A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-01 / 35. szám
integrált, nagysűrűségű áramkörgyártás reális közelségbe hozta a cél megvalósítását, mivel a különösen mobilis televíziós technika elképzelhetetlen helyigényes elektronikus eszközökkel. A számítógéphez hasonlóan a digitális televíziónál is a kép és a hang kódolása számjegyekkel történik oly módon, hogy az átvitelre, vagy feldolgozásra kerülő információt „felszabdalják”, szegmensekre bontják, az impulzuskombinációkból kialakított „szavak” tartalmazzák az egyes képpontoknak megfelelő feszültségértékeket. Egyszerűbb feladat a hang kódolása, tekintve, hogy mindössze tízezer Hertz (10 kHz)) sávszélesség átvitelének problémáját kellett megoldani, míg a képinformáció feldolgozásánál ennek ezerA jűvű TELEVÍZIÓJA A televízió fejlesztésén fáradozó műszaki szakemberek legfőbb célja mindig a kép és hang minőségének javítása, az elektronikus mesterfogások skálájának bővítése volt. Fél évszázaddal ezelőtt, az új tömegkommunikációs eszköz megjelenésének'idején a magyar származású Mihály Dénes, az angol C. F. Jenkins, a skót J. L. Baird, az orosz Zworikin és munkatársaik legfőbb törekvése arra irányult, hogy a képernyőn megjelenő kép felismerhető legyen, tehát az akkori technika fő célkitűzése a kontúrok és az árnyalatok visszaadása volt. Még alig volt húsz éves a televízió, amikor a magyar származású Goldmark C. Péternek és munkatársainak sikerült kidolgozni az első színes képtovábbítási rendszert, amely a műszaki fejlesztés új minőségi célkitűzését, a színek lehetőleg élethű viszszaadásónak igényét vonta maga után. A közvetítő rendszerek fejlődésével párhuzamosan fejlődött a felvétel- és lejátszótechnika, megjelent az elektronikus trükk-keverés, amely a bonyolult filmlaboratóriumi munkákkal ellentétben egyetlen gombnyomásra — a trökkeverő segítségével — előállította a kivánt képeffektusokat. Bár többfajta színes televíziós rendszer fejlődött ki és van napjainkban is használatban világszerte, a jelátvitel és -feldolgozás valamennyinél analóg módon történik. A felvevőcsőre vetülő optikai képet egy pásztázó elektronsugór sorokra, a sorokat pedig pontokra bontja, ezt átalakítja villamos jelekké, amelynek erőssége a megfelelő pont fényességével arányos, vagyis minden színnek és árnyalatnak egy-egy villamos feszültségérték felel meg. Az ilyen analóg jelfeldolgozással nagyszerű kép- és hangminőség érhető el, a képernyőn megjelenő színek azonban élénkebbek a valóságosnál, a hangszín is eltér a természetes hangétól. Az elektronikus számítástechnika rohamos fejlődése adta az ötletet a digitális televízió megvalósításához. Az szeresét, tízmillió Hertzet (10 MHz). Ahány kutatólaboratórium dolgozott a témán, annyi változata készült el a hang és képkódolásnak. A hangátviteli rendszerek közül a „Both" változat a legtökéletesebb, amely az emberi hangot másodpercenként 900 részre, szegmensre szabdalja, minden egyes szegmenst 5 bináris helyértékű (bitű) impulzuskombináció, „szó" segítségével dolgoznak fel, így aránylag kevés, másodpercenként 4500 bit-es kapacitással lehetségessé válik az emberi beszéd digitális feldolgozása. Mint a kísérletek bizonyítják, az eddigieknél sokkal jobb hangminőség és a mai rendszereknél megvalósíthatatlan hangszíngazdagság érhető el ezzel a rendszerrel. Bár a mai televíziós közvetítés még analóg módon történik, ez nem akadálya a digitális studióberendezések elterjedésének, mivel az analóg — digitális átalakító áramkörök segítségével egyes részletfeladatokat digitális úton lehet megoldani, majd digitális-analóg áramkörrel a jelet vissza lehet analóggá változtatni. Már