A velencei ha­tóságok hiába próbálták visszahívni az üveges mestereket — kettőt közülük Párizsban 1667-ben megmérgeztek, ta­lán a Borgiák hírhedt arzénes méreg­­itolával. Két másik üvegesmester me­nekülni próbál Velencéből, de elkap­ják és felakasztják őket. Franciaországban a XIV. század ele­jén indul fejlődésnek az üvegesmester­ség. Itt sikerül a világon először tab­­laüveget készíteni. A módszer tökéle­tesítésével a táblaüveggyártás Francia­­ország egyik fő iparágává fejlődik. Valamivel korábban létesültek az el­ső üveghuták Angliában. Később jó­részt átálltak ablaküveggyártásra. De a fénysugarakat különös módon meg­törő és visszaverő ólomkristály feltalá­lásával Anglia — Belgium és Porosz­­ország mellett — vezető szerepet szer­zett a tükrök és optikai üvegek gyártá­sában , és kivitelében. A XVII. században a németektől a csehek veszik ót az elsőbbséget az üveggyártásban: páratlanul tiszta és csillogó kristályüveget gyártanak. A na­gyon tiszta nyersanyagokkal rendelke­ző cseh üvegipar szakít a fúvóssal elő­állított üveg hagyományos, lekerekített foimáival, és a kristályformákat igyek­szik utánozni. (1779 - 1848) Szinte az összes valamirevaló kémia­könyvben az áll róla, hogy korának e­­gyik legjelentősebb és minden bizonnyal legnagyobb hatású vegyésze volt. Még­hozzá abból a fajtából, aki egyaránt otthonosan mozog a laboratóriumok (akkoriban) nem éppen veszélytelen vi­lágában és az elméletek kusza, gyak­ran beláthatatlan ösvényein. Berzelius kísérleteinek pontossága és megbízha­tósága Európa-szerte közismert volt; ha valaki új elemet fedezett föl, vagy arra volt kíváncsi, hogy mi és milyen arányban lépett reakcióba a lombikjá­­bcn — elég volt levelet menesztenie Stockholmba , s hamarosan megkapta a kimerítő választ. Berzelius nem mu­lasztotta el ilyenkor elméleti elképzelé­seit is kifejteni, így aztán Európa idő­ben megismerhette nevezetes tanítását az atomok egymáshoz való kapcsolódá­sáról. E szerint a vegyületekben az e­­gyes atomokat elektromos erők kötik egy­máshoz; minden atom rendelkezik mind a pozitív, mind a negatív elektromos­sággal, csakhogy az egyikben a poz:­­tív, a másikban meg a negatív domi­nói, s ezáltal lehetővé válik az egyesü­lés. Ez az ún. dualisztikus elmélet év­tizedeken át kiinduló pontja volt min­den lényegesebb elméleti fejtegetésnek, míg aztán az egyre halmozódó tapasz­talati tények megdöntötték egyedural­mát. Berzelius tanítása azonban mind a mai napig nem veszítette el érvényét, csak éppen azoknak a vegyületeknek a száma behatárolt, amelyekre vonatkoz­tatható. Berzelius okfejtése alapján könnyen megérthetjük és magyarázhat­juk például a konyhasó keletkezését és szerkezetét, vagyis az ún, ionos kö­tést tartalmazó molekulák felépítését. Ilyen vegyület azonban viszonylag ke­vés van, hiszen a szénvegyületek (ame­lyek az eddig ismert molekulák több mint 90 százalékát alkotják) nem sorol­hatók közéjük. Némiképp a sors iróniá­ja is, hogy Berzelius, aki névadója és egyik megalapozója volt a XIX. század hajnalán a szerves kémiának, éppen a szerves vegyületek esetében vallott ku­darcot elméletével; erről eleinte nem akart ugyan tudomást venni (sok híres vegyészre megorrolt a kritikáért), ké­sőbb azonban rá kellett döbbennie, hogy a sémák és a leegyszerűsítések Beszélő sakk-automata A fejlődés nem áll meg! A Spectrum Marketing bejelentette, hogy több új megdöbbentő rendszert kíván piacra dobni. A leglátványosabb talán a „Voi­ce Chess Challenger”, ami az első be­szélő sakkautomata a világon. Ez a készülék minden lépését hangosan is­merteti. Egy hangszintetizátorral van felszerelve, s így akár ö vakok is hasz­nálhatják. A Voice Chess Challenger júliustól kapható Angliában, kb. 250 fontért. A gyártó szerint kétszer olyan gyors, mint az eddigi típusok és a leghatásosabb mikroprocesszoron hoz­záférhető sakkprogrammal rendelkezik. 