A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-18 / 33. szám
If TALLÓZÁS" ES „HOROLÁS II „Tollózás" és „horolós". így mondják az országnak két, egymástál nem is oly távol eső helyén a tarlóhántást. A mögöttünk levő időszak fontos mezőgazdasági munkája ez. S ami megelőzi, és ami utána következik, még fontosabb. Rég elmúlt az az idő, amikor aratott az egész ország. Az aratás ma mór csak néhány ember gondja, de hogy nagy gondja, orról utam során mindenütt meggyőződhettem. Sorrendben immár a negyedik rendkívüli évet küzdik végig a szövetkezeti dolgozók. A tavaly őszi szárazság, a téli fagyok, majd májusban ismét a száraz, forró időjárás sújtotta a gabonákat.- Sok minden hátra van még — mondta Pakusza Lajos, a nagysallói (Tekovské Lužany) „Haladás" földművesszövetkezet elnöke — a hőre még nem dőlt el. Gabonából persze nálunk is kevesebb termett. Mivel meglehetősen nagy állatállománnyal rendelkezünk, igyekszünk tömegtakarmánynyai pótolni a takarmányszükségletet.- Jelent-e vcrlamiféle megpróbáltatást, esetleg sor kerülhet-e rendkívüli intézkedésekre is a gyengébb gabonatermés következtében?- Gazdasági mér'egünfc idestova tíz éve kiegyensúlyozott. Egyetlen rossz év nem okoz érezhető visszaesést. Rendkívüli intézkedéseket sem hoztunk. Minden évben vigyázunk, hogy minden szem magtárba kerüljön. Nézze, ha több terem, több is vész kárba; ha kevesebb, kevesebb a veszteség is. Természeti feltételeink kihasználása mellett, jó szervezéssel, a tagság és a vezetőség összefogásával igyekszünk jobb eredményeket elérni. Tavaly búzából elértük, árpából is csak kilók hiányoztak a 60 mázsás átlagos hektárhozamból. Persze ehhez viszonyítva az idei hektárhozamok kevésnek tűnnek, no de 1960-ben a harminc mázsás hozom volt a rekordtermés. Az olyan tapasztalt ember számára, mint Pakusza Lajos, az idei év tehát egyáltalán nem rendkívüli.- Hasonlítsa össze, kérem, más évekkel.- Minden évben van, ami sikerül, van, ami nem. A múlt évben tizenegy nap alatt learattunk, rekordtermést értünk el, de nem volt kukoricánk. Az idén korábban kezdtük az aratást, de az eső késleltet. Még egyetlen nap sem volt, hogy ne esett volna az eső. Az aratást késlelteti, a kapósokat, a kertészeti növényeket, a szőlőt, a tömegtakarmónyoket viszont neveli. Ezért bizakodunk. Nem akartam rögtön a munkára terelni a beszélgetést, amikor kezet fogtam Sümegh András agrármérnökkel, a szőgyéni (Svodín) „Barátság" szövetkezet főgépesítőjével. Ezért csak annyit kérdeztem:- Hogy von?- Így — s előhúzott a táskájából egy gyógyszeres dobozt. - Bárki megmondhatja, hirtelen haragú, gyorsan s olykor a kelleténél keményebb szavakkal intézkedő ember vagyok. Persze, igyekszem ez ellen küzdeni. Van úgy, hogy előbb tízig számolok, csak azután szólok... Az orvosok azt mond-Sümegh András, a szőgyéni „Barát; ság“ szövetkezet fögépesitöje. ják, aki így tudja levezetni a haragját, nem kap idegbajt. Nekem mégis a gyomromra ment az idegesség. Már csak ez a kis tabletta segít. — Miért ideges? — Hót kérem - kezdi széles mozdulattal - learattuk a gabonát, már csak a magnak való van lábon. A kukorica is várja a kombájnokat, de egyetlen ékszíjunk sincs raktáron. Tárcsa is kellene a kukoricakóró zúzásához. Nyakunkon a talajelőkészítés, a jövő évi jó termés megalapozása, körlevelet is kaptunk a járásról, mit kell elvégezni, de ekéink akkor sincsenek. Mór a sok papírmunka végére is „stoppot“ tehetne valaki. Félek az ősztől. A bennem feszülő idegességet a család bánja meg. Ideges az ember, pöröl a gyerekekkel, nem hagyja jóvá, amit tettek, beszél is meg nem is a feleségével... Sümegh mérnök szusszant egy keveset, gondoltam, most rágyújt. De nem, a dohányzás időszakából mór Pakusza Lajos, a nagysallói „Haladás" efsz elnöke „Horolas", ozaz tarlóhántás o szőgyéni hatarban, Kunyik Béla traktoros a simító láncát igazítja. csők a pipagyűjteménye maradt. Nem akarja nikotinnal is fokozni a mármár foglalkozási ártalommá fejlődő állandó harcot a természettel és a gépekkel.