csaknem fél évtizede működnek digitális fűrészjelgenerátorok, televíziós rendszer-átálakítók (NTSC — Pal, Pal — SECAM), szinkronizátorok és trükkeverők a klaszszikus analóg berendezések tartozékaiként. Néhány évvel ezelőtt a Bosch — Fernseh vállalat újfajta digitális rendszerű képtárolós trükkeverőt kísérletezett ki, amely a hagyományos keverőpulthoz csatlakoztatva különleges képeffektusok előállítására alkalmas. Legfontosabb alapegysége egy digitális tárolóegység (memória), amely vagy egy egész állóképet, vagy a mozgó kép egy tetszés szerinti kiemelt részét tárolja. Az egység keverő részében aztán a mozgó részkép, vagy állókép és a közvetített teljes kép összemásolásával újfajta képkombinációkat lehet előállítani. Az egyik legegyszerűbb trükk a képernyő „felnégyelése”, ez esetben az egész kép a negyedére zsugorodik, ugyanakkor négyszeres kiadásban jelenik meg a képernyőn. A tórotóegység lehetővé teszi ugyanazon kép egyes mozgásfázisainak kiemelését, ennek következtében olyan képkombináció érhető el, amelyben a képmező három negyedét pl. az énekes egyes mozdulatait megörökítő állóképek töltik ki, míg a fennmaradó egy negyedében a szereplő élőben énekel. Hasonlóképpen ki lehet tölteni a képernyő három statikus képmezejét a beotegyüttest ábrázoló totál képpel, az énekes és a nézők egy-egy mozdulatát „konzerváló” pillanatképpel, miközben a fennmaradó mozgó képmezőben pl. az orgonista szólózik. Régóta ismert a televíziós trükktechnikában a képfelosztás, amelynél két, vagy több kamera képét egymás mellé másolják, így a képernyőn ugyanaz a szereplő két, vagy több kiadásban jelenik meg. A keverésnek azonban számottevő hibáját jelenti, hogy a képosztás egy egyenes (legtöbbször vízszintes, vagy függőleges) mentén történik, amely általában még látható is a képernyőn. De még ha nem is, amennyiben a szereplő kilép az osztott képmező számára fenntartott részéből, nem jut át a következő képmezőbe, hanem egyszerűen „beleveszik" a hotóregyenesbe. Ezzel szemben az újfajta képkeverő .alkalmas teljes tükörkép előállítására. A képernyőn megjelenő kész kép olyan benyomást kelt, mintha a szereplő egy vagy több tükör közvetlen közelében állna. A képrészek között nincsenek határegyenesek, a digitális kódolás és jelfeldolgozás lehetővé teszi a teljesen plasztikus átmenetet. Egyszeres tükrözéssel a televíziós kép két félképként jelenik meg akár vízszintes, akár függőleges tengely mentén, kettős tükrözés esetén négyszeres a „kevert" kép. A keverő egyszerű képismétlésre is képes, ebben az esetben ugyanazt a képet helyezi többször egymás mellé, az átmenet az egyes képrészek között továbbra is plaszA vöröshagyma könnyezésre ingerlő anyagának szerkezete A SIKER KÖNNYEI Kétségtelen, hogy a Missouri — St. Louis Egyetem diákjai: Robert Penn, Eric Block és Larry Revelle nem kevés könnyet ontottak tanulmányaik folyamán, melyek végüíis o vöröshagymában található, könnyezésre ingerlő anyag (angolul: oniorl lachrymatory factor (OLF) szerkezetének felderítéséhez vezettek. A vöröshagymáról ismeretes, hogy számos ingerlő, illő, kéntartalmú vegyület található benne és mór 1956- ban megállapították, hogy az „OLF" összegképlete CjH^SO. A szerkezet egyértelmű bizonyítása azonban csak olyan modern módszerek kombinált alkalmazásával sikerült, mint a „villámvákuumos" pirolízis (gyors hevítés által való lebontás vákuumban) és a mikrohullámú spektroszkópia. Minden korábban alkalmazott módszer sikertelennek bizonyult. Feltételezik, hogy a híres vegyület (Z)-propárrtial S-oxid, vízben jól oldódik majd. ami magyarázata lenne annak a megfigyelésnek, hogy a szakácsok elkerülhetik a