A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-11 / 32. szám
Parlendo raba to * cca 76 Ghymes (Jetenec) 1960 Énekelte: Balia Józsefné Molnár Mária (1890) Gyűjtő: Ág Tibor Az utolsó orsóm járja, Szívem a szívedét várja, Sej, ha el ném jössz akkorára, Mást kötök fél a ropkára. ZÖLD HARCI Addig gyűjj el én Mártonom, Míg a szöszöm le nem fonom. Ha le nem gyűsz akkorára, Mást kötök föl a rokkára. Már a harmadik orsóm járja, Szívem a szívedet várja, Gyere, Marci, bebucsájtlak, Jaj, de tiszta szívből várlak. Zárott ajtóm nyitva tartom, Szép galambom bebucsájtom, Teszek széket, leültetlek, Vetek ágyat, lefektetlek. Igyunk, együnk, ha jóllakunk, Még reggelig jót alhatunk. Borúnyi látom az eget, Egy terhes felhő fenyeget, Fúj a szellő Fegyvernektül, Reszketek a menykövektül. Kértem Marcit az egekre, Hogy ne menjen Fegyvernekre, De nem hajlott kérésemre, Bánatot hozott szívemre. Megengedjél, szép angyalom, Nem hibából cselekedtem, Megtámadt egy ellenségem, Elvesztettem remínysígem. Mikor a vígbúcsút vette, Száját az én számhoz tette, Úgy csókolt meg utoljára, Úgy ülött fel a lovára. Háromszor tért lova vissza, Hogy hordozta ide s tova, Tán érzette szerelmünköt, Szerencsétlen esetünköt. Ha Ződ Marcim veszni talál, Ragadj el engem is, halál; . . ■ Mert nála nélkül az ílet Már énnekem csak ítílet. (Ethnographia, 1907. 110-111.) A ZOBOR-VIDÉK NÉPZENÉJE II. A népdalgyűjtő, ha egy-egy zárt terület népzenéjét akarja (rögzíteni, jól fel kell készülnie erre a munkára. Feltétlenül át kell tanulmányoznia a már összegyűjtött anyagot. „Erre azért van szükségünk, hogy lássuk az előbbi gyűjtések hézagait és hogy saját munkánkat ezekhez igazítsuk" - írja Bartók Béla a „Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét?" című írásában. Mit tudunk az eddigi gyűjtésekről? Azt, hogy ki és mennyit gyűjtött részben Bartók Béla „A magyar népdal" című tanulmányában közölt táblázatából tudjuk. Itt azonban csak az 1918 előtti gyűjtőutak eredményei szerepelnek. (Kodály Zoltán 752, Vikár Béla 24 dallam.) Az 1918 utáni gyűjtőkről pontos adataink nincsenek. Tudjuk azt, hogy a két világháború között Manga János gyűjtött itt, az ő közreműködésével hanglemezfelvételek is készültek. A negyvenes években Arany László és munkatársa Putz Éva gyűjtötte a tájegység néphagyományát. A felszabadulás után pedig magyarországi kutatók, név szerint Vikár László és Kiss Lajos készített magnetofon-felvételeket. Azt azonban, hogy mit és mennyit gyűjtöttek, nem tudjuk, ugyanis a gyűjtött anyagnak eddig csak egy részét publikálták. Bartók Béla említett tanulmányának statisztikai táblázata szerint, Vikár Béla és Kodály Zoltán által feljegyzett 776 dallam között a régi stílus és az ütempáros dallamok voltak a legkisebb számban képviselve. Ennek alapján, a népdalgyűjtő útjaimon, elsősorban a régi stílusú és az ütempáros dallamok után kezdtem kutatni. Az eddigi eredmény a régi stílus 35 típusának 167 változata, amelyeknek jelentős része Ghymesről (Jelenec) származik. A mai számunkban közölt régi stílusú dallamunkra Ghymesen több különböző szöveget énekelnek. Ez a két versszaknyi szöveg a Zöld Marciról szóló betyárballada töredéke. Sajnos eddig nem találtam senkit, aki emlékezett volna teljes szövegére. Tekintettel arra, hogy sorozatunk egyik feladata, megfelelő népzenei anyaggal szolgálni mindazoknak, akik amatőr művészeti mozgalmunkban népzenei hagyományunk ápolását tűzték ki célul, ezért a ballada teljes szövegét is közöljük. Ezt a teljes változatot Kodály Zoltán 1906-ban jegyezte fel Ghymesen. Egyúttal felhívjuk kedves olvasóink figyelmét arra, hogy ha valaki ismerné ezt a balladát teljes terjedelmében, értesítse erről a HÉT szerkesztőségét. AG TIBOR