A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-25 / 34. szám
JÁRT-E CSENKÉN KRÚDY GYULA? Egyik szemfüles kollégám hozta a hírt, hogy él a szerdahelyi (Dunajská Streda) járásban, Bratislavától csupán húszegynéhány kilométernyire, Csenkén (Zlaté Klasy— Cenkovce) egy ember, bizonyos Bódis József, aki annak idején állítólag egy teljes hónapig látta vendégül Krúdy Gyulát, a nagy magyar regényírót. A hír először megdöbbentett, hiszen mindeddig úgy tudtam, hogy Szlovákiának ezzel a vidékével Krúdynak nem voltak közvetlen kapcsolatai, s erre vonatkoztatható utalást írásaiban sem találunk. De gondolván, hogy alaposabb utánanézés nélkül semmilyen lehetőséget sem szabad elvetni. felkerestem Csenkén a nyolcvankét éves Bódis József bácsit, akiről érdemesnek tartom már itt megjegyezni, hogy korát meghazudtoló fürgeséggel mozog és gondolkozik, s látogatásom idején - mivel vasárnap délután volt — éppen futballmérkőzésre készülődött. Beszélgetésünk leglényegesebb — Krúdyra vonatkozó - részét most mindenféle kommentár nélkül, szó szerint közlöm: — József bácsi, emlékszik, melyik évben járt Csenkén Krúdy Gyula? — Pontosan nem tudnám megmondani. Ezerkilencszázhúsz és harminc között volt itt, talán 1926- ban vagy 1927-ben.- És hol, kinél lakott?- A szomszédomnál, Décsi Gyulánál. — Ki volt ez a Décsi Gyula?- Ezerkilencszáztizenháromban jött Csenkére, aztán a háború miatt itt ragadt. Annyit tudok róla, hogy vagyontalan, de arisztokrata családból származott, ügyvédnek kéA Bratislavai Kulturális Nyár keretében, s a CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére rendezte meg a Városi Könyvtár A költő és a szülőföld című irodalmi estet. Az egyórás műsorban a csehszlovákiai magyar költészetet, illetve a csehszlovákiai magyar költészet képviselőit próbálta bemutatni a közönségnek. A műsorra tűzött verseket dr. Rudolf Chmel válogatta Bábi Tibor, Batta György, Cselényi László, Dénes György, Gál Sándor, L. Gály Olga, Zs. Nagy Lajos, Ozsvald Arpád, Rácz Olivér, Tóth Elemér és Tőzsér Árpád köteteiből. A rendező munkáját Hilda Michalíková és Jana Liptáková végezte el. A műsorban Éva Golovková gitározott és énekelt, a verseket Jozef Simonovič és Ján Valentík szavalta. Előszót irodalmunk rokonszenves szlovák értője és tolmácsolója, Vojtech Kondrót mondott, s mindjárt azt is megjegyezzük, hogy a laikusnak, szült, tanulmányait azonban nem fejezte be. Színésznőt vett feleségül, s míg itt lakott Csenkén, állandóan jöttek hozzá a látogatók. Pestről is, Bécsbóľ is . . . Később Párizsba, onnan meg Amerikába vándorolt ki.- Megvan még a Décsi-féle ház?- Igen, megvan, most a szövetkezet elnöke lakik benne. A házat 1907-ben építették.- Milyen kapcsolatban állt ön Décsiékkel?- Szomszédok voltunk, jó szomszédok.- Mikor szokott találkozni a náluk vendégeskedő Krúdyval?- Minden este. Mert, ugye, én nappal dolgoztam és éjjel aludtam, ő meg nappal aludt és éjjel dolgozott. így csak esténként találkozhattunk. A Décsiék akkor már idős emberek voltak, korábban jártak aludni, minket meg hagytak, hogy csak beszélgessünk, amíg kedvünk tartja.- Mi célból jött Krúdy Décsiékhez?- Nyaralni. A Décsi hívta meg.- Asszony nem volt a dologban?- Nem. Pedig a háznál volt cselédlány is, szobalány is. Krúdy nem mászkált asszonyok után . . . Hát perszehogy nem. Én se voltam se süket, se fene, észrevettem volna ... Itten női hogyhíjókok nem voltak . ..- És miről szoktak esténként beszélgetni?- Főleg gazdasági dolgokról, mert akkoriban nehéz volt a gazdasági élet. Meg akkor már én is megjártam a háborút, elmeséltem neki, milyen volt a hadifogoly-élet. ö meg megtárgyalta velem a reaki korábban sohasem foglalkozott a szlovákiai magyar költészettel, talán csak ezért az élőbeszédért volt érdemes elmennie a rendezvényre. Mert a verseket ugyan szavalták, sőt énekelték is, a szerzők nevét azonban következetesen elhallgatták, úgy, hogy ezen a műsoros esten csak az „ismerkedhetett" meg a csehszlovákiai magyar költészet művelőivel, aki már korábban is nagyon jól ismerte őket. Ha valaki esetleg ezért jött el, hogy megismerkedjék mondjuk Dénes György vagy Tőzsér Árpád költészetével, annak bizony meg kellett volna mondani, melyik verset írta Dénes György vagy Tőzsér Árpád. Az előszót mondó Vojtech Kondrót egyébként szemükre vetette a szlovák irodalomkedvelőknek, hogy jobban ismerik például a távoli francia nép irodalmát, mint a nagyon is közeli szlovákiai magyarságét. Kondrótnak minden bizonynyal igaza van, s nem az ő hibája. gényt, mert regényíró volt. író volt annak már az apja is .. .- Milyen regényen dolgozott akkor Krúdy?- Nem emlékszem. Nagyon régen volt. . .- És milyen ember volt az író? Hogy nézett ki?- Finom, úri ember volt, fess, magas . . . Lehetett úgy százhetvenöt-száznyolcvan centi.- S körülbelül mennyi idős lehetett?- Olyan magamkorabeli.- Biztos ebben?- Igen. Nem tudom, idősebb-e, fiatalabb volt-e nálam néhány évvel, de olyan huszonéves lehetett. Én akkor már nős voltam, ő még legényember... Azt hiszem, ezzel a „hiedelem", miszerint Krúdy Gyula - a ma már százegy esztendős Szindbód - utazásai során Csenkére is elvetődött, megdőlt, mielőtt még legendává teljesedett volna. Décsi Gyulánál valószínűleg az író fia vendégeskedett, aki egyébként nagyon hasonlított apjára. 1926/27-ben ugyanis az író már 48 49 éves volt, s aki ekkortájt készült fényképeit ismeri, ezek alapján is megállapíthatja, hogy az akkor huszonkilenc vagy harmincéves Bódis József semmi esetre sem nézhette volna magával egykorúnak. Az író fia, ifjabb Krúdy Gyula viszont 1900 októberében született, 1926/27-ben tehát 26/27 éves volt, s talán még regényírással is próbálkozott (ha József bácsi nem téved). Ám az is meglehet, hogy nem regényt írt éjszakánként. De ez már más téma. VARGA ERZSÉBET hogy a szlovák közönség ezúttal sem ismerkedhetett meg alaposabban a csehszlovákiai magyar költészettel. S nemcsak azért, mert a bemutatott versek szerzőinek neve kimaradt a műsorból. Meg kell mondanunk azt is, hogy a rendezvényről a szlovák közönség is hiányzott: főleg azok voltak ott a festői környezetben (a Vörös Ráknak nevezett nyári olvasókertben) bemutatott műsoron, akik maguk is művelői vagy legalábbis értői, illetve kritikusai a csehszlovákiai magyar irodalomnak. Rajtuk kívül talán csak újságírókat meg tévéseket láthatott a közönség összetétele iránt is érdeklődő látogató. Szóval, a végeredményt körülbelül így foglalhatnánk össze: bemutattak bennünket önmagunknak. Persze, a szándék nemessége és a rendezők jóindulata, irodalomnépszerűsítő igyekezete egyáltalán nem vitatható. V. E. Michelangelo Merisi, a coravaggiói hűbérúr pallérjának fia, akit Caravaggio néven ismert meg a világ, már gyermekkorában kivételes tehetségnek ígérkezik, s miután egy milánói festő mellett megismerkedik a művészet mesterségbeli elemeivel, igen fiatalon önállósítja magát. Folyton új helyekre és helyzetekbe sodródik, Milánóból Rómába kerül, egyik pártfogótól a másikhoz. Közismert, divatos, keresett festő lesz, munkáiért versengenek a megrendelők. Közben ellenállhatatlanul vonzza a kocsmák, sikátorok, utcák és terek népe, főleg a vele egykorú fiatalság, sőt: a játék — a kocka, a kártya és a labda — divatja és szenvedélye is erősen hatalmába keríti. Valószínűleg a játék izgalmában sodródik nehéz helyzetbe: egy fiatalembert szíven talál a szúrása. Kelemen pópo Rómájából menekülnie kell, átmeneti menedék után Máltában köt ki, ahol lovaggá ütik, s ahonnan ugyancsak távozni kényszerül. Hányatott életét végül a nápolyi spanyol alkirály képszerző buzgalma fordítja tragédiába; mondvacsinált ürüggyel letartóztatják, holmiját elrabolják. A megviselt szervezetű és idegrendszerű Caravaggio nem bírja ki a megrázkódtatást. A közelmúltban elhunyt Passuth László ennek a már-már kalandregényszerű történetnek az elmondásával egyidejűleg az átkötő embert is bemutatja Medúzalej című regényében: állomástól állomásig viszi az olvasót a caravaggiói életmű belső síkjain. Ezerkilencszázhuszonegy: a wyomingi Teapot Dome és Kalifornia egyes területein lévő olajmezők, a haditengerészet tartalék olajforrásai a tengerészeti minisztérium kezeléséből a belügyminisztérium hatáskörébe kerülnék. Az ügynek látszólag semmi jelentősége. 1923/ 24-ben azonban sorozatos botrányok rázzák meg az olajipart és a kormányköröket, az újságok szenzációs leleplezéssel szolgálnak: a nemzetvédelem és a hadviselés szempontjából létfontosságú, állami tulajdonban lévő olajforrásokat a belügyminiszter bérbe adta két olajmágnásnak. Magyarán: a kormány olajtartalékát magánvállalkozók kitermelték és eladták — többek között a kormánynak. Ez, az amerikai történelemben Teapot Dome-botrány néven ismert esemény szolgáltatja a hátteret Upton Sinclait- 1927-ben írt regényének, az Olajnak. Bunny Ross, az öszvérhajcsárból multimilliomos olajmágnássá avanzsált J. Arnold Ross fiacskája végigjárja a forrongó Amerika összes ideológiai lépcsőjét. A regény elején ígéretes „olajkirályfinak" látjuk, az egyetemen a radikális idealista tanoknak kötelezi el magát, állandó szeretője lesz a kibontakozó hollywoodi „filmes ipar" egyik üdvöskéjének, közben „rózsaszínű" (mérsékelt radikális), majd „szalonvörös" hírét keltik a dúsgazdagok világában. A lélekben mindvégig idealista, gyenge akaratú fiatalember végül eljut a szocialistákig, de legjobb barátja, Paul kommunista eszméi visszariasztjók, az igazán haladó iránnyal nem mert közösséget vállalni. A KÖLTŐ ÉS A SZÜLŐFÖLD 14