A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-01 / 35. szám

Magas kitüntetés Frunze városának A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki Frunzét, a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosát. A ki­tüntetés átadása ünnepi ülés kereté­ben történt, amelyen Konsztantyin Cser­­nyenko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára méltatta a város érdemeit, s beszédében egyes időszerű nemzetközi kérdésekkel is fog­lalkozott. — A képen: az érdemrend ünnepélyes átadása; balról Konsztan­tyin Csernyenko. KfiPES KRÓNIKA fi KI m m r i i i ■3* n 1 n i / Ľubomír Štrougal látogatása a Közép-Csehországi kerületben ( Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, szövetségi miniszterelnök és a Miloš Jakéi, a CSKP KB Elnöksé­gének póttagja, a KB titkára augusz­tus 15-én munkafátogatást tett a Kö­zép-Csehországi kerületben: a kolíni és a pnbrami járásban tájékozódott az aratási munkák menetéről, Milínben pe­dig megtekintette az ott nemrég üzem­be helyezett silótorony műszaki beren­dezéseit (kép). Tiltakozó tüntetések Ulsterban Észak-lrorszóg nagyvárosaiban, Belfast­ban és Londonderryben, hatalmas mé­retű tömegtüntetések zajlottak le ab­ból az alkalomból;, hogy a brit kor­mány erős katonai egységeket küldött ki a „rend helyreállítására”. Azóta gyakorlatilag ostromállapot uralkodik a tartományban. — A képen: brit kato­nák könnyfakasztó gázzal próbálták feloszlatni a Belfastban augusztus 12- én az angol csapatok jelenléte és ön­kényeskedései ellen tüntető tömeget. Nicaraguában normalizálódik az élet Nicaraguában a népi erők győzelme és a Somoza-diktátor véreskezű ma­gánhadserege, az ún. nemzeti gárda utolsó maradványainak felszámolása után kezd normalizálódni az élet. A Somoza-diktatúrával szemben állt, fő­ként sandinistákból és más baloldali, demokratikus erők képviselőiből álló ideiglenes kormány minden tőle telhe­tőt megtesz a demokratikus jogok hely­reállítására, a harcok okozta sebek begyógyítására. A lakosság tömegtün­tetéseken biztosítja támogatásáról a Sandinista Felszabadítás! Frontot. — A kép egy managuai tömegtüntetésről készült. Felvételek: ČTK A BÉKE - KORPARANCS! A náci Németország, amely világ­uralmi terveinek megvalósítása ér­dekében kezdeti lépésként már be­kebelezte Ausztriát és feldarabol­ta Csehszlovákiát, a nyugati ha­talmak habozását biztatásnak vé­ve 1939 őszén elérkezettnek látta az időt, hogy — Danzig és a kor­ridor ürügyén — leszámoljon ke­leti szomszédjával, Lengyelország­gal. A Wehrmacht 52 válogatott páncélos, tüzér- és gyalogos had­osztálya s a Luftwaffe mintegy 3000 modern, elsővonalbeli repü­lőgépe 1939. szeptember 1-én 5 óra 45 perckor rohamra indult Len­gyelország ellen. Lengyelország szövetségesei, Nagy—Britannia és Franciaország, szeptember 3-án ultimátumban követelték a Német Birodalomtól a hadműveletek azonnali beszüntetését és a né­met csapatok kivonását lengyel te­rületről, s miután az ultimátum lejártáig nem kaptak kielégítő vá­laszt, még aznap bejelentették, hogy ,,hadiállapotban levőnek te­kintik magukat Németországgal." Megkezdődött a második világhá­ború. Az emberiség történetében még nem volt ilyen hatalmas arányú, ennyi pusztulást és emberáldoza­tot követelő háború; soha nem érte az emberiséget ilyen óriási megrázkódtatás. Kiterjedt Európá­ra, Afrikára és Óceániára: 22 mil­lió négyzetkilométernyi területen tombolt a háború. 1700 millió em­bert érintett, a Föld lakosságának több mint háromnegyedét. 