A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-08 / 36. szám
Valomikor régen, nem sokkal o világ újrateremtése után, az ötvenes évek elején úgy csöppentem bele a csehszlovákiai magyar újságírásba, irodalomba, mint Pilátus a krédóba. Naivsággal és tudatlansággal jócskán megrakodva. Pedig akkor már érettségi után voltom, lehetett volna több eszem s műveltségem; de én a háborús nemzedékhez tartoztam, omely a gimnázium padjaiban inkább a fülével figyelt, mint a szemével, mert okkor már mind sűrűbben jöttek éjszaka-nappal a nehézbombázók, mind többet kellett internótuslcrkóként a légópincében csücsülnöm, aminek az lett a természetes következménye, hogy másnap szünetelt a tanítás. Elég hamar meg is fogalmazódott bennem, hogy o háborút nemcsak oz emberek szenvedtetésére, elpusztítására találták ki, de az olyan gyengébb tanulók megsegítésére is, mint amilyen én voltam. A bratislavoi Tátra szálló szobái akkor mór sarjadó irodalmunk helyei. Ott lakott Ozsvald Árpád, akit már korábban is ismertem az Új Szó kulturális rovatából. Falun tanítóskodott, majd Bratislavóba jött, s első verseit olvasva megcsapott a háború szele. Jöttek mások is, többen. Gyurcsó István például Déčírvbôl. A Fáklya pályázatán első díjat nyert elbeszélő költeményével. Jött, és oz országot is hozta a verseiben. Aztán ahogy megtelepedett a Durva-parti városban, és elhelyezkedett a CSEMADOK-ban, már gyorson felismerte, hogy o szőkébb haza, a szülőföld, a dél-szlovákiai táj is lehet oz egész ország. így állítódtak, hangolódtak verseiben a napok, órák percmutatói. Ö lett egyébként az irodalom másokkal törődő íróembere. Ozsvaldnak ő nézte ki a kabátot, Bábinok ő számolta meg o testvéreit, ő hívta fel a figyelmét Türelmetlen kíváncsiság kerít hatalmába mindig, mikor alkalmam adódik arra, hogy egy—egy számomra eddig ismeretlen műemlékkel megismerkedjek. így volt ez legutóbb is, amikor 1979 februárjában a Geodézia vállalat alkalmazottjaként munkatársammal elkezdtük a deáki (Diakovce) katolikus plébánia templom építészeti feltérképezését. Megvallom, a legelső találkozás alkalmával némi csalódást éreztem, a szóbeszéd alapján ugyanis másnak képzeltem el ezt a románkori bazilikát. Most, amikor részletesen megismerkedtem e műemlék építészeti sajátosságaival, valamint dr. Herczeg Frigyesnek köszönhetően — élőszóban és korabeli források révén - az utolsó, 1938-41 közötti restaurálás gyakorlati kivitelezésének elveivel, egyre inkább csodálójo lettem ennek a tájainkon építészeti különlegességnek számító műemléknek. A bazilika legrégibb része, az 1103- ban említett eredeti templom, a patkó alakú apszissel zárt, téglalap alaprajzú Szt. István kápolna. Ennek északi falához támaszkodik az 1228-ban kiadott pápai rendelet alapján épült román stílusú hóromhojós, kétszínű templom (az ún. „A" templom). (A kápolna az első oklevélben említett magyarországi falusi templom). Korra nézve legfiatalabb oz 1872—75 között is a világ egyik csodás alkotására, a hamutartóra, ő kísérte el Szepsibe könyvet árulni, ö magyarózto Egri Viktornak: mi vagyunk az új osztály! S mint egy gondos, valamennyiünket féltő apa, ő mutatta a mértékletességet az ivósban. Szerveződött az újságírás, szerveződött oz irodalom. Kezdtem körül-kö; ül nézni, hová kerültünk, mivé lettünk, mit akarunk? S azt tapasztaltam, hogy ha lassan is, a világ sarjadó irodalmunkban is eligazgat mindent. Teremni akarnak a földek, várják a magot, s mindezt a legleleményesebb Dénes György veszi észre leghamarább, és első verseskötetével máris figyelmeztet: Magra vár a föld... Rá egy évre Egri Viktor is elindította Mártont a maga útján. Hogy miért ilyen későn? Mielőtt kivezette volna a Gedeon-házból, fényt kellett csinálnia a faluban, meg a közös utat is el kellett készítenie számára. Nézegettem a lapokba, a könyvek felhőtlen egébe, s nekem is csiklandozni kezdte valami az oldalomot. Elbeszélést fogok írni