A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 4. szám
A szovjethatalom is csak később valósult itt meg. 1924-ben hozták létre a kormány mellett az Északi Bizottságot, melynek nagyon sokrétű feladatai voltak. Eleinte a közigazgatást is nemzetségi alapon szervezték meg, csak később, a harmincas évek végén alakultak meg a Chanti-Manysi Nemzeti Körzet, Chanti-Manyszijszk fővárossal az Ob mentén, és a szamojéd népeket magába foglaló nemzeti körzetek Narran-Mar és Szalehard fővárosokkal (az előbbi a Pecsora, az utóbbi az Ob torkolatvidékén van). Az átalakulás politikai fegyvere a szovjet, szellemi fegyvere a „kultbázis" (iskola, orvosi rendelő), gazdasági fegyvere a szövetkezet volt. Először a három alapvető gazdasági ágazatot, a halászatot, vadászatot és rénszarvastenyésztést szövetkezetesitették, továbbá az üzlethálózatot. A legtávolabbi településekre is eljutottak az orosz ételek, a kenyér, a növényi eredetű fehérjék, és az iparcikkek. Megszűntek az éhségjárványok, az emberek egészségesebbek lettek a jobb táplálkozástól, nagy mértékben csökkent a gyermekhalandóság, megmenekültek' a kicsi északi népek a fizikai kihalástól. A nomadizáló lakosság nagy részét sikerült letelepíteni a kultbázisok köré emelkedő faházas, villanyvilágitásos falukba. Az iskoláztatás nagyon nagy nehézségekbe ütközött. Kétféle iskolát szerveztek: bentlakásosak és vándoriskolákat. A tanítás eleinte orosz nyelven folyt, de már a harmincas évek végén megjelentek az első ábécéskönyvek, először latin, majd cirill betűkkel. Az írásbeliség a fiatalok körében ma már általános; a fiatalabb korosztályok közül csak a háborús évjáratok nem tanultak meg írni és olvasni. Jelentős íróik és egyéb értelmiségük van. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy ezeknek a kis északi népeknek az eloroszosodása a legerősebb. Az utóbbi években legnagyobb nemzeti gazdagságuk, a kőolaj és a földgáz kitermelése változtatja m.eg lényegesen szülőföldjük arculatát. MANYSIK (VOGULOK) Az 1970-es népszámlálás adatai szerint a manysik mindössze 7700-an élnek a félmillió négyzetkilométeres Chanti- Manysi Nemzeti Körzet nyugati térségein, az Ob és az Urál között. Anyanyelvét azonban már csak mintegy 4000 beszéli, ők az északi népek közül a legműveltebbek. Az ö nyelvük áll legközelebb a magyarhoz, s a chantival együtt ez a három nép alkotja a finnugor népek ugor csoportját. A manysik cári idökbeli életéről részletesen irt Reguly Antal, aki a múlt század közepén hoszszú időt töltött közöttük. Az ö életéről, de a vogulság múlt századi életéről is hű képet fest Németh Imre kitűnő regénye, az Ősi szó nyomában. Mai életükről pedig hűen tudósit a Szovjetunióban élő finnugor népek legnagyobb írója Juvan Sesztalov. Nagyon sok verse jelent már meg magyarul (csehszlovákiai magyar lapokban is), s két lírai szépségű regénye: a Kék vándorútok és az Amikor a nap ringatott, sőt az utóbbi már szlovák fordításban is olvasható. Sesztalov kivételes tehetsége révén egy személyben is teljes értékű nemzeti irodalmat teremtett. A manysi élet, különösen a hatvanas évektől nagyon megváltozott; a valamikori kivételes hatalmú sámánokból népművészek lettek, a medvekultusz sem élő ma már, a medve elejtését követő tor inkább csak társasági eseménynek számit, melyre akár több száz kilométer távolságból is összegyűlnek. CHANTIK (OSZTJÁKOK) A chantik legközelebbi rokonnépükkel a manysikkal együtt élnek közös nemzeti körzetükben, az előbbiektől keletre az Ob mindkét partján, továbbá annak mellékfolyói közelében. Mintegy 21 ezren vannak, anyanyelvét ebből 14 ezer beszéli. A chantik a manysikkal lényegében a XIV. századig egy közösség voltak, s mai közös életük is közelíti őket egymáshoz. A chantik élete tulajdonképpen soha nem különbözött lényegesen a manysiékétöl, az októberi forradalom óta megtett útjuk is hasonló: ők is hasonlóképpen ragaszkodnak hagyományos foglalkozásaikhoz. Halászszövetkezeteik, nemesprém-farmjaik számottevő bázisai a szovjet gazdasági életnek. Mig a manysiknak