72 ál­lam állt hadiállapotban, 40 állam területén folytak hadműveletek, 110 millió ember fogott fegyvert. Meg­közelítő számítások szerint a köz­vetlen katonai kiadások csillagá­szati összeget, 1384 milliárd dol­lárt tettek ki, a háborús pusztí­tások értéke 2500 (csak Európá­ban 260) milliárd dollár volt. Mint­egy 50 millió ember — katona és polgári személy — halt meg, öt­ször annyi, mint az első világhá­borúban. Németország embervesz­tesége, a polgári lakosságát is beleszámítva, 7 millió halott volt, Japán — 1937-től — mintegy 2 millió embert vesztett. A Szovjetunió — az európai há­ború 1941-ben kezdődött második szakaszában — óriási áldozatokat hozott: a háború több mint 20 mil­lió szovjet állampolgár életébe ke­rült, ebből nem kevesebb mint 10 millió a polgári lakosság köréből pusztult el. Az európai országok második világháborús veszteségét együttesen 260 milliárd dollárra becsülték, ebből 128 milliárd dol­lár a Szovjetunióra jutott. A Szov­jetunió háborús kiadásai 357 mil­liárd dollárra rúgtak. A Szovjet­uniónak tehát — a károkat és kiadásokat egybe véve — irtóza­tos összegbe, 485 milliárd dollár­ba került a háború; ez az összeg jelentősen felülmúlja az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország együttes kiadásait, illetve kárait. A Szovjetuniónak volt a legna­gyobb szerepe az antifasiszta ko­alíción belül a fasiszta Németor­szágon aratott győzelem kivívásá­ban. Törvényszerű következménye volt ez a szovjet szocialista társa­dalmi rend szilárdságának és élet­­képességének, a tőkés társadalmi rendszerrel szembeni fölényének. A második világháború kimene­telének eredményeként jelentősen megváltoztak a nemzetközi erővi­szonyok a szocializmus javára. Meggyengült a kapitalista világ­rendszer, amelyről országoknak egész sora vált le Európában és Ázsiában. Ezeknek az országoknak népei létrehozták a népi demokrá­cia rendszerét és a szocializmus építésének útjára léptek; a szocia­lizmus világrendszerré vált. Hatal­mas méreteket öltött a nemzeti fel­szabadító mozgalom fellendülése, megkezdődött — s azóta lényegé­ben befejeződött — az imperializ­mus gyarmati rendszerének a fel­számolása. Európában harmincnégy éve bé­ke van. Ezt azonban nem lehet el­mondani a világ többi részéről. Az imperializmus és a reakció erői szeretnék visszaforgatni a történe­lem kerekét, visszataszítani a vilá­got a hideg- s esetleg a forró há­ború korába. Ezért fontos ma is az éberség, a harc az igazságos bé­kéért, a fegyverkezési hajsza meg­állításáért, a leszerelésért, a tár­sadalmi haladásért. Ezért küzde­nek a szocialista világrendszer or­szágai, a Szovjetunióval az élen, és a világ összes haladó erői. A Szovjetunió következetesen megvalósítja az SZKP XXIV. kong­resszusán meghirdetett és a XXV. kongresszuson továbbfejlesztett aktív lenini békepolitikáját. Igaz, hosszú még az út az általános és teljes leszerelésig, a tömegpusztí­tó fegyverek készleteinek csökken­téséig és végső soron teljes fel­számolásáig, de már megtörténtek az első biztató lépések. Sikerült tető alá hozni az európai bizton­sági és együttműködési értekezle­tet, melynek záróokmányát Európa valamennyi államának vezetői alá­írták, folynak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről a tárgyalások, s Leonyid Brezsnyev és Jimmy Car­ter nemrég írták alá a hadászati támadó fegyverrendszerek korláto­zásáról szóló SALT—II. szerződést, amely jelentősen hozzájárul nem­csak a két nagyhatalom, de a vi­lág valamennyi országának biz­tonságához is. A békét nemcsak hirdetni, a bé­kéért küzdeni is kell. Nemcsak a nemzetközi fórumokon, de itthon is: a fejlett szocialista társadalom építésében végzett lelkiismeretes jó munkával, a tervek teljesítésé­vel, az emberek s a népek közötti bizalom, megértés építésével, erő­sítésével, az internacionalizmus szellemében. 5

Next

/
Thumbnails
Contents