A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 4. szám
CSEMADOK A rozsnyói (Rožňava) Munkásdalárda egyike a legrégebben alakult énekkaroknak. Hivatalos feljegyzések szerint a kórus 1864 januárjában tartotta első nyilvános fellépését. 1949-ben, amikor megalakult a CSEMADOK helyi szervezete, Szekeres Károly elnökletével újjászervezték a Munkásdalárdát. Ismét felcsendült a dal, Ady szavaival az „új idők dala". Varga Ferenc, majd Mikus Imre vezetésével komoly munka folyt a kórusban. A helyi fellépéseken kívül számos községben, majd Kassán (Košice) is vendégszerepeitek. 1954-ben az énekkar színvonalas szerepléssel ünnepli fennállásának 90. évfordulóját. Az állandó fejlődés eredményeképpen eljut Zselizre (Želiezovce), ahol Szíjjártó Jenő és Schleicher László karnagyok vezetésével már összevont énekkarok is énekelnek. Ezekhez a fellépésekhez csodálatos és felejthetetlen élmények fűződnek. A Munkásdalárda minden évben szerepel a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyen. A komáromi (Komárno) Jókai-napokon szintén sor kerül összevont énekkarok szereplésére. A karnagyok: Szíjjártó Jenő, Janda Iván, Ág Tibor, Pintér Ferenc és Schleicher László. A Munkásdalárda a nagy írót, Jókait ünnepelve együtt énekli a „Jövendölés" című kórusművet a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarával. A karnagy Vass Lajos. Ezek a fellépések rangosak, magas színvonalúak voltak. S elősegítették azt is, hogy a dalosok közelebb kerüljenek egymáshoz. Említést érdemel a kassai Batsányi ünnepség. A Munkásdalárda szintén szereplője volt az ünnepélynek. Kodály Zoltántól a Szép énekszó múzsájához, Bartók Bélától a Hórom kis vegyeskor, valamint a Franciaországi változásokra című szerzeményt énekelte. A dalosok körükben üdvözölhették Fábry Zoltánt, Illyés Gyulát, Forbóth Imrét, dr. Keresztury Dezsőt, valamint Adóm Jenőt. Másnap Rozsnyón tartott előadást dr. Keresztury Dezső; közreműködött Jancsó Adrienne, Béres Ferenc és a Munkásdalárda. A gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepély előestéjén (1964-ben) a rozsnyói városháza nagytermében műsort adott a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. A rozsnyói dalosokkal is énekelt közösen. A karnagyok: Vass Lajos, Janda Iván, Schleicher László és Mikus Imre. Ebben az évben ünnepli az énekkar megalakulásának 100. évfordulóját. A kórus felkészülten hív meg t társénekkarokat. A Munkásdalárdát országosan is ünnepük. A tiszteletnyilvánítások is ezt bizonyítják. Fábry Zoltán a Tiszta forrás éneke című írásával üdvözli a Munkásdalárdát. Íme néhány gondolat a köszöntőjéből: „A zene, a dal, mit ember alkot és éltet: a tisztaság forrása. A zene, a dal a legnagyobb kollektivitás: mindenkié... tiszta vizű forrása az a csoda, mely az értől az óceánig egyformán árad, mely nem ismer határokat, akadályokat. A zene és az ének a testvériség szólama, himnusza és parancsa ... Népeket, nemzeteket köt össze. Ez ma azt jelenti, hogy a tiszta vizű forrásokat — az emberi tisztaságot és tisztességet kell megőriznünk és megvédelmeznünk a háború gonoszságainak bestiális szennyáradatával szemben .. . Rozsnyói Magyar Munkás Énekkar éljed, zengjed, dalold tovább is és most már fokozottan, tudatosan a tiszta forrás énekét. Jelszód, jelszónk legyen és maradjon: Csak tiszta forrásból." A költészet és