A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-08 / 36. szám
wtmm ži' HAGVOMÁNYMENTÖK Néprajzosaink nyári szemináriuma JELENLEG IS FONTOS TERÜLET A CSKP XV. kongresszusa is hangsúlyozta, hogy a dolgozók nemcsak hozzáférhetnek a kultúra és a művészet értékeihez, de sokoldalú művészeti tevékenységükkel saját maguk is részt vehetnek a társadalom kulturális igényeinek a kielégítésében. így válik az amatőr művészeti mozgalom a nép szocialista életmódjának elválaszthatatlan részévé és alkotó képességei kifejezésének eszközévé. A CSEMADOK XII. országos közgyűlése is behatóan foglalkozatta népművészeti munka helyzetével. Határozatot hozott a munka színvonalának további emelése érdekében. Szövetségünk tevékenységében jelenleg is a népművészeti tömegmozgalom foglalja el a legfontosabb helyet. Jelentősen hozzájárul nemzetiségi kultúránk ápolásához. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb tagot foglalkoztatja, aktivizálja. Ez az a terület, ahol a toqság alkotójává válik a kulturális munkának. A komáromi (Komárno) járás amatőr művészeti mozgalmát értékelve például elmondhatjuk, hogy megfelelő színvonalat ért el. Bizonyíték erre többek között a majdnem hatvan amatőr művészeti csoport, amelyek a járás területén tevékenykednek. Bizonyíték továbbá az amatőr művészeti mozgalom országos élvonalába tartozó együttesek és szólisták, amelyek illetve akik szinte minden egyes országos rendezvényünkön sikeresen szerepelnek. A járás amatőr művészeti mozgalmát figyelembe véve megállapítható, hogy éppen a népművészeti tevékenység képezi a mozgalom nagyobb részét. Jelenleg 18 éneklő csoport, 5 tónccsoport, 6 citeraegyüttes, 3 népművészeti csoport és 30 szólóénekes tevékenykedik a járásban. Ami a csoportok és az egyének műsorpolitikóját illeti: mindenütt a tiszta népművészet ápolása és tolmácsolása került előtérbe. Műsoraikban vagy a már felgyújtott és publikált anyagokra támaszkodnak, vagy maguk végeznek gyűjtést saját környezetükben. Az így felgyújtott vagy felelevenített dalokat, táncokat, népszokásokat használják fel tevékenységükben. GAÁL ISTVÁN OLVASÓINK FIGYELMÉBE A CSEMADOK KB Levéltára kéri azokat a Hét-olvasókat, akiknek a tulajdonában megmaradt az 1956- os, 1959-es és 1960-as Népnaptár egy—egy példánya, s azt nélkülözni tudják, a fennmaradt példányokat küldjék el a Levéltár címére (CSEMADOK Központi Bizottság Levéltár, Bratislava, Nőm. 1. mája, č. 10-12). Amennyiben beküldik a Népkönyvtár említett példányait, ezt köszönettel fogadja. Kívánságra a beküldött példányokat visszaküldjük tulajdonosaiknak vagy megtérítjük árukat. A Népnaptár említett példányai ugyanis hiányoznak a CSEMADOK KB Levéltárából és a bratislavai Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből, s hiányuk akadályozza azt a tudományos kutatást, amely a csehszlovákiai magyar irodalom felszabadulás utáni fejlődését kívánja felmérni. Segítségüket előre is köszönjük. CSEMADOK KB Levéltára A CSEMADOK Központi Bizottsága az idén júliusban rendezte meg a szlovákiai magyar néprajzi gyűjtők immár hagyományossá vált nyári szemináriumát. A szeminárium célja volt: felkutatni és rögzíteni a kiválasztott falvak néprajzi anyagát, anyagot gyűjteni- a zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon szereplő folklórcsoportok számára és az ugyanott megrendezendő néprajzi kiállításra. A gyűjtés az érsekújvári (Nové Zámky) járás három tájegységére terjedt kí : a közvetlen Újvár környékén elterülő Mátyusföldhöz sorolható falvakra, az Alsó-Garammentére és az Alsó-lpolymentére. összesen tizenkilenc faluban végeztek gyűjtést. A szemináriumon megjelent tizenegy gyűjtő közül öt hivatásos néprajzos és tíz önkéntes volt. Az idén is túlsúlyban voltak a szellemi hagyományokat gyűjtők, tárgyi néprajzi anyaggal csak négyen foglalkoztak. A szeminárium munkáját Méryné Tóth Margit, a CSEMADOK KB néprajzi szakelőadója és Szanyi Mária, a CSEMADOK KB néprajzi szakbizottságának elnöke irányította. A szeminárium sikeres munkájához nagyban hozzájárult a járási és helyi szervek kitűnő előkészítő tevékenysége és a helyi gyűjtők segítsége. Részt vett a szemináriumon Igaz Mária néprajzkutatón kívül Viczay Pál, a CSEMADOK KB osztályvezetője és Ozsvald Árpád, a Hét főszerkesztő-helyettese. A résztvevő gyűjtők megismerkedhettek a CSEMADOK KB és a Hét szerkesztőségének néprajzi temotikájú terveivel, s a felsőbb szervek pedig tudomást szerezhettek a gyűjtők gondjairól, kívánságairól és elképzeléseiről. Habár a szeminárium munkája teljességgel csak a zselizi Országos Népművészeti Fesztivál lezajlása után értékelhető, minden elfogultság nélkül elmondhatjuk, hogy a szeminárium eierte célját .Még azokban a falvakban is sikerült eddig ismeretlen, de értékes anyagot felkutatni és rögzíteni, ahol a múltban többször folytattak alapos néprajzi kutatásokat. Folklórcsoportjaink számára is bő és értékes anyag került elő, amely jó alapot adhat sikeres és színvonalas műsorpolitikájukhoz. A tárgyi néprajz területéről rengeteg olyan anyagot sikerült összeírni, amelyet érdemes lenne bemutatni a zselizi néprajzi kiállításon. Az idei szemináriumot az előzőekkel összehasonlítva a következőket állapíthatnánk meg: az idei szeminárium célja ugyanaz volt, mint az előző években megrendezetteké, de szervezésiig felülmúlta ezeket. A járási nemzeti bizottság kulturális osztálya már előre értesítette a helyi nemzeti bizottságokat a gyűjtésről és felkérte őket, nyújtsanak segítséget ehhez a nemes vállalkozáshoz. A segítségadás elől a szövetkezetek sem zárkóztak el. Főként járművek rendelkezésre bocsátásával és az étkezési gondok megoldásában segítettek. A meglátogatott tizenkilenc faluból tizenötben a járási és helyi vezetők mór előre kiválasztották a legmegfelelőbb adatközlőket, úgy hogy felkeresésükkel nem volt baj. Ezzel szemben a szeminárium második felében utazási gondok merültek fel. Gépkocsi hiányában a gyűjtők kötve voltak a vonat- és autóbuszjáratokhoz. Nemegy faluba csak két-három átszállással jutottak el. Ennek a kára főleg akkor mutatkozott meg, amikor a gyűjtőknek a vonat vagy a busz indulása miatt ott kellett hagyniuk még a legjobb adatközlőket is, habár még lett volna mit lejegyezni bőven. Ami a szeminárium szakmai oldalát illeti, itt szintén fejlődés mutatkozott. Míg három évvel ezelőtt a gyűjtők ncgy része a gyűjtés módszereivel és a rögzítés formáival ismerkedett, addig ma már a rendszerezés és feldolgozás kérdései kerültek előtérbe. Az előző szemináriumokhoz képest nagyban változott a gyűjtők összetétele is. A résztvevők száma ugyan valamelyest csökkent, de aki ott volt, az alapos munkát végzett, örvendetes, hogy minirpálisra csökkent azoknak a számo, akik egy tömegszervezet leple alatt kispolgári önérdekből felcserélték a szlovákiai magyarság számára oly jelentős néprajzi gyűjtést a „magángyűjtögetéssel’. Megnövekedett a hivatásos néprajzosok száma, akik főleg szakmai tanácsokkal segítették az önkénteseket. A gyűjtők technikai eszközökkel való ellátása kielégítő volt. Igaz, mindenki a saját magnóját és fényképezőgépét hozta magával, de legalább jutott mindenkinek, ami nagyban meggyorsította a felkutatott anyag rögzítését. A kívülálló azt hihetné, hogy a szemináriumon részt vevő gyűjtők munkája ezzel véget ért. Nem így van. A rögzített anyagot még ki kell egészíteniük, rendszerezniük és talán lesznek olyanok, akik a feldolgozással is megpróbálkoznak. Erre pedig nagy szükségünk lenne, mert a Néprajzi Közlésekbe alig-alig gyűlt össze elegendő közlésre alkalmas anyag. S végezetül ne feledkezzünk meg arról a nem elhanyagolható tényről, hogy a szeminárium túlterjed szűk szakmai keretein. Egy-egy ilyen jól megszervezett többnapos gyűjtőtábor a meglátogatott vidékeken ezreket ráz fel „tél* álmukból”, ezreket aktivizál népi hagyományaink megmentésére, terjesztésére és fejlesztésére. Elmondhatjuk, hogy a szlovákiai magyarság önismereti mozgalmának egyik alapköve — népi hagyományaink felkutatása és rögzítése — a szeminárium során csiszolódott és megerősödött, ami biztató alap a következő évek sikeres munkájához. Kép és szöveg: BUDAY ENDRE 7
