A Hét 1979/2 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-04 / 31. szám
Ember és számítógép harca a sakktáblán: fehérrel az 1977-es világbajnok komputer-program, az amerikai „Chess 4.6" játszik, legalábbis utasításokat ad a bábok mozgatóinak a következő lépésekre. Súlyos égési sérüléstől kíméli meg a kísérleti személyt ez az újfajta, nem abzeszt szövetből készülő tűzálló anyag: a bebugyolált ujjat nem fogja a tűz, még csak lel sem melegíti a láng. A „Celsius" nevű újdonságot az amerikai űrrepülőgépek kábeleinek bevo-435 nap múlva kezdődik az olimpia - hirdeti a felirat egy forgalmas moszkvai téren. Az odcírt számot természetesen minden nap másik, kisebb számra cserélik. Gőzhajtású felfújható mübálnát indított útnak a bálnavédők egyesülete az USA-ból Japánba. A 35 méter hosszú mübálna célja: társadalmi összefogás szervezése a japán bálnavadászat beszüntetésére. Ezt szolgálja az uszonyra rögzített „Békét a bálnának!" felirat, amellyel a mübálna éppen most úszott be egy oszakai park fölé. A hollandiai Hofddorp városka lakóinak nem kell lemondaniuk a síelés örömeiről hóföldte csúcsok hiányában: a műanyag sísáncon minden évszakban hódolhatnak szenvedélyüknek. 0 Federico Fellini olasz rendező a közelmúltban megtartott választásokon viszszautasította a jelölését, noha három (a kereszténydemokrata, a republikánus és a szocialista) párt is felkérte rá. Feleségével, Giuliette Masinával sem jártak jobban, ő azonban „nehéz szívvel" ráállt, hogy a Francia Akadémia tagjává jelöljék. Mint kijelentette, csak az nem tetszik neki, hogy a székfoglalóját zöld selyem-, ezüstszegélyű frakkban és háromszögletű kalapban kell majd megtartania - ha megválasztják. Watusinak hívják, huszonöt éves, Brazíliában született, szépen énekel és táncol, ö a párizsi Moulin Rouge új sztárja. Nem keltett tehát meglepetést, hogy rábízták Joséphine Baker szerepét a Joséphine, a bálvány című filmben. A DRÁMAÍRÓ DILEMMÁJA A nagy drámaíró egy sötét, szomorú téli reggelen keserű szájízzel ébredt. Azt álmodta, hogy sorra megelevenedtek drámáinak hősei, de - őrizz meg minket Isten a gonosztól — valamennyi papírból volt. Papír volt a kezük, papír volt a lábuk, de még a szívük is piros kartonpapírból volt kivágva. Borzalmasan néztek ki és átható papírszagot árasztottak. — Brrr! — rázta meg fejét a drámaíró és gyorsan felugrott, beszaladt a fürdőszobába és jó sok hideg vizet zúdított a kobakjára. Bár felfrissült, de az álom hatása alól később sem tudott szabadulni. Az álom a valóság torz tükörképe - olvasta valahol. Az álmokban mindig van valami igazság. Az álom baljós eseményeket jelez. — Csak nem?! - kiáltott fel döbbenten a drámaíró. Fürgén leült az íróasztalához és újból elolvasta tegnap befejezett drámáját. Mire a végéhez ért, álló verejték volt az egész teste. Beleolvasott régi drámáiba is és megdöbbenve konstatálta, hogy most az egyszer igazat álmodott. Hősei nem ebből a világból valók voltak, hanem egy másikból, amelyet ö talált ki az íróasztala mellett. — Úristen!? Hát ide jutottam? — ütött a homlokára. De ha hősei papírszagúak is voltak, ő eleven és épeszű ember volt. Új utakra kell térnem - határozta el azonnyomban. Az életet kell írnom, máskülönben elfűrészel az élet. Nemcsak az élet naposabb oldalát, hanem a mocskát is, a legalját is, a nyers valóságot. Azám, de hogyan? Eddig csak messziről látta a kint zajló életet. Csak a szobájából látta. Az ablaküvegen át. — Mit kellene tenni, mit kelfene tenni? — töprengett, és akkor eszébe jutott a kis mitugrólsz költő. Hozzá fordulok — határozta el. Az a kis költő rengeteg helyen megfordul, sok ismerőse, barátja van a kétes egzisztenciák között. Biztosan ismer néhány galeritdgot, huligánt. Ha