nincs lapjuk, addig van rendszeres chanti rádióadás, és egy chanti nyelvű hetilap (Lenin útján) is megjelenik. NYENYECEK (JURÄK-SZAMOJÉDOK) A szamojéd népek a magyarság legtávolabbi nyelvrokonai. Ma a korábbi hat nyelv közül csak hármat beszélnek: a nyenyect, a szólkupot és a nganaszant. Az utolsó kammasz nyelvű aszszony pár évvel ezelőtt halt meg. A nyenyec lélekszámánál és fejlettségénél fogva a legismertebb és legéletképesebb közülük. Mintegy harmincezren vannak, a Jeges-tenger partján élnek a Fehértenger öbleitől a Jenyiszej torkolatáig. Fő foglalkozásuk a rénszarvastenyésztés, ezért életük központjában belátható idők óta a rénszarvas áll — elnevezése is „élet”, mint például nálunk a búzáé - létük feltétele és biztosítéka a minden porcikájában hasznos állat. Húsa frissen is, száritottan is legfontosabb eledelük, vére a skorbutot elűző gyógyszerük és csemegéjük, bőre ruhájuk, takarójuk, sátorlapjuk, csontja, agancsa mindennapi tárgyaik, eszközeik alapanyaga, s egyben csodálatos szépségű faragványaiké is, melyek nem véletlenül szerepelnek az Ermitázs világhírű kincseinek társaságában. SZÁÁMOK (LAPPOK) A lappok négy országban Norvégiában, Svédországban, Finnországban és a Szovjetunióban élnek. Az utóbbiban a legkevesebben, csak mintegy kétezren, de közülük is csak ezren beszélik anyanyelvűket. A Kola-félszigeten élnek, s életmódjuk lényegesen nem különbözik a nyenyecek életétől, hisz az övék középpontjában is a rénszarvas áll, bár a lappok kulturálisan fejlettebbek. Önkormányzatuk nincs. A Szovjetunióban élő finnugor népek jövője biztositott. Az a fejlődés, melyet az októberi forradalom óta megtettek, ékesen bizonyítja életképességüket, jövőjüket építő nemzeti akaratukat. KOVÁCS LÁSZLÓ 1. Lapp férfi népviseletben 2. Manysi óvodások séta közben 3. A két legfontosabb közlekedési eszköz a magas északon 4. Egy nyenyec naiv festő műve BOLDOGSÁG, MERRE VAGY? Az ifjúsági pszichológiai tanácsadóban kapom a tippet, de a nőgyógyászati klinika szülészeti osztályán már hiába keressük Magdit. — Elment. Nem maradhatott tovább, pedig nagyon szeretett volna. A kis Lacikát átmenetileg csecsemőotthonban helyeztük el — mondja a főnővér, majd tűnődve hozzáteszi: — Rendes lányka volt, őt igazán sajnálom, de szükségünk volt már az ágyra, amúgyis egy héttel tovább engedélyeztük számára az ittmaradást... — És a többi leányanyát nem sajnálja? Szomorúan elmosolyodik. — Higgye el, ebben is különbség van. Előfordul, hogy inkább haragudni volna kedvem, mint sajnálkozni! — Miért? — Az idősebbekben már több a felelősség, de a tizenhat-tizenhét éven aluli leányanyák többsége megszüli a gyereket, néhány napig vele van a kórházban, aztán megszökik mellőle. Még nálunk, itt a szülészeten lemondanak a csöppségről. Elvétve olyan is akad közöttük, aki még tizenöt éves sincs és házasodnia is legföljebb csak alapos korengedéllyel szabadna ... Hallgatunk, most nem esik jól a beszélgetés. • • • (Magdi harmadéves szakipari-tanuló a fővárosi üzemek egyikében. Az utolsó óráról elengedik, hogy ne kelljen várakoznunk rá. Egy belvárosi cukrászdában ülünk le.) — Valamikor szívesen jártam ide, de az utóbbi időben nem megyek sehová. (Fáradt, arca megviselt. Uralkodik magán, hogy ne lássék gyengének. Dacos és szomorú egyszerre.) — Bármit kérdezhet tőlem — mondja —, én már akkor rájöttem az igazságra, amikor terhes voltam. Mentem az utcán, éreztem a hátamba fúródó tekinteteket, összeszorítottam a fogamat s azt mondtam magamban, nem érdekel senki és semmi; az én gyerekem, jogom van hozzá, mégha tizenhat éves is vagyok csak. Nem vagyok bűnös és szégyenkeznem sincs miért. Nagyon szerettem Lacika apját. — És most? (Elővesz egy igazolványtokot. A műanyag alatt ott lapul egy szőke, jóképű fiú fényképe.) — Most szeretem-e? Nem. Ez a mostani már valami egészen más érzés, összekeveredik benne a harag, a megvetés, a dac, a szerelem és még talán a sajnálat is. Egyszerre én is annyira más lettem ... (Magdi nem más lett, hanem felnőtt és anya. Tizenhetedik életévében járó leányanya.) • • • — Mit várt a szőke sráccal való ismeretségtől? — Mit? A szerelemtől mindenki sokat vár, és ha valaki olyan fiatal mint én, akkor még ennél is többet. De a végén már azzal is beértem volna, ha csak egy kicsit becsületesebb lett volna. — önmagát is hibáztatja valamiben? — Abban, hogy féltem. Láttam, hogy Pista nem áll mellettem, nem segít, mégis titkoltam anyám előtt a terhességet. Amikor szóltam, már késő volt. — Mit jelent az, hogy Pista nem állt mellette? (Lehajtja a fejét, a hangja keserű lesz.) — Szóltam neki, hogy mi van velem, de ő csak nevetett és azt mondta, vetessem el. Otthagyott, járni kezdett egy lánnyal, aki régebben a barátnőm volt. Akkor még egy évfolyammal lejjebb jártam, a havi zsebpénzen kívül nem volt semmi jövedelmem. Pista azt mondta, kérjek kölcsön valakitől, majd megadja. Egy csomó megalázó huzavona következett, akkor mentem el először a tanácsadóba, ott vertek belém újra életet. Pista apja viszont rendes volt, azt akarta, hogy házasodjunk össze ha már így történt. — Ez megoldás lett volna? (Töpreng, aztán megrázza a fejét.) — Ma már tudom, hogy nem. Az ilyen házasság nem ér semmit. Én mégis akartam. Azt ajánlottam Pistá-A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK nak: a gyerek miatt házasodjunk össze, hiszen Lacika nem tehet semmiről. Aztán ha Pista akar, mehet, én beleegyezem a válásba, nem kötöm magam erőszakkal, de ő még a nevét sem akarta adni! (A körülöttünk lévő asztaloknál fiatalok ülnek. Jókedvűek, nevetgélnek, szórakoztatják egymást. Magdi körülnéz.) — Mi is így kezdtük ... (Jó darabig hallgatunk. Kinn tavaszias eső szemerkél.) — Magdi, mi lesz ezután? — Nem tudom. Fiatal vagyok még és gyerekem van. Szükségem van valakire, de lesz-e, aki elfogad így? Vagy idővel nem fordul-e ellenem? Mert Lacikáról nem mondok le! — A kicsi meddig marad állami gondozásban? — A tanév végéig mindenképpen, akkor kapom meg a szakmunkáslevelet. Akkor majd rendszeresen keresek és megpróbálok a magam lábára állni... A gyárban megígérték, hogy segítenek, talán sikerül külön szobát kapnom a munkásszállóban. Egyelőre szombat— vasárnaponként vagyok együtt Lacikával és hét közben is be-befutok a csecsemőotthonba. — A szülei? Náluk nem lehetne Lacika? (Magdi torka elszorul, a hangja egészen halk.) — Otthon? At anyám nem beszél velem a mostohaapám pedig gyakran iszik és veszekszik ... Egyelőre kilátástalannak tűnik minden; de ha már így történt, hát szembe kell nézni a valósággal. Én nem dobom el magamtól Lacikát! — A szerelem vagy a könnyelműség jogán történt így? — Az ostobaság jogán! Szerelem?... Honnan tudhattam akkor, hogy nemcsak érzés, de kölcsönös vonzalom is kell hozzá ... • • • Eddig a történet, amely Magdiról, a boldogság veszteséről szól. Ha egyedi eset lenne, aligha írnánk róla. Az ifjúsági pszichológiai tanácsadó dolgozói szerint azonban sokan vétik el a boldogságukat — súlyos élettapasztalatokat gyűjtve közben. íme hát egy szakember — a pszichológus véleménye a felvetett problémával kapcsolatban: „Elsősorban azt kell tisztázni, hogy a szerelem valóban az egyik legszebb és legfontosabb érzés az ember életében. A szerelmi boldogság tizenéves korban épp úgy, mint kéthárom évtizeddel később két egymáshoz illő partner méltó viszonyát jelenti, amibe a megbecsülés, a féltés, a felelősség és a szexualitás is beletartozik. De a boldogságot, a szerelmet nem szabad csak az utóbbira leegyszerűsíteni. Sajnos, a mindennapi életben gyakorta a testiség kerül előtérbe az emberi értékek kárára. Ez sok esetben „csak“ alakoskodáshoz, ám az esetek többségében mély csalódásokhoz vezet ... Tizenéves korban az ilyesmi különösen fájdalmas élettapasztalatokkal jár és az egész életére kiható, komoly árat fizethet valaki azért, ha a szerelemben állandó társ helyett csupán alkalmi partnert keresett. Nagy kár, ha egy fiatalnak — Magdihoz hasonlóan — a saját botlásán kell rádöbbennie, hogy a szerelemhez nemcsak érzés és testiség kell, hanem emberség is.“ És még valami: sok felelősség. 17
