A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-25 / 34. szám
Kővetkező szórnunk tartalmából: Gál Sándor: VÁLTOZNI ÉS VÁLTOZTATNI Pavel Haško: NÉLKÜLÖZHETETLEN NYERSANYAG Reszeli Ferenc: A GYERMEKÉV FÉLIDEJÉN Varga Imre: OLVASÓTÁBOROK ÉS RENDHAGYÓ IRODALOMÓRÁK Ozogány Ernő: A JOVÖ TELEVÍZIÓJA Az első oldalon riportkép a Jóska, a partizán című írásunkhoz. A címlapon és a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség : 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. A Hét számára írta: Dr. STEFAN INFNER, vezérőrnagy Az idén ünnepeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulóját. Harmincöt esztendővel ezelőtt a szlovák nép a kommunista párt vezetésével bekapcsolódott a világ haladó népeinek antifasiszta küzdelmébe, hozzájárulva a fasizmus végleges vereségéhez, hazai viszonylatban pedig azoknak a politikai céloknak a kiharcolásához, amelyeket a kommunista párt tűzött ki az ország teljes felszabadítása és a Csehszlovák Köztársaság helyreállítása utáni időre. A Szlovák Nemzeti Felkelés mint a nemzeti és szociális felszabadulásért folyt küzdelmek része nagy mértékben elősegítette Csehszlovákia népeinek szocialista jelenét. A legfényesebb fejezet a szlovákság s ugyanígy a CSKP és a csehszlovák állam történetében. Joggal soroljuk a cseh és a szlovák nép legjelentősebb és legdicsőbb forradalmi hagyományai közé. E hagyományra való emlékeztetés a legszentebb kötelessége minden csehszlovák hazafinak és internacionalistának, része az ideológiai munkának, a dolgozók és elsősorban az ifjúság politikai nevelésének, mert az ifjúság saját tapasztalataiból nem ismeri azt a harcos utat, amely elvezetett a szocialista mához. A forradalmi harci hagyományok szellemében való nevelésnek tehát igen nagy a jelentősége, amit Gustáv Husák elvtárs ezekkel a szavakkal fejezett ki a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója alkalmából megtartott ünnepségen: „A forradalmi tetteknek és gondolatoknak tartós hatása van a nemzet történetében, egy fokkal magasabbra emelik fejlődésében s új tettek és gondolatok energiaforrásai... Nem öncél, hogy visszatérünk a történelmi eseményekhez, okulást keresünk bennük napjaink számára. Előre szegezett tekintettel elemezzük a közelmúltat." Ma, a Szlovák Nemzeti Felkelés előe téjén örömmel állapítjuk meg, hogy hosszú évek után a Felkelés és az I. csehszlovák hadtest Szovjetunióban vívott harcainak történetében ismét az előtérbe kerültek azok az emberek, akik ezeket a harcokat előkészítették és szervezték, örömmel állapítjuk meg, hogy nemcsak személyes rehabilitálásuk történt meg, hanem a felkelés eszmei koncepciójának rehabilitálása is, ahogy azt a CSKP 5. illegális vezetése kidolgozta, Karol Schmidke elvtárssai az élen.' A Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítéséhez a feltételeket a fasiszta hadseregek 1942-1943 telén elszenvedett sztálingrádi és kurszki veresége teremtette meg. Emellett, természetesen, nem szabad megfeledkezni a szlovák nép megelőző több éves nemzeti felszabadító harcáról, a kommunista párt eszmei-politikai és szervező munkájáról. A Vörös Hadsereg győzelmes előnyomulása Nyugat felé hatalmas befolyással volt a szlovák társadalomra. A dolgozók egyre nagyobb része győződött meg róla, hogy sorsuk Keleten dől el, hogy az igazi szabadságot a világ első szocialista