A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-11 / 32. szám

SORRENDBEN nyilván, talán arra az egyre nem, hogy a leglelkesebb magyar pedagógusokat is érheti kudarc, ha csökken az osztály­­létszám, ha nem jelentkeznek kellő számban a kis elsősök. A pedagógusok vagy a szülők hibájából? Csupán így lehet találgatni, hiszen a lehetőség adott! Az idei nyár az elmúlt nyarak talál­kozója is. Jönnek a Duna-utcai iskolá­ba a volt elsősök, pedagógisták. Nyí­lik, csapódik az ajtó. Egyre többen jönnek, jelentkeznek egyedül vagy a férj, feleség kíséretében. Forró kéz­szorítások, bqráti összeölelkezések. Né­hány esetben újraismerkedés: Te ki is vagy? Nem jut eszembe a neved! És ezen ne csodálkozzék senki, huszonöt év telt el az érettségi óta, kicsit meg-Először az érsekújvári járásban, majd az SZLKP és a CSKP Központi Bizott­ságán. Közben három évig tanultam Moszkvában. Diplomamunkát a nemze­tiségi kérdésről írtam. Oroszul termé­szetesen. Szoják bácsi, valamennyiünk akkori orosz nyelvtanára örömében megfordulna a sírjában" — emlékezik Pék Vendel. És folyik tovább a beszá­moló. „Nagy iskolában tanítok." „Én kicsiben." „Ne haragudjatok, hogy az első találkozón nem vehettem részt." A családi kirándulásokról is szó esik. A legérdekesebbet említem. Halász Imre a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) egyik általános iskola igaz­gatóhelyettese, az iskolai pártszervezet elnöke saját gépkocsin „rándult el" Jerevánba. Oda-vissza huszonöt napig törtebb az arc, őszes a haj, csak a vonások és a mosolyok a régiek. Bent az osztályban már a táblára írt Petőfi versidézet: „Hol vagytok ti régi játszó­társak? Közületek csak egyet is lássak! Foglaljatok helyet itt mellettem, Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem, Hogy vállamon huszonöt év van már..." Matus Ferenc jelent a volt osztály­főnöknek, Roskó Izabellának: — A IV. B osztály tanulói közül megjelentek hú­szán. Mintha nem is találkozó, hanem iga­zi óra lenne, folyik a névsorolvasás, folyik a beszámoló, amelyekből kirajzo­lódik a kép, vagyis hogy valakit öröm ért, valakit bánat, de akármi is történt, az iskolába be kellett menni, szólni kellett a gyerekekhez. Ábécé-sorrend­ben állnak fel a találkozóra összese­­reglettek; felelés helyett most vallo­mástételre. Hull, ömlik a szó. Úgy bugyog fel, mint az éltető forrás. Itt voltam, ott voltam. Úttörővezető vol­tam. Szóba jön a család, a gyerekek, akik közül egyesek már szintén érett­ségiztek. „A lányom ugyanazt az érett­ségi tételt húzta ki, mint én. Mikszáth Kálmánt!" „Ahányon csak vagyunk, olyat teszünk, amely több az ország pedagógusainak az átlagos teherbírá­sánál!" Valóban, ők a legfáradhatatla­nabb harcosok, akik győznek mindent. Látnak és éreznek mindent. Akik a ku­darcot is felemelt fővel tudják elviselni! „Tánckört vezetek. Tavaly megszer­veztük az Aprószőttest." „Hatvannégyig Szőgyénben tanítottam. Már az iskolá­ban is érdekelt a történelem és a po­litika. Hivatásos pártmunkás lettem. tartott az út. Majd megint: „A tanító mindenütt jelen van. Pártvezetőségi tag, hnb tag..." „Tizenöt éve párt­elnöki tisztséget töltök be a szepsi (Moldava n/Bodvou) mezőgazdasági szakközépiskolában. A járás egyik leg­jobb pártszervezete a miénk. A példás tanító címet is megkaptam" — mondja Lengyel Zoltán, majd még hozzáteszi: „Rengeteg iskolán kívüli munkát vég­zek. Ennek az iskolának sokat köszön­hetek. Megszerettette velem a történel­met és a politikát!" Aztán már csak a jövőről folyik a szó. És valahogy úgy, semmi csügge­­dés, fel a fejjel, tervekkel szép az élet! A végén meg