10 K aktív és 12 K holt memóriával dolgozik. A jó üzlet ígérete magával hozta a nyugati világra jellemző vad­hajtásokat is. A Chess Challengeren kívül a Spectrum Marketing kifejlesztett egy „Zodiacnak" nevezett számítógépet is. Ez „természetesen” horoszkópot ké­szít, a születési idő csillagászati jellem­zői alapján és a csillagképek állásá­nak vizsgálatából levont „következteté­sek" segítségével tanácsot ad az illető személynek, hogy milyen viselkedést tanúsítson és milyen elhatározásokia jusson. Komoly konkurrencia ez a kór­­tyavetőknek és mindössze 26 fontért! csak ideig-óráig segítik az értelmezést, az ismeretek gyarapodásával óhatatla­nul meg kell szabadulnunk tőlük, mert zsákutcába vezethetnek. Érdekes volna talán, de igen messzire vezetne annak megvizsgálása, hogyan alakultak a műit század harmincas-negyvenes éveiben a kémiai kötéssel és a molekula szerkezet­tel foglalkozó elméletek (az ún. „gyö­kök kémiája", a tipus-elmélet stb.), mi­lyen parázs viták részvevője volt hő­sünk. Essék szó.inkább egyéb érde­meiről, amelyek maradéktalan felsoro­lásához e rövidke írás még így is ke­vésnek bizonyul. Berzelius akkor kezd­te meg vegyészi pályafutását (Gustav Ekeberg, (1767—1813) a tantól felfe­dezője tanítványaként), amikor Dalton végleges formába öntötte atomelméle­tét. Az ő megbízható kísérleteinek és pontos méréseinek is köszönhető, hogy a daltoni tanítás egyre hitelképesebb­nek bizonyult, s méltán emlegetik Ber­­zeliust is az atomelmélet megteremtői között. Elsőként ismerte föl az atomsú­lyok fontosságát; 1826-ban kiadott atomsúlytáblázatának adatai nem sok­ban különböznek a mai értékektől. Rendszerező alkat volt; mindig a mé­lyebb összefüggéseket kutatta, s ahol csak lehetett, igyekezett a helyére rak­ni a dolgokat. Ö volt az, aki rendet teremtett a kémiai írásmód területén. Vegyjelei — kevés kivételtől eltekintve — a mai napig használatosak. Az analitikai kémiának akkoriban Svédország volt az egyik központja, ez­ért aligha meglepő, hogy sok új elem fölfedezése svéd tudós nevéhez fűződik, Berzelius is három új elemmel: a sze­lénnel (Se), a tóriummal (Th) és a cé­­riummal (Ce) gyarapította a „gyűjte­ményt’'. Tanítása nemcsak képletesen, hanem a szó szoros, értelmében véve is isko­lát teremtett. Olyan, később igen hí­ressé vált fiától vegyészek dolgoztak es tanultak laboratóriumában mint Wäh­ler (1800—1882) az ún. „életerő” (vis vitális) -elmélet megdöntője, Mitschei­­lich (1794—1863) a kiváló német ve­gyész, a kémia-oktatás egyik megújitó­­ja és Niels Sei ström (1787—1845), a vanadium felfedezője. A napfogyatkozás ártalmai A legutóbbi napfogyatkozás idején szovjet orvosok vérnyomásvóltozást, fej­fájást, szívtáji fájdalmakat, álmatlan­ságot tapasztaltok embereken. Leghe­vesebben a szív- és érrendszeri beteg­ségekben szenvedők reagáltak a nap­­fogyatkozásra. Számos szovjet klinikán regisztrálták a betegek szívtevékenysé­gét és más adatait a napfogyatkozás idején. A nem kívánatos változások maximálisan egy napig tartottak. A tervek szerint a legközelebbi (1981. évi) napfogyatkozás idején még szélesebb körben végeznek majd megfigyeléseket. Hízó gleccserek Mintegy 300 év óta most először ol­vadnak kevésbé az Alpok gleccserei, sőt az utóbbi időben egyes helyeken hízásnak indult a jég. Albert Baum­gartner professzor, müncheni bioklima­­tológus szerint e folyamat kedvezőtle­nül hat majd Franciaország, Olaszor­szág és az NSZK vízgazdálkodására. Születésének 200. évfordulóján gon­doljunk rá hálóval és szeretettel.-lacza-18

Next

/
Thumbnails
Contents