én is. Ki is választottam a szerintem korhű témát. Az volt a címe, hogy Háromszázötven tyúk és egy tojás. Már ez is mutatja, hogy kezdő író koromban is szerettem a tyúkokat. Külön emeli első írói próbálkozásom jelentőségét, hogy Csanda Sándor és Turczel Lajos nemtetszésére az egyetem csendes előadótermében szültem meg. Aztán Egri Viktor kezébe adtam elkészült elbeszélésemet. Akkor ugyanis még nem tudtam, hogy neki minden tyúk és tyúk. Sokalta o háromszázötvenet. Elutasította a közlést. A Roháč vette pártfogásába írásomat. Az sem a tyúkok miatt. Az egyetlen árva tojás miatt. Ilyen témákból állt könyvvé Végnélküli gyűlés című első „maradandó" Sáhulek Frigyes tervei szerint épült, az eredeti román stílusú templomot hoszszanti irányban megnyújtó háromhajós templomtest. 1938-41 között a deáki születésű Serédí Jusztinján esztergomi bíboros érsek, hercegprímás jóvoltából a műemléket felújították. A külső vakolat leverése után ekkor kerültek elő a kápolna és a szentély falón a jellegzetes farkosfog- és Y-alakú tégladíszek, valamint a kápolna déli falában ekkor fedezték fel egy befalazott románkori ajtó maradványait. Ugyanekkor került sor a belső díszítésre is. Gerevich Tibor művészettörténész, aki a felújítás szakmai felügyelője és tanácsadója volt, az egész templomból egy román stílusú műemlékmintapéldónyt igyekezett kiolakítopróbálkozásom. Fábry nem vett tudomást róla. Rácz Olivér viszont megcélozta Kassáról. Jó, jó, mondta keményen és elmarasztalóon. Ez mind csak a felszín. Nem tudnám, hogy alatta van o mélység? A bunkó utón a Duna-parton meg mindenütt szedegettem össze következő kötetem (Téli világ) elbeszéléseit, amelyekben már az általam is megélt világ kezdett lélegezni. Lovicsek Béla is ekkortájt lépett elő az ismeretlenségből Haragosok című elbeszéléskötetével. Fábry mindkettőnket kioktatott. Nálam a novella pontját kereste, Lovicseknél a felesleges magyarázgatások okát. Nagy kedvetlenségünkből a káröröm rántott ki, amikor a stószi remete a költőket is elővette Kevesebb verset, több költészetet című írásában. Akkor láttam életemben először fogcsikorgató költőket s nagy felbolydulást sarjadó irodalmunk berkeiben. Akkor tudatosítottam igazában Fóbryt is, valahogy úgy, mint a villámlást és a mennydörgést. Stószra kezdtem jobban figyelni. S közben gyűltünk, gyülekeztünk az irodalom egén parányi csillagok. Szőke József elég korán házasodott, s elég sokszor el is maradozott, úgy hogy az ő elbeszéléskötetének a felesége adott címet: Az asszony vár. Az is kiderült hamar, hogy Kassa nemcsak kassai tud lenni népszámlálások idején, de szívből daloló is Rácz Olivér Kassai dalok című visszhangos verskötetének jóvoltából. Aztán jöttek a fenegyerekek, azok között is igazi barkósági temperamentummal, verekedő kedvvel Tőzsér Árpád, aki nagyon is egyértelműen hozta tudomására a világnak, hogy „Szúrok, ha szúrnak, rúgok, ha rúgnak, nem hojlok se új se régi úrnak". És egy éppen akkor készült világkeni. Vallotta, hogy nem feltétlenül művészi érték mindaz, ami régi, így a templom berendezésének jelentős részét eltávolíttatta és újat szállíttatott ide. A falak alapszíne az acélszürke lett, a neoromán oltárok a Tiszántúlon törökök áltol lerombolt ősrégi magyar templomok fellelhető maradványai után készültek Budapesten, a padokat is a legtisztább románkori^ díszítőelemek felhasználásával tervezték. A szobordíszek közül a szószék szobrai és a kálvária domborművei (Madarassy Valter alkotásai) szintén neoromán stílusban készültek. A freskók közül említsük meg a kápolna történelmi falfestményeit (Kontuly Béla festőművész alkotásai), ezek István király életének különböző fejezeteit örökítik meg, az egyik freskórészlet pedig a templom múltjának egyik jelentős fejezetére utal: 1192-95 között ugyanis itt készült a felfedezőjéről elnevezett Praykódex, melynek 154. oldalán található a legrégibb magyar nyelvemlék, a Halotti