egynéhány sötét alakkal összehozná, bizonyára épületes dolgokat hallana tőlük, s ő megírhatná az életszagú drámát. Elhatározását tett követte, s amikor összefutott a költővel, így szólt hozzá. — Te, Samu, neked sok barátod van, ugye? — Hát ami azt illeti, rengeteg. — Huligánokat is ismersz? — De mennyit! - állította magabiztosan Samu. A drámaírónak fölcsillant a szeme. — össze tudnál engem hozni néhánynyal? Természetesen nem ingyen, hisz érted . . . ? — Meglesz! — kapott az alkalmon Samu. — De minek kellenek önnek a huligánok? — Szeretnék néhány sötét történetet hallani, hiszen tudod, hogy drámairó vagyok. Új darabon dolgozom és a huligánokat akarom belevinni.- Holnap délután a Grand kávéházban össze tudnék hozni néhányat.- Rendben van. Kezet rá és ezt a százast. Samu zsebregyűrte a pénzt és futott a barátai után. összetoborozta azokat, akikre rátalált, és amíg a százast elitták, elmagyarázta nekik, miről van szó:- Van egy vén szivar ismerősöm. Drámaíró. Új drámát akar írni a huligánokról. Holnap délután kellene öszszejönnünk a Grandban. Az öreg fizeti a cehet.- De mit tudunk mi neki mondani? Hiszen nem ismerjük a huligánokat csak az újságokból.- Hülyék! Nem arról van itt szó, hogy ismeritek-e a huligánokat, vagy sem. Nem kell nektek semmit és senkit ismernetek. Csak fantáziára van szükség. Jó alvilági történeteket kell kiötlenetek. Megéri. Kaja, pija dugig. A fickók megértették, mit akar Samu és harmadnap délutánján összehozták a találkozót. A drámaíró izgatott ábrázattal ült le közéjük és több liter bort rendelt. A fiúk sem kérették magukat, derekasan nekiláttak és lassan megeredt a nyelvük.- Egy isteni csajt kaptunk el a múlt héten - kezdte az egyik. - A vőlegényével enyelgett az egyik mellékutcában, amikor elkaptuk a frakkját. A vőlegényt leválasztottuk, a csajt elvittük a Csörge lakására, betömtük a száját és elintéztük... öten voltunk — bólogatott a másik .. . Emlékeztek, a pasas hogy hetvenkedett, amikor levakartuk a csajról. A Boxi a gyomrába könyökölt néhányszor. Úgy összecsuklott a pali, mint a zsák .. . A drámaíró gyorsan feljegyezte a hallottakat. A fickók megmosolyogták, s míg oldalba bögdösték egymást, nagyokat hörpintettek. Később egy betöréses lopásról tálaltak szenzációs részleteket. Valamelyik egy vidéki takarékpénztár kirablását mesélte el. A drámqíró mindent feljegyzett, a fiúk meg a hasukat fogták, annyira röhögtek. A nagy ricsaj hallatán a drámaíró gyanakodni látszott.- Te! — szólt oda a költőnek - ezek a dolgok csakugyan megestek? A fickók nem bírták tovább. Az egyikük kibökte:- A fenét estek meg. Kitaláltuk, mert maga akarta. A drámaíró sápadtan tette le a ceruzáját, de a következő pillanatban fejébe szökött a vér. Magából kikelte hörögte:- El innét! Mars! Disznók! Huligánok! DÉNES GYÖRGY B. KALADZSIJEV: A FELEJTHETETLEN ÖNGÓL Sztanyimír, a jeles labdarúgó saját csapatának kapujába lőtte a labdát. Méghozzá nemzetközi mérkőzésen. Sztanyimír igen nehezen viselte el ezt a botrányt. Végül is úgy döntött, hogy a sportot végleg abbahagyja. Tanulásra adta a fejét. Tanulmányait eredményesen fejezte be és oklevelet szerzett. Mérnök lett, és nem is akármilyen: nagyon hozzáértő és találékony szakember volt. Néhány év alatt több találmányát alkalmazták a gyakorlati életben, ezek jelentős gazdasági haszonnal jártak, ő pedig számos kitüntetést kapott. Sztanyimír találmányairól azonban édeskevesén tudnak. Szinte azt sem tudja senki, hogy ő feltaláló mérnök lett. És még jómagam is, amikor tegnap megpillantottam az utcán, odasúgtam a barátomnak:- Odanézz! Az ott Sztanyimír, a labdarúgó. Emlékszel, milyen hajmeresztő öngólt lőtt tíz évvel ezelőtt. Fordította: Gellert György 9
