A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-18 / 33. szám
CSEMADOK KARVEZETŰ hel helye a mosakodásnak, mert a lédeci panasrkodóknak teljes mértékben igazuk van. Lédeciek helyett ne tegyünk a lapba zséreieket, mégha szoros is a két község között a rokonság, Zobor-vidéki egyik is, másik is, s mindannyiunk örömére éneklő. közösség ez is, az is. Nem működik annyi sok éneklő csoport Szlovákiában, hogy össze lehessen keverni. Persze, mentegetőzés helyeit mégis mondanom kell, hogy ha a magyarul éneklő közösségek száma nem is olyan nagy, bár nem is kevés, a szerkesztőség asztalára kerülő kép tengernyi, s a leggondosabb válogatásba NÉLKÜL SEM SZARNYSZEGETTEN Panaszkodnak a lédeciek (Ladice) és joggal. A Hét huszonötödik számában Jókai Mária tollából egy szép cikket közöltünk a lédeci éneklő csoportról. Az írással semmi bajuk. Szépen, néhol szinte megkapóan vázolja egy éneklő csoport rendkívül gazdag történetét 1970 februárjától napjainkig. Mi követtük el a hibát, hogy a szívet-leiket melengető cikkhez a zsérei (Žirany) vegyeskórus képét tettük, nem a lédeciekét. A méltatlankodás teljesen érthető, hiszen amint azt a szerkesztőségbe küldött levelükben írják (tegyük mindjárt hozzá, hogy sértődötten); a különleges viseletűkről felismerhettük volna őket, már Magyarországon is k iismerik a lédeci asszonyokat, többször kaptak meghívót a kecskeméti Népzenei Találkozóra. Meg egyébként Is — írják tovább levelükben — a lédeci éneklő csoport asszonyai annyira lehetetlenek, hogy rontanák a folyóirat színvonalát? Rájuk jár a rúd mindenképpen. Szlovákiai magyar népviseletek című v;sszhangos sorozatunkban is babákkal helyettesítettük őket. Ezt is szemünkre vetették levelükben. S részünkről nem leis becsúszik olykor-olykor a hiba, felcserélődik a képaláírás is, s a sajtó egész történetét végigkísérik az ilyen sajnálatos botlások. Néha el is keveredik a tengernyi sok kép között az igazi, másnak kell c helyére kerülnie, s éppen az a másik okozza aztán a galibát. Ez történt végeredményben a lédeciek esetében is. Adta a fényképész a lédecinek hitt képet, s néztük többen is, és csak a szükséges éber figyelem lankadásával magyarázható, hogy nem vettük észre; Zsérét tartjuk a kezünkben, nem Lédecet! De hát még a képválasztásra és a képen levő dologra is érvényes a közmondás: a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Ezúton kérek bocsánatot a lédeci dalosoktól a botláséit. En magam azért is sajnálom, hogy becsúszott a hiba, mert a Zobor-vidék falvai együtt is, külön-külön is közel állnak a szívemhez. Sütő Andráshoz hasonlóan én is iskolás koromtól akartam tudni, hol van Gerencsér (Hrnčiarovce), hol van Csitár (Stitáre), ahol az utca végig piros rózsa, ahol a hegyek alatt régen leesett a hó ... Kodály Zoltán irányítja a tisztán csengő dallamok forrásvidékére a fogékony gyermekek képzeletét! Azóta is, de legalább egy negyedszázada igyekszem tudni, milyen az élet a Zobor alatti falvakban, milyen a dal és mennyire a régmúltba gyökerező, s milyenek azok az emberek, akik évszázadok óta őrzik nyelvi kultúrájukat, becsülik, mentik és ápolják szokáshagyomónyaikat, s nemcsak ők maguk szeretik saját életüket dalban elbeszélni otthon és a tágasabb világban, de megtanítják az örökbecsű dalokra a gyermekeiket is. Lédecet éneklő csoportja révén 1970-től tartom számon. Tehát egészen a megalakulásától. Velük együtt örültem sikereiknek a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny országos döntőjében háromszor is, legjobban természetesen akkor, amikor a bíráló bizottság őket tartotta legérdemesebbnek az első díjra, amikor országos elsők lettek. Lédecet persze én még másért is szeretem. A Zobor-vidéki falut igencsak könyvszerető nép lakja. Községi könyvtárát, könyvállományának gazdagságát és választékosságát akárki megcsodálhatná. Egyik legforgalmasabb, leglátogatottabb hely Lédecen éppen a könyvtár. Gyurcsó Istvánnal jártam ott egyszer, s remélem nem utoljára, író-olvasó találkozón. A jelenlevőkkel versekről és Adósságtörlesztés című regényeim ól beszélgettünk. Elégedetten állapíthattuk meg, hogy a lédecieket érdekli a csehszlovákiai magyar irodalom. Érzik, tudják a jelenlétét, és egyre tisztábban látják a jövőjét. Az éneklő csoport tagjai egytől-egyig lelkes, ügypártoló emberek. Egykönnyen nem szélednek széjjel. Meit jól érzik magukat a daloló közösség melegségében. A szóbanforgó képfelcserélés miatt csak háborognak, de összejáró, daloló kedvükben nem lankadnak. Mikor méltatlankodó levelüket írták, egy zárójelezett fél mondatban jelezték, hogy jelenleg körvezetőjük sincs. Ezzel persze távolról sem pesszimizmusukat, inkább töredenségüket akarták tudomásunkra adni. Énekelünk, dalolunk tovább a Zoboraíján, iguz szívvel, lelkesen, körvezető nélkül sem szárnyszegetten ... MACS JÓZSEF A HONTI KÖZMÜVELŰDÉSI KLUB MUNKÁJÁRÓL Másfél éve eredményes tevékenységet fejt ki a CSEMADOK ipolysági (Šahy) városi szervezetében. Az önművelés, a kulturális szórakozás új formáit, lehetőségeit keresi, kutatja. Éppen ezért olyan találkozókat, előadásokat szervez, amelyek révén a tagság új ismereteket szerezhet a világ és az emberiség dolgairól, közelebb kerülhet népe hagyományaihoz, irodalmához és kultúrájához. Másfél év alatt tizenöt rendezvényt szervezett a klub. A tagok nagy érdeklődéssel hallgatták a történelmi, honismereti és néprajzi jellegű előadásokat. Püspöki Nagy Péter Ipolyság címeréről és a város múltjáról, Halász Péter a romániai csángókról, Zólyomi József a palócokról, Marosi Endre pedig a szlovákiai várakról tartott színes és tartalmas előadást. Eddig öt csehszlovákiai magyar író, költő illetve irodalomtörténész járt a klubban. Nem feledkeztünk meg a jelentősebb évfordulókról sem. Móricz Zsigmond születésének századik évfordulója alkalmából nagy sikerű irodalmi estet rendeztünk. Az est keretében felléptek a József Attila Irodalmi Színpad és a Kincskeresők tagjai is. Jó az együttműködés a klub és a CSEMADOK városi szervezetének többi kulturális csoportja között. Az irodalmi színpaddal például közösen rendeztük meg a Győry-estet. Ok adták a műsort, mi pedig előadót biztosítottunk. Volt közös rendezvényünk az énekkarral is. A nemrégen rendezett zenei esten az énekkar tagjai népdalfeldolgozásokat adtak elő, mi pedig Ág Tibor népzenekutatót hívtuk meg, aki a csehszlovákiai magydr népballadákról beszélt. A képzőművészeti tárlatok megnyitóján a Kincskeresők mindig szépen szerepelt. A képzőművészeti kiállításokat a közművelődési klub kezdeményezte és kezdeményezi városunkban. Eddig Janiga József, Fekete Zoltán képzőművészek, valamint az ipolysági amatőr festők képeiből rendeztünk tárlatot. A három kiállítást összesen háromezernégyszázan tekintették meg. A jövőben hivatásos képzőművészek, szobrászok és fényképészek (Varga Lajos, Nagy János, Bácskái Béla, Gyökeres György) munkáiból is szeretnénk kiállítást rendezni. Ehhez viszont az illetékesek hozzájárulására és megértésére is szükség lesz. A klub vezetősége a nyelvművelésre, anyanyelvűnk ápolására is gondolt. Ilyen céllal hívta meg ebben az évben dr. Jakab István nyelvészt, egyetemi tanárt, aki nyelvművelésünk időszerű kérdéseiről tájékoztatta a jelenlevőket. Jól sikerült a klub legutóbbi rendezvénye is. A budapesti Egyetemi Színpad tagjait láttuk vendégül, akik Pisztrángok kara című műsorukat mutatták be. Jóleső érzés, hogy az előadásokat általában száz-százötvenen látogatják, s a lassan összekovácsolódó közönség érdeklődéssel és kíváncsisággal várja az újabb rendezvényeket. Az eddigi sikerekhez nagyban hozzájárult a klubvezetők önfeláldozó munkája, jó szervezőképessége, jól kigondolt munkaterve. A jövőben szeretnénk újabb színvonalas előadásokat, találkozókat, kiáliró-olvasó találkozó Csontos Vilmossal Középen Csáky Károly lításokat, műsoros esteket szervezni. Fő célunk, hogy a tagságot megismertessük szellemi életünk kiválóságaival; közelebb juttassuk a kultúra, a művészet és a tudomány világához. Ilyen elgondolással hívunk meg majd további tehetséges és tekintélyes előadókat; írókat, színművészeket, képzőművészeket, kutatókat és tudósokat. örülnénk annak, ha munkánkat a város illetékes szervei megfelelően értékelnék és méltányolnák. Nagyobb és Ozsvald Árpáddal. anyagi és erkölcsi támogatást várunk például a városi nemzeti bizottság kulturális osztályától és a Népművelési Központtól, mert munkánkkal a szocialista kultúra terjesztéséhez és ápolásához járulunk hozzá, a dolgozók kulturális igényeit elégítjük ki. Több rendezvényünket — elsősorban a képzőművészeti tárlatokra gondolok - nemcsak a klubtagok, hanem a város egész lakossága részére szervezzük. CSAKY KAROLY 6
