A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-27 / 4. szám

CSICSÁTKA OTTOKAR 65 éves

Csicsátka Ottokár szobrászművész január 20-án töltötte be 65. életévét. Számos kiváló alkotással gazdagította a szocialista realista képzőművészetet. Találkozhatunk velük Bratislavában a Kultúrparkban, a Savoy, a Carlton és a Devín kávéházakban. Monumentális vörösrézlemez-domborítások ezek. E területen nálunk Csicsátkát illeti meg az elsőség.

Ez a magatartásában szerény, de alkotásainak művészi színvonala tekintetében rendkívül igényes szobrászművész Érsekújvárott (Nové Zámky) született. Édesapja szegény vasutas volt. Lehet mondani, hogy éppen ez a szerény családi környezet Indította a művészt arra, hogy már ifjúkori műveiben is a munkásoknak és parasztoknak a jobb jövőért vívott harcából merítse

témáit. Műveibe szinte természetesen került be ez a téma, mert ez ifjúkora óta, saját tapasztalataiból ismerős volt a számára.

Tanulmányait Prágában kezdte, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Sidló professzor osztályában folytatta. A monumentális alkotások iránti érdeklődést a prágai főiskolán Kafka professzor keltette fel benne. Csicsátka valóban mesteri módon tudja e műveket beilleszteni a modern architektúrába.

Sokat lehetne írni eddigi alkotásairól, arról, hogy hogyan tért át a realista munkásportréktól a figurális szoborkompozíciókhoz (Anya gyermekével, Zsákhordó) s a munkások, bányászok, parasztok életét ábrázoló reliefekhez. S itt már művészete eszmei kiforrottságot mutat. Mint ismeretes, első díjat nyert a pjöngjangi csehszlovák nagykövetség számára készítendő szobor megalkotására kiírt pályázaton, valamint a tátrafüredi (Smokovec) Győzelem emlékmű megalkotására kiírt pályázaton. Ö készítette „Az első ötéves terv" szoborcsoportot, a „Februári győzelem" domborművet. Szülővárosában, Érsekújvárott áll Család elnevezésű szoborcsoportja. De találkozhatunk műveivel Párkányban (Štúrovo) és másutt is. Számos alkotásához merített témát a Szlovák Nemzeti Felkelésből. Ezek, mint ő maga elárulja, még a háború folyamán készített vázlatai, tanulmányai alapján készültek.

Csicsátka Ottokár az, aki nálunk elsőként kezdett vörösréz-domborítással foglalkozni. Igen kifejező és realisztikus műveinek megalkotásához a hegesztőtechnikát is igénybe veszi.

Legutolsó ilyen monumentális - 5,2 X 5,2 méteres - alkotását a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Hűtőipari Vállalat új épületén helyezték el nemrég. A szobrász igen kifejezően és tökéletes művészi értékkel ábrázolja a mezőgazdasági termékeket feldolgozó vállalat egész tevékenységi körét.

Meglátogattuk bratislavai műtermében, s tanúi lehettünk, hogyan születik a művész keze alatt az új alkotás. El lehet mondani, hogy egy nagyméretű vörösréz-dombormű elkészítése nem kis munka: az alkotó szellemen kívül jó adag férfierőt is igényel. Csicsátka mester rendelkezik mindkettővel. Ez a garancia rá, hogy alkotásai minden tekintetben megütik azt a mércét, amelyet a szakmai zsűri állít fel.

CTIBOR VAŠINA Felvételek: Ľudovít Sedílek

LÁTHAT« IDEGREN

Ugye, csodálatos és végtelenül egyszerű dolog, hogy felvesszük a telefonkagylót, tárcsázunk - s máris beszélni tudunk a szomszéd utcában vagy egy másik városban, esetleg más országban élő barátunkkal, munkatársunkkal?!

Feltéve, persze, ha működik a telefon vagy egyszerűen van távbeszélőkészüléke az embernek ...

Mert a telefon - a postai alkalmazottak minden igyekezete ellenére - hiánycikk. Méghozzá nem is akármilyen: országos viszonylatban mintegy 350 ezer (Szlovákiában ebből több mint 150 000) igénylő vár arra a pillanatra, hogy telefonkészüléket kapjon; hogy öt is bekapcsolják a láthatatlan idegrendszerként működő távbeszélő-hálózatba.