könnyeket, ha a vöröshagymát víz alatt tartva tisztítják, ill. metélik. (Megjelent a New Scientist 1979. június 21-i számában. Fordította dr. Borvók József) C-VITAMIN A KORRÓZIÓ ELLEN Az amerikai vegyészek társaságának legutóbbi gyűlésén arról számoltak be, hogy a C-vitamin hatékonyon meggátolja a fémfelületek korrózióját és nagyrészt eredményesen felhasználható a rákkeltő kromótok helyett. A kísérletek során a C-vitamin (aszkorbinsav) főként a vas alapú tárgyak rozsdósodásának meggótlására bizonyult hatásosnak. Hatása kettős: egyrészt savként megtisztítja, femarjo a fémfelületet, másrészt redukáló anyagként gátolja az oxidációt. Feltehetően vegyileg is hozzákötődik a fémfelülethez, tovább növelve a védőhatóst. tikus. Az említett geometriai trükkök lényege az ún. nyitott tárolóegység, amelyből bármely képrész szabadon kiemelhető. Míg a mai televíziós kép sávszélessége 8 millió Hertz (8 MHz) körül mozog, az adóberendezések és főként a vevő készülékek sávszélessége — gazdasági okokból — 4—5 MHz, ami a stúdió minőségű hang és kép jelentős romlását vonja maga után. Ezzel szemben a digitális berendezések sávszélessége 13 MHz, ami a képek rendkívüli színgazdagságát, árnyaltságát biztosítja, minden eddigi módszernél tökéletesebben adva vissza a természetes színeket és árnyalatokat. Emeljett megvannak a feltételek, csaknem ilyen sávszélességű digitális adóberendezések és vevőkészülékek gyártására. A 13 MHzes sávszélesség feldolgozásához másodpercenként hozzávetőlegesen 107 Mbit (millió bit) kapacitás szükséges. A trükkeverést két kis beépített miniszámítógép végzi, illetve vezérli. Bár a digitális keverő, szinkronizátor, normaváltó, és egyéb berendezések az átalakító áramkörök segítségével bármilyen analóg berendezéshez csatlakoztathatók a nagy sávszélességet azonban az analóg berendezés rendkívül leszűkíti^ ami minőségromlással jár, ezért a végső cél a teljesen digitális televíziós rendszerek csatasorba állítása. A közvetítő és keverőberendezések bevezetésének ma már nincs komoly akadálya, egyedül a képmagnótechnika okoz bizonyos fejtörést. Az utóbbi időben azonban ezen a fronton is jelentős javulás tapasztalható. Legutóbb a múlt év szeptemberében a Nemzetközi Távközlési Konvención (International Broadcasting Convention) a londoni Villamosmérnöki Intézet (Institution of Electrical Engineers) által bemutatott digitális képmagnó került méltán a nemzetközi érdeklődés középpontjába és aratott megérdemelt sikert. Úgy tűnik, hamarosan megkezdődhet a digitális képmagnók sorozatgyártása, ezzel elhárul az utolsó műszaki akadály is a digitális televíziós útjából. A digitális televízió nagy efőnye a kis zajszint, vagyis — a nagyszerű kép és hangminőség mellett — nagy távolságok áthidalása és az energiatakarékosság. A harmincas évek televíziózásának nagy minőségi ugrását a mechanikus rendszerekről az elektronikusokra való áttérés jelentette. Az analóg televíziót a jövőben minden bizonnyal felváltó digitális rendszer ugyanilyen jelentős minőségi változást hoz majd. Bevezetése minden bizonnyal a műholdas műsorszórás megkezdésével esik egybe, tekintve, hogy a Föld felszíne felett mintegy negyvenezer kilométernyi távolságban elhelyezkedő műhold — adó a digitális jelet az analógnál sokkal egyszerűbben és jobb minőségben tudja feldolgozni. OZOGANY ERNŐ USZODA-SZONDA A sportolók és strandolok egészségét védi a tenyérnyi dobozban sorakozó „szonda-együttes". A parányi csövecskékbe vett vízminták sajátosan elszíneződnek a műszerhez „mellékelt” tabletták hatására, így alig két perc alatt mérhető az uszoda vizének szenynyezettsége, klórtartalma, savassága, lúgossága. 1«