állama, a Szovjetunió hadseregének győzelmes fegyverei hozzák meg a számára. Ugyanakkor elmélyült a Hlinka-féle szlovák néppárti rendszer válsága, széles, de nem egységes antifasiszta tábor jött létre, tekintetbe véve a fegyveres harc lehetőségét a fasizmus vereségének meggyorsítására. A rendszer vezető személyiségei között terjedt a passzivitás és az alibizmu^. Csak a szélsőséges Hlinka-párti vezetők döntöttek úgy, hogy a végsőkig folytatni kell a harcot a Szovjetunió és a szövetségesek ellen. A válságot, amelynek alapvető okai politikai és erkölcsi téren mutatkoztak, még jobban elmélyítették az állandó gazdasági recesszió következményei, amit a hatalmas háborús kiadások és a hitleri Németországgal való szövetség okoztak. Ebben a helyzetben sikerült az SZKP központi vezetésének (Karol Smidke, Gustáv Husák, Ladislav Novomeský) létrehoznia a szlovákiai ellenállás központi politikai szervét, a Szlovák Nemzeti Tanácsot. Ebben az összes antifasiszta erők tömörültek, Beneš híveinek kivételével, akiknek V. Srobár állt az élén. A Szlovák Nemzeti Tanácsban az SZLKP vezetésének döntő pozíciója volt. Az SZLKP vezetésének kezdeményezésére — mely marxista-leninista módon alkalmazta a Komintern végrehajtó bizottsága 1943. január 5-i határozatának utasításait — történt meg az össznépi fegyveres felkelés koncepciójának kidolgozása. Ezzel egyidőben a partizáncsoportok is aktivizálódtak, amelyeknek fő szervezője az SZLKP volt a pártszervezeteken keresztül. 1944 július végén hirtelen, az SZLKP vezetése és a Szlovák Nemzeti Tanács számára teljesen váratlanul megkezdődött a Szovjetunióból érkező partizánszervezők ejtőernyős ledobása. A CSKP moszkvai vezetése a hazai fegyveres ellenállás aktivizálásához segítséget kért a szovjet kormánytól a hazai partizónmozgalom kibontakoztatásához. Ebben az értelemben küldtek jelentést már 1944 márciusában rádió útján Szlovákiába. Itt azonban az értesítést nem tudták venni, mivel az SZLKP vezetése nem rendelkezett rádió adóvevővel. A szovjet kormány eleget tett a kérésnek. Megállapodás született, miszerint a Szovjetunió lehetővé teszi, hogy az Ukrán Partizánmozgalom Vezérkarán bizonyos számú csehet, szlovákot és dél-szlovákiai magyart képezzenek ki, akik majd a partizánbrigádokat fogják szervezni otthon. 1944 augusztus végéig,elsősorban a közép-szlovákiai hegyekben, tíz csoportot dobtak le ejtőernyővel. Ezek parancsnokai P. A. Velicsko, A. Sz. Jegorov, L. Kalina, E. Bielik, M. Sečanský, A. A. Martyinov, A. Snežinský, J. Ušiak, T. Pola és Fausztov voltak. Szlovákiában egyre gyakoribbak voltak a partizánakciók. Azonkívül Közép- Szlovákia számos városában és falvában a partizánok segítségévei forradalmi nemzeti bizottságok vették át a hatalmat. Egyre terjedt a forradalmi hullám. 1944. augusztus 29-én, amikor Szlovákiába betörtek a német megszálló csapatok, a szlovák nép, a katonák és a partizánok fegyveres ellenállással válaszoltak. Valósággá lett a Szlovák Nemzeti Felkelés. A Szlovák Nemzeti Felkeléssel a náci csapatok acélgyűrűjébe zárt Csehszlovákia területén megkezdődött a nemzeti demokratikus forradalom. A nemzeti bizottságok, amelyek még a német betörés előtt kezdtek előjönni az illegalitásból, a felkelő csapatokkal és a Pataki Páli ° Peíő/í brigád egykori parancsnokhelyettese - ma az abaújszinai (Sena) élsz traktorosa 2
