A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-25 / 34. szám
ÉLÉNK KULTURÁLIS ÉLET CSEMADOK A CSEMADOK zsérei (Žirany) helyi szervezete 1950 januárjában alakult, ötven tag kezdte meg a munkát Aztán tovább bővült a taglétszám. Jelenleg százhúsz körül mozog. Ez még mindig kevés, ha tekintetbe vesszük községünk magyar nemzetiségű lakosságának a számát. A kulturális életet Fülöp Vince tanító lendítette fel, aki színjátszó csoportot szervezett, amely évente bemutatott egy-két színdarabot. Az indulás első esztendejében zenekar is alakult, amely 1972-ig állandó résztvevője volt a CSEMADOK nyitrai járási bizottsága rendezvényeinek. Kulturális életünk szerény keretek között folyt néhány évig, s mivel helyben magyar pedagógusok már nem voltak, alábbhagyott a lelkesedés. Sajnos kulturális helyiségünk nem volt, ma sincs, s ez nagy kerékkötő. 1970-ben a helyi szervezet vezetősége különféle rendezvények szervezésével próbálkozott. Ekkor még a budapesti Rajkó zenekar is szerepelt nálunk. Sajnos, nagy sikere nem volt, mert sokkal kényelmesebb a tévé képernyőjéről nézni valamit, mint valahová elmenni, a kulturális munkába bekapcsolódni. 1970-ben magyar tanítók jöttek a falumba, itt is laktak az új tanítói lakásokban, s ők azonnal hozzákezdtek a kulturális munka újjászervezéséhez. Simek Viktor vezetésével megalakult a CSEMADOK vegyeskara, és aránylag rövid idő alatt országos hírű lett. Az énekkar tagjaiból alakult a folklórcsoport is, amely helyi népszokásokat elevenített fel. Fellépett a CSEMADOK járási népművészeti bemutatóján, a mai napig föllép a zselízi (Želiezovce) országos népművészeti fesztiválon. Az énekkar tagjaiból alakult a menyecskekórus, amely nagy sikerrel szerepelt a Tavaszi szél vizet áraszt... országos népdalverseny járási döntőin; több ízben is elsők lettek. Szólóénekesek is akadtak. Olyanok, mint Bencz Lőrinczné, Manyúch Ilonka, Bencz Bálint, Vanyó Gergely, akik évenként váltakozó sikerrel szerepeltek a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalversenyen. Kovács László tanár újjászervezte a színjátszócsoportot, amely nemcsak színdarabokkal, de esztrádműsorral is szórakoztatta a falu lakosságát. Az ő kezdeményezésére vette tervébe a helyi szervezet vezetősége a falumúzeum létesítését, ünnepélyes megnyitására 1977 decemberében, az évzáró taggyűlésen került sor. Az énekkarról még annyit, hogy kétszer vett részt a galántai Kodálynapokon, és 1972-ben ezüstkoszorús, 1975-ben pedig aranykoszorús minősítést kapott. 1977-ben az énekkar ideiglenesen megszüntette tevékenységét, mert többen kiváltak a kórusból, de 1978-ban ismét munkához látott. Simek Viktor karnagy új tagokat szervezett az énekkarba. Itt kell megemlítenem, hogy 1978 tavaszán a Csehszlovák Televízió műsorába vette a zsérei farsangi népszokásokat, a sárdózást. Közreműködött a helyi szervezet énekkara is. A filmszalagot a falunkba is elhozták és levetítették községünk lakosságának. VANYÔ GERGELY Párkányban (Štúrovo) élénk a kulturális élet. Rangja, szerepe van a CSEMADOK városi szervezetének. Az elmúlt harminc év alatt számos rendezvény lebonyolítója. A krónikát fellapozva 1949. június *12-én műsoros est, 1949 őszén pedig Petőfi-est volt. 1949 novemberében került sor az első Katalin-bálra. Sipka Béla rendezte az első színdarabot, a „Mélyek a gyökerek"-et. ö rendezte a „Fény a faluban"-t és az „Amerika hangjá“-t. Németh László rendezésében került bemutatásra az „Ingyenélők" és a „Párizsi vendég“. Pruzsicska Béla gyógyszerész tanította be a „Doktor úr" című színdarabot. Hofbauer József nevéhez fűződik a „Lidércfény", a „Lakásszentelő" és „A vonat nem áll meg" című darabok rendezése. Pásztó András a Szegény Dánielt, Pétervári László A kőszívű ember fiait vitte színre. Ebben az évben elismerést vívtak ki maguknak az ifjú szereplők, akik tudásuk legjavát nyújtották a „Boldogságfelelős" című vígjátékban. Kremmer László pedagógus fáradozása nem volt hiábavaló. Fellendítette a kulturális munkát. Felkeltette a színjátszás és az irodalom iránti érdeklődést. Pásztó András kezdeményezésére 19ó7-ben irodalmi színpad alakult. Válogatást mutatott be Radnóti Miklós műveiből, Ady Endre és Hviezdoslav költészetéből. A CSEMADOK megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére külön összeállítást mutatott be. A gyermek és felnőtt énekkar Lengyelfaíusy Miklós vezetésével dolgozik. Minden jelentős kulturális esemény résztvevője. A felnőtt énekkarok járási seregszemléjén harmadik helyen végzett a CSEMADOK felnőtt énekkara. Köztünk él, alkot Zahoval Ernő zeneszerző. 1966- ban nagysikerű találkozót rendezett vele a CSEMADOK városi szervezete. 1974-ben kétszer került bemutatásra „Dél-amerikai ritmusok" című szerzeménye. Szerzeményei ma is műsoron vannak. Városunk jól működő kulturális szervezete jelentős és fontos feladatot teljesít. Sokrétű munkájának ékes bizonyítéka a tizennégy elismerő oklevél, az egy ezüstkoszorú és az ezüstserleg. A CSEMADOK munkájából részt vállaló személyek olyan emberek, akikre felnéznek és akik méltók a vezetésre. HAJTMAN KORNÉLIA A Boldogságfelelös című színdarab kitűnő szereplői, Nágel Erzsébet és Bálint Ernő pedagógus AHOGY ÉN EMLÉKEZEM MIÉRT NEM ÉNEKELÜNK TÖBBEN? Régóta foglalkozom a gondolattal, hogy cikket írok a Hét-be. Most végre sort kerítettem rá. Ugyanis én dalos kedvű ember vagyok, ezért nem tudok belenyugodni abba, hogy kevesen énekelünk. Igaz, az illetékesek arra törekednek, minél több énekkar és éneklő csoport alakuljon, s ennek az eredménye is megvan, mert hiszen országszerte számos énekkar és éneklő csoport alakul. Mégsem lehetünk elégedettek, mert ezekben a kórusokban és éneklő csoportokban kevés a fiatal. Nem egy olyan énekkarról tudok, amelyben csupán idős emberek énekelnek. Ha tehát nem sikerül fiatalokat bevonnunk a kórusmozgalomba, úgy nem lesz jövőjük az énekkaroknak és az éneklő csoportoknak. Az iskolákban működnek énekkarok, csak az a baj, hogy az iskolából kikerült fiatalokat tovább már nem érdekli a dolog. Én magam is énekkari tag vagyok. A gömörhorkai (Gemerská Hôrka) Sajóvölgye ezüstkoszorús minősítésű vegyeskarban énekelek. Kórusunk viszonylag jó. Részt vesz különféle rendezvényeken. 1975-ben a második, 1978-ban a harmadik Kodály-napokon szerepelt. A második Kodály-napokon lett az énekkarunk ezüstkoszorús. Boldog vagyok, hogy tagja lehetek egy kedves kis társaságnak, vagyis hogy a kórusban énekelhetek. Nagy kár lenne, ha éppen utánpótlás híján megszűnne az énekkar. Nagy kár volna olyan karmesterért, mint a miénk, Máté László pedagógus személyében. Jó néhány népdalgyűjtőről tudok, de szerintem nem elég, hogy ha csupán összegyűjtjük a szebbnél szebb népdalokat és nem énekeljük azokat. Félreértés elkerülése végett hangsúlyozom, hogy nem valamiféle dicsőségszerzés céljából ragadtam tollat. Az sem áll szándékomban, hogy iskolát tartsak azoknak, akik jobban értenek hozzá, hogyan lehetne újra megszerettetni az emberekkel az éneklést. MégiSf szabadjon megjegyeznem valamit. Csak az énekel, aki szeret énekelni, de a dalolást mindenképpen meg kell szerettetni. Én már kisgyerek koromtól dalolok. Az elemi iskola első osztályától egészen a hatodik osztályig nem múlt el úgy nap, hogy ne énekeltünk