mór a komolyság vagy csak a játékosság kedvéért szinte pat­tognak a kérdés-feleletek. Hány az igazgató köztetek? Hat. Hány a CSE­­MADOK-tisztségviselő köztetek? Mind. Hány a párttisztségviselő? Huszonegy. Hány a csak érettségizett?! Tizenkettő. Hány a főiskolát és egyetemet végzett? Harminc illetve öt. Hány a főiskolai tanár? Egy. Simon László, a nyitrai Tanárképző Főiskola vegyészeti tan­székének docense! Az osztálytalálkozó után a komoly és a derűs epizódok következtek, de már nem a Duna utcai iskolában, hanem a körtvélyesi (Hruiov) kormorán étteremben, ahová talán nem is felidézni, hanem felejteni men­tek, mert hiszen vállukon huszonöt év munkája ... MACS JÓZSEF PRANDL SÁNDOR felvételei Ripcsu Rudolf, a CSEMADOK járási bizottságának titkára HARMINC ÉV GYÜMÖLCSE A tőketerebesi (Trebišov) járás körül­belül 115 ezer lakosának mintegy negy­venöt százaléka vallja magát magyar nemzetiségűnek. A királyhelmeci (Krá­ľovský Chlmec) CSEMADOK megala­kulása harmincadik évfordulójának ün­nepségén a CSEMADOK KB üdvözletét Szilvássy József, a járási pártbizottsá­gét Juraj Sobek titkár tolmácsolta. A harminc év munkájával és a jelenlegi tennivalókkal dr. Gyimesi György, a CSEMADOK járási bizottságának elnö­ke foglalkozott. Majd kitüntették a leg­aktívabb tagokat és helyi szervezeteket. Külön elismerésben részesült Ripcsu Ru­dolf, a járási bizottság titkára, és Pa­­lágyi János, a CSEMADOK ismert tag­ja-A művelődési ház közönsége ezután a CSEMADOK helyi szervezetek leg­eredményesebben dolgozó csoportjai­nak a műsorát tekintette meg. Dobo­góra lépett Stubendek István karnagy vezénylésével a járás magyar tanítói­nak énekkara, Szacskó András vezeté­sével a nagykövesdi (Veľký Kamenec) citerazenekar és a Vox humana irodal­mi színpad. A legtöbb tapsot a Sze­bellai Lászlóné vezette bodrogközi tánc­­csoport kapta. Persze nem lenne tel­jes a kép, ha itt most nem szólnánk azokról a rendezvényekről, amelyeket a CSEMADOK járási bizottsága oz utóbbi hónapokban valósított meg. Ilyenek: a szavalóverseny, a Móricz- Móro vetélkedő, a Fehér Liliomszál gyermek népdalverseny, a bodrogszer­­dahelyi (Streda n/Bodrogom) járási népművészeti fesztivál, a Bodrogköz és az Ung vidékének tárgyi néprajzát be­mutató kiállítás stb. örvendetes, -hogy a járás három gyermek-tánccsoportja közül kettő a megosztott második helyet érdemelte ki a zselízi (Želiezovce) országos nép­­művészeti fesztiválon. Az ünnepség fő beszámolójából kiderült, hogy oz aktív helyi szervezetek egész sora járul hoz­zá a járásban az állandó és pezsgő kulturális élet megteremtéséhez, ötven helyi szervezet körülbelül hatezer tag­­jö az egyes igényesebb kulturális mun­ka ösztönzője, s a Bodrogközben és az Ung vidékén jelenlétünk szép igazoló­­ja. MOLNÁR LÁSZLÓ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A CSEMADOK Központi Bizottságának népművészeti osztálya az 1979-es évben pályázatot Hirdet .népviseleti leírások“ gyűjtésére. Feltételek: — jelentkezni lehet Dél-Szlovákia bármely községe népviseletének leírásá­val. A leíráshoz szabásrajzot, vagy fényképanyagot kell mellékelni. — a viseletleírásokat kérdőívek alapján kell elkészíteni. Kérdőívek a Köz­ponti Bizottságon és a járási titkárságokon július 1-től beszerezhetők. — beküldési határidő 1979. november 15. Cím: CSEMADOK Központi Bizottsága, Námestie 1. mája č. 12 891 09 Bratislava „Népviseleti pályázat“ Jutalmazás: a szakemberekből álló bizottság a legjobb leírásokat beküldő gyűjtők között 5000.— koronát oszt szét CSEMADOK Központi Bizottsága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents