A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-18 / 33. szám
Egyedülálló farsangi népszokás volt a Zobor-vidékén a sárdózás. Kodály Zoltán 1913-ban a „Pótlék a Zoborvidéki népszokásokhoz" című írásában, így ír a sárdózásrólc „A kövér csütörtök (hamvazó szerda előtti csütörtök) utáni vasárnap (farsang vasárnap) járnak a gyerekek, néhol a legények, kettesben vagy hármasban sárdózni. Nagy bunkósbotokkal, amelyekre néha bádogdarabokat szögeznek, hogy csörögjön, kiverik a földön a negyedkóta ritmusát. Szalonnával jutalmazzák őket." Magának a sárdó szónak a szokás megjelölésén kívül nincs más jelentése. Egyesek szerint lehetséges, hogy a Sándor név elferdült változata, hisz a közmondás szerint Sándor, József, Benedek, zsákba hozza a meleget. A Magyar Népzene Tára II. kötetében a „Jeles napokban" négy faluból közölnek sárdózóst. Ezek: Menyhe, Kolon, Ghymes és Vicsópapáti. Érdekes, hogy Zséréről (Žirany) nincs feljegyzés. Ennek ellenére, Zsérén a mai napig is járnak sárdózni. Viszont Vicsápapátin már nem találtam senkit, aki el tudta volna énekelni a sárdózás dallamát. Manga János szerint Menyhén ebéd után a legények jártak sárdózni. ők is minden házba ellátogattak és az udvaron néhányszor elkiáltották magukat: „Sárdó gyűjjön, meleget hozzon", utána tojást kaptak. Zsérén a fiúgyerekek és a legények külön jártak sárdózni. A gyerekek csak egy mondókaszerű, három hangon mozgó, ütempáros dalocskát énekeltek. A legények sárdózásában viszont az ütempáros dallam mellett, már strófikus szerkezetű dudanótát is találunk. Itt már zenekar is szerepelt a szokásban. A bot funkciójára - mellyel a földet verték — a zsérei sárdózás befejező mondókája utal; „Kiverünk üszögöt, konkót, mindenféle gajzot". Ez szintén a valamikori mágikus szokás maradványa lehet. Dömötör Tekla, magyarországi néprajztudós szerint, a vegetáció növekedéséhek serkentése a lényege a farsangi szokásoknak. „Természetes, hogy a tavaszi időszakban a legfőbb gond a jövő évi termés sikerének, a gabonának, a kerti veteményeknek, a gyümölcs bőségeinek a biztosítása, de ezt különböző szertartásokkal, formulákkal és énekekkel igyekeztek elérni." így érthető, miért van a sárdózás szövegében ilyen, hogy: „Zab szemesedjen, búza bokrosodjon", vagy ilyen jókívánság, mint: „Ahány ürgelyuk, pociklyuk, annyi verem búzájuk legyen kenteknek". A menyhei változatban még történelmi elemek is találhatók, mint: „Zab szemesedjen, búza bokrosodjon, király lova hízzon, azon megyünk hadba, török háborúba". Egy másik változatban: „Király lova hízzon, hadba megyünk rajta, török fejet hozzon ..." Eg koloni változatban ezek a sorok szociális színezetet kaptak: „A kend lova hízzon, a királyé dögöljön". Annak ellenére, hogy szokáshagyományunkat a századok folyamán az egyház erősen megreformálta, a szokások cselekményében ott bujkálnak az ősi pogány elemek. AG TIBOR Josko bácsi dudálása, De sokát dudált hiábá, Kit hiábá, kit potyáre, Kit a legínyek számáré. Két újjá ván ä ködmönnek, Kerek áljá a péndélnek, Csivirítom, csavarítom, Májd az orrodra borítom. Sárdó gyűjjön, meleget hozzon Zsére (Žirany) 1976 • Énekelték a helybeli legények • Gyűjtő: Ág Tibor 116-120 Sár—dó gyűjjön me—le—gét hoz—zon, Mi—c»o - dó—i me—le—get nyá—ri me—le—gél, hej, szé—kecí-ke bá-kocs-ká, a ko—lo —nyi sző-lS he—gyen dombocs ká mind a víz be Iá—nyok, Iá—pu á — látt Iá— pog-nák, zab szé-me-----séd—jön, fú— tok, csi-vóny á—látt cin-cog—nak, 0 • —• m bú—zá bok-ro------sód—jón, tő—rök fe—jet hozzon ázzál há-dá-kozzon. „Amennyi ürge-pociklyuk, annyi verem búzájuk légyen keteknék. Azér gyüttünk ketekhez, adjon ketek szalonnát." Jo»—ko bá — c»i du—dál—jón kend, Hosz—*zú ni — tát ne húz- ron kend, Gyen-gék vá—gyünk ki—fa—rá—dank, Tá—lôn tí-----zony meg is há—lünk. Ä ZÖBŐR V1de1< NÉPZENÉJE III. 24