volna. Énekkel kezdtük reggel az órát, és énekkel is fejeztük be. Szünetben is elénekeltük a legszebb gyerekdalokat. Kirándulásaink során dalolással töltöttük az idő nagy részét. A falun is dalolva vonultunk végig. Vidám éneklésünk hallatára az emberek kiszaladtak a kapuba, onnan nézték nótás menetelésünket. Ma is tudom azokat a dalokat, amelyeket az elemi iskolában megtanultam. Mikor még az elnyomók voltak hatalmon hazánkban, mi ifjú munkások lépten nyomon forradalmi dalokat énekeltünk, amiért felelősségre is vontak bennünket. Még egy további problémával is szeretnék foglalkozni, ami nyugtalanít. Őszinte ember vagyok. Ami a szívemen az a számon. Nem értek egyet a Hét egyik régebbi számának Betyárnóta-est című cikkével, illetve annak egy részletével. A cikk írója szerint nem egy népi rendezvény hamis magyarnótás népieskedésbe fulladt. Az ilyen megnyilatkozások nem segítik elő azoknak a munkáját, akik az éneklés megszerettetésén fáradoznak. Közismert, hogy mielőtt a modern zene jobban elterjedt volna, nálunk az emberek szinte kivétel nélkül népdalokat és magyarnótákat énekeltek. És úgy, hogy csak kevesen tudták, népdalt énekelnek-e vagy magyarnótát. Néha még a tájékozottabb emberek sem tudják eldönteni egy-egy dalról, hogy az tulajdonképpen milyen dal. Az idézett cikkben magyarnótákat énekeltek azon a bizonyos vidéken, ez pedig azt jelenti, hogy szeretik és magukénak tekintik a magyarnótát s mélységes bánat érné őket, ha megtiltanák számukra ezeknek a nótáknak az éneklését. Engem is ugyanilyen mélységes bánat érne hasonló esetben. De miért is bántja bárki is a nótát, mikor az senkit sem bánt. Szépen, kedvesen szól mindenkihez. Szól az emberek öröméről, bánatáról, szerelméről, szól az édesanyáról, a hazaszeretetről és a természetről. Nem minden magyar nóta hamis népieskedés. A magyar nóta elválaszthatatlan a magyar népdaltól, mondja Sárosi Bálint, a Zenei anyanyelvűnk című rádióműsorban. A Csehszlovák Rádió magyar adásában is gyakran halljuk a Jubilánsok című műsort, amelyben csaknem mindenki magyar nótát kér. A népizenekarok is egyformán játszanak népdalt és magyarnótát. Számos költőnek is megzenésítették a verseit a nótaszerzők. Van egy gramofonlemezem, amelyen tizennégy nóta és tíz népdal szerepel. A lemezt Tiszamenti nóták címmel hozták forgalomba. A lemezgyár is a hamis népieskedők útját járja? Hála a magyarnóták vonzóerejének, olyan nagy a nótakedvelők tábora, hogy nincs különösebb ok aggodalmra. Száz szónak is egy a vége. Nincs szebb a népdalnál. A legszebb a világon. A nép szivéből fakad. Teljesen egyetértek az említett cikk írójával abban, hogy a Betyárnóta-est című műsor hallgatóságának kellemes élményben lehetett része. Én is szívesen ott lettem volna a rendezvényen. Most, hogy már mondanivalóm végefelé tartok, szeretném újból hangsúlyozni, hogy az idősebb korosztály tagjai szeretik ugyan a népdalt, de kevesen éneklik. A fiatalok pedig zömmel már csak a modern táncdalokat kedvelik, bár ők sem éneklik azokat. Amit legjobban sajnálok, hogy kevesen énekelünk. S az utca, az erdő és a mező sem cseng a kiránduló gyermekek vidám énekétől. Nem szól a dal, a zene annak a kislánynak az ablaka alatt, akibe a legény szerelmes. A kocsmában is ritkán szól a nóta, csak néha énekelget ott egy-egy idősebb ember. A kismama sem dalol már, mint jóanyám, midőn bölcsőm ringató ... Beat-zenét hallgat a kisbaba ringatása közben. Nem énekelünk sem az alvégen, sem a felvégen, csönd borul a falura. Munka közben sem énekelnek. A mezőn csak a traktorok zaja töri meg a csendet. Miért nem énekelünk többen? KOCSIS LAJOS 6