- Említhetek egy másik problémát is: Körülbelül ezerkétszáz vagon szemest kell betakarítanunk. Tehát van mit fuvaroznuk. Érdekel minden ide vonatkozó írás. Azt olvasom a Pravdában, hogy a mezőgazdasági dolgozók nem használják ki a traktorokat, mert csak egy pótkocsit húzatnak. Holott a Szovjetunióban, az NDK-ban, de más állomokban is régen bevált módszer két pótkocsi húzatása egy traktorral. Még a belügyminisztérium közlekedésrendészeti osztályáról is hozzászóltak a témához. Igenis, fehet két pótkocsit vontatni, ha a szerelvény nem hoszszabb huszonkét méternél. Szóval mindenki elismerte, hogy mi, akik o traktorokat irányítjuk, rosszul gazdálkodunk az üzemanyaggal. Csak az nem jutott senkinek sem az eszébe, hogy a traktor műszaki igazolványában feltüntetett, megengedett, vontatható teher éppen annyi, mint amennyi gabona vagy más rakomány egyetlen pótkocsin elfér. A gépre is vigyázni kell. Egyetlen motor javítása ötezer koronába kerül, ezért dühít, ha úgy kapjuk vissza Verebélyről (Vráble), hogy a csavart nagykalapáccsal verték bele, nem csavarozták.- Ne panaszkodj mór - szól Pakoš Rudolf agrármérnök, a szövetkezet üzemgazdásza. Még azt gondolnák az olvasók, hogy nálunk csak jaj és baj van.- Túl vagyunk az év első felén, s az aratáson, milyenek a kilátások?- Ügy 150 vagonra tehető az a mennyiség, ami a takormónyalapunkhoz hiányzik. Ez azt jelenti, hogy kukoricából 7,5-8 métermázsával többet kéne betakarítanunk hektáronként, mint ahogy terveztük. Ez előreláthatólag meg is lesz. Szövetkezeti viszonylatban minden attól függ, milyen a termelés struktúrája. Nálunk fele-fele arányú a gabona és a kukorica vetésterülete. Ez volt a szerencsénk a múlt évben is, omikor kukoricából volt rossz termés. A fagyok, a szárazság minket is sújtott. Majdnem hárommillió korona hiányzik a pénzügyi tervünkből. Ez még hagyján, más növény behozhatja. Nagyobb veszélyt jelent, hogy kevesebb a szemes. Ha a kukoricában is csalódunk, nehéz telünk lesz. Persze mi is igyekszünk a lehető legtöbb tömegtakarmányt betakarítani. Előfordulhat, hogy csökken oz állatoknál a hasznosság, de az állomány fenntartása is lényeges.- Laposabb lesz a szövetkezeti dolgozók pénztárcája a rossz gabonatermés következtében?- Minden bizonnyal megérzik. A traktorosok, kombójnosok nem kerestek olyan jól az aratás alatt, mint más években. Valószínűleg a tervezett és a valóbon elért termés közötti különbség szerint orányosan csökkentjük a természetbeli juttatást. Ez pedig országos érdek. Gondokkal küzdő, de bizakodó emberekkel találkoztam utam során. A mezőgazdasági termelés nem fedett pályás, itt'az emberi értelem, a tudás és a szervezés sokszor ütközik természeti akadályokba. De nem lehet mindent az időjárásra hárítani. Ha az egyik termény nem sikerül, a másikkal kell pótolni, úgy ahogy ezt most Nagysallóban, Szőgyénben és az egész országban teszik. Sokszor, sok fórumon elhangzott már, hogy nálunk létbiztonságban élnek az emberek, s az életszínvonal állandó növekedése is biztosított. Csak azt felejtik el néhányon, hogy az eredményekért dolgozni is kell. Mégpedig keményen! FISTER MAGDA PRANDL SÁNDOR felvételei 22