beszéd. Kár, hogy a felújítás alkalmával nem restaurálták a felső templomot, így ez ma már csak romokban maradt fenn. Az „A” templom középső hajója felett hasonló hajó húzódik. Ez a félköríves apszissel zárul, itt három félköríves ablak között a vakolaton még látszik az eredeti freskó maradványa. A hajó két oldalfalát üíőfülkék és bolthajtású átjárónyílások tagolják. Ennek a résznek nincs külön boltozoto, a templom tetőzete fedi. Több feltételezés magyarázza ennek az emeletes templomnak keletkezését, viszont firetes rámában elhelyezkedett irodalmunk egén az egyetlen mogorva csillagnak. S jött vele együtt Cselényi László Gömörből, vagy még messzebbről, a Krétakörből, s mindjárt fitogtatni is kezdte roppant erejét az Erőkben. Olyan széles verssorokat írt, hogy az ember Pozsonypüspökiber taiáltc magát, mire a végére ért. Ekkora már elég jól kiderült nemzetiségi életünk ege, mögöttünk volt a február, s olyankor a medve is előbújtk a barlangjából. Előbújt Zs. Nagy Lajos is a fontos üzenetével. Előjött, szétnézett, és megállapította, hogy rendesen kitavaszodott, de a dolgok, az emberek még gyöngék, olykor esetlenek, azonkívül mindennek megvan a színe és fonákja, az életnek is. és úgy írta a verseit, mint aki a barlangból jött elő bölcsességet hirdetni: minden egyes versén átragyogott a derű, s átborongott a kesernyés humor vagy az irónia, s vágott belőlük a szatíra késpengéjű éle. Különösen olyankor, amikor az emberi világ azt mérte, méricskélte, mennyi a költő gyomrának naponkénti fölös folyadéktartalma, nem azt, milyen csodálatosan, egyénien és kifejezően jön össze verseiben a mélységes élet. S jött közénk Gál Sándor is bizonyítani, hogy a szobrok arc nélkül is azok, csak éppen... Aztán a maga elé lerakott kőlapokon addig barangolt költőként az egyszemű éjszakában s a hétköznapok poros útjain, míg csak el nem jutott ahhoz a folyóhoz, amelyben mór nemzetiségi életünk gondjabaja kavar hullámokat. És mire idáig jutottunk, Ozsvald Árpád is összeírt egy szekérnyi verset és balladát, s már Dénes György is börtönnek kezdte érezni az időt. Ozsvald szekerező balladái juttatták eszembe, hogy nekem is van legalább egy nyáriszekérre való elbeszélésélményem megírva, össze is gyűltek szépen Megbillen az ég című kötetemben. Mit hoztom tulajdonképpen a szekeremen? Hoztam falusi gyermekkorom világát, a gazdagok és a szegények világát, hoztam a háború és a határváltozások élményét, a háború utáni gyelembe véve az épület architektonikái felépítését, valamint tudatosítva azt a tényt, hogy 1872-ben az új templom alapjainak ásásánál járványtemetőt tártak fel az építkezés tőszomszédságában, a legvalószínűbbnek azt tekinthetjük, hogy a kétszintű templom ispotálytemplomként épült, a felső részben ápolták a betegeket. Az elmondottakkal csak nagy vonalakban érintettem a deáki román bazilika különlegességeit. Célom nem a részletes ismertetés, hanem a figyelemkeltés volt. Bár számos bel- és külföldi érdeklődő tekinti meg e műemléket, úgy érzem — főképp, ha a deáki termálfürdőbe érkező vendégek tömegét tekintem -, hogy tulajdonképpen mégiscsak kevesen tudnak róla... Ha valaki ezek után úgy dönt, hogy meg akarja nézni a deáki bazilikát, a papiakban, kell jelentkeznie a kulcsért, szakszerű vezetést pedig dr. Herczeg Frigyes nyugalmazott plébánostól kophat, aki több mint negyven éven át volt az egyházközség lelkipásztora, tehát kitűnően ismeri ezt a nagyszerű és egyedülálló műemléket. Időközben szükségessé vált a bazilika tatarozása. Mivel a falak erősen nyirkosak, nemcsak a freskók penészednek, hanem a legfiatcrlabb rész alatt az alapok is meglazultak, a boltozat ennek következtében több helyen megrepedt. A tatarozást megelőző legelső lépés, a műemlék építészeti feltérképezése nemrég fejeződött be. Most már o tervezőirodák szakemberei határozzák majd meg a legközelebbi teendőket. LEHEL ZSOLT MŰEMLÉKVÉDELEM FELÚJÍTÁS ELÜTT