Hazánkban jelenleg tizenkilenc telefonkészülék jut száz lakosra, ami világviszonylatban nem rossz arány, hiszen a nemzetközi ranglista 21. helyét biztosítja Csehszlovákia számára. Kevesen sejtik például, hogy Bratislavában még kedvezőbb ez az arány: itt negyven telefon jut száz lakosra. A telefonkészülékek gyakoriságának tekintetében Szlovákia fővárosa ezzel például Athén, Madrid, Berlin, Budapest, Varsó vagy Belgrád előtt jár és csupán kevéssel marad el Róma, Prága, Bécs vagy Liszszabon mögött... És az egykori Pozsony még egy jelentős telefontörténeti eseménnyel büszkélkedhet. Már 1877- ben, tehát csak egyetlen évvel azután, hogy az amerikai Graham Bell elkészítette az első, gyakorlatilag is használható távbeszélőt, a valamikori Grassalkovich-palota (a mai Klement Gottwald Központi Pionirház) termeibe beszerelték az európai kontinens első három távbeszélő-készülékét! Érdekességként hadd említsem meg, hogy ezeken a korabeli készülékeken csak úgy lehetett telefonálni, ha mindegyik készüléket külön vezetékkel kötötték hozzá az összes többihez. Ehhez töméntelen vezeték kellett. Egy magyar feltalálónak: Puskás Tivadarnak ennél jobb ötlete támadt: rájött, hogy a készülékeket nem egymással, hanem egy különleges központtal kell összekötni. A mai távbeszélőközpontok ezeknek a száz évvel ezelőttieknek az utódai. Persze, a műszaki fejlődés, az automatizáció itt is szót kér, igy ma már mind nemzetközi, mind a városok közötti viszonylatban egyre inkább háttérbe szorul a távbeszélő-állomások központokban lolyó kézi összekapcsolása, de erről majd kissé később szólunk bővebben.

Egy évszázaddal ezelőtt bizonyára nagy büszkeséggel töltötte el a pozsonyiakat, hogy Európa első telefonjait épp az ő városukban létesítették; ám e régi dicsőség fénye azóta - sajnos - alaposan megkopott...

Bratislavában jelenleg kereken negyvenezren várnak telefonra és a meglévő hálózaton folytatott távbeszélés minősége is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. A városi postaigazcatóság illetékes dolgozói nem is titkolják, hogy a telefonhálózat felújítását és a távbeszélő-állomások számszerű hátralékát valószínűleg még a következő tervidőszakban sem tudják majd teljes mértékben pótolni.

Kézenfekvő hát a kérdés: vajon mi okozza ezt a tetemes lemaradást?

Elsősorban az a tény, hogy a városi távbeszélő-hálózat kábelcsatornái, vezetékelosztói, felerősítő szerelvényei napjainkban legföljebb szükségmegcldásként vagy már egyáltalában nem felelnek meg a korszerű műszaki követelményeknek. Sajnos, az ötvenes évek második leiében, de javarészt még a hatvanas esztendők során is kevés beruházási költség jutott a telefonhálózat felújítására; ezért az új főállomások bekapcsolásával egyidöben, most kell korszerűsíteni az elöregedett távbeszélőberendezéseket is. Jelentősen súlyosbítja ezeket a gondokat, hogy az új fővárosi lakótelepek rendre anélkül épültek föl, hogy a járulékos beruházások keretében egyúttal új postaépületek s telefonközpontok is létesültek volna ott. így maradtak telefon nélkül a lakások ezrei Záluhyn, Dúbravkán, Károlyíalun (Kartová Ves), Récsén (Rača); újabban pedig Ligetfalun (Petržalka) vagy a Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) és Vereknye (Vrakuňa) közötti területen épült Dolné Honyn is. Igaz, Károlyíalun tavaly átadták rendeltetésének az új telefonközpontot, igy azon a környéken sokban javult már a helyzet; de Dúbravkán például csak 1977- ben láttak hozzá annak a központnak az építéséhez, amelynek már ugyanabban az évben készen kellett volna állnia. Az előzetes tervek szerint Ligetfalun is már tavaly kellett volna átadni rendeltetésének az új postaépületet, ám a valóságban csak az idén kezdenek hozzá az építkezési munkálatokhoz és csak jövőre lesz kész a tavalyra tervezett pozsonypüspöki postaépület isi... A városi távbeszélő-hálózat bővítése pedig csak a korszerű, tömbcsatorna rendszerű és automata távbeszélő kapcsolatok létesítésére is alkalmas telefonközpontok segítségével lehetséges.

Nem titok, hogy Szlovákia többi nagyvárosában és a járásszékhelyek zömében nem sokkal rózsásabb a helyzet.

Ezt már Ondrej Kováč mérnök, a Csehszlovák Posta szlovákiai központi igazgatója mondja.- A távbeszélő-berendezések korszerűsítése és a hálózat folyamatos bővítése jelentős tételként szerepel a posta fejlesztési tervében - folytatja az igazgató. - Részben a mindennapi szükséglet, de a CSKP XV. kongresszusának erre vonatkozó határozatai is köteleznek bennünket. A hatodik ötéves tervidőszakban például 172 ezer új főállomást kell hálózatba kapcsolnunk Szlovákiában, ami tekintélyes szám ugyan, mégsem tudjuk vele kielégíteni az őszszes telefonigénylö kérelmét. Gyorsított ütemben folytatjuk a távbeszélő-állomások automatikus összekapcsolási rendszerének kiépítését is. Ehhez a jövő esztendő végéig Besztercebányán (Banská Bystrica), Eperjesen (Prešov), Poprádon és Kassán (Košice) nagyteljesítményű automata tranzit távbeszélőközpontokat helyezünk üzembe. Jelenleg automata távbeszélő-kapcsolás útján Szlovákiában 343 belföldi és több külföldi irányban lehet telefonálni. Az új tranzit- és alközpontok átadása jelentősen meggyorsítja majd a telefonálást és javulni log a távbeszélés minősége is.