a dal édestestvérek, hirdették már elődeink is. Gyurcsó István csehszlovákiai magyar költő Énekeljetek című versével üdvözli az énekkart. „Szálljon dalotok magas bérceken át, völgyek ölébe le,/ hol népek tárják ki szívük kapuját,/ hogy gyógyuljon sebe./ Csak énekeljetek." A dalolás értelmét és értékét tudatosítják az idézetek, s új erőt kölcsönöz KARDOS FERENCNÉ azoknak, akik sem időt, sem anyagi áldozatot nem sajnálnak, vállalják a küldetést, olykor a sikertelenséget is. Igen sok gyakorlás, utánajárás, szervező munka előz meg egy-egy színvonalasabb előadást. Mindig is problémát jelentett az új tagok toborzása, a karnagyok cserélődése. A felmerülő nehézségeket azonban sikerült leküzdeni; akadtak olyanok, akik a közös ügyért, a haladásért, a nemzeti sajátosságok megőrzéséért áldozathozatalra mindig készek. Az énekkar régebbi állandó tagjai már olyan idősek, hogy szükséges a fiatalítás. Szükséges az állandó és folyamatos utánpótlás, hogy a kórus a jövőben is tervszerű munkát végezhessen. Az elmúlt idényben körülbelül tizenegy fiatal vált ki az énekkarból. Ez érzékeny veszteség, és akadályozója a teljes összhang kialakulásának. Nagy segítséget nyújtanak a Munkásdalárdának az egészségügyi szakközépiskola és a gimnázium diákjai, akik az igazgatóság beleegyezésével aktívan bekapcsolódtak a kórus munkájába. Sajnos az ifjú arcok ma is hiányoznak az énekkarból. Ennek ellenére a dalárda felkészülten tud eleget tenni az alkalmi meghívásoknak. Az emlékezetes szereplések közé tartozik a rimaszombati (Rimavská Sobota) fellépés. A rimaszombati és a rozsnyói énekkart hagyományos barátság köti össze. Lévay Tibor, a rimaszombati kórus karnagya rozsnyói diókként tagja volt a Munkásdalárdának. A Tompanapokon való szereplést a nagykaposi (Veľké Kapušany) dalostalálkozó követte. Az énekkarok közös hangversenyt adtak Abarán és Nagytárkányban. A hangversenyeken részt vett Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző és karnagy, valamint Béres Ferenc népdalénekes, akikhez szintén baráti szálak fűzik az énekkart. A Munkásdalárdát a bodrogközi falvakban Máté László karnagy vezényelte. A szlovákiai magyar énekkari mozgalomnak egyik legrangosabb ünnepsége a galóntai Kodály-napok. Az énekkar rendszeresen részt vesz az ünnepségen. A harmadik Kodály-napokra szóló meghívást a Munkásdalárda rendkívül nagy megtisz'.elésnek vette. A rendező szervek száztíz éves kórusunkról, életéről és munkájáról dokumentációs kiállítást rendeztek a járási nemzeti bizottság épületében. Plakátok, meghívók, fényképek, korabeli iratok stb. dokumentálták a dalárda száztíz éves munkásságát. A Kodály-napokon részt vevő énekkarok a környező községekben is bemutatkoztak. A Munkásdalárdának a vágai szereplés jelent maradandó élményt. Az első galántai Kodály-napokon az énekkart Máté László, a másodikon Mikus Imre, q harmadikon és a negyediken Kardos Ferencné vezényelte. Kardos Ferencné 1974-től vezeti a Munkásdalárdát. Az énekkari mozgalomban kifejtett tevékenységét a Rozsnyói Jnb Tanácsa 1976-ban elismerő oklevéllel, 1977-ben pedig emlékplakettel jutalmazta. A második és harmadik Kodály-napok minősítési versenyén a bíráló bizottság ezüstkoszorús énekkarrá nyilvánítja a Munkásdalárdát. A szereplőknek maradandó élményt nyújt az összevont énekkarok közös fellépése. Ezer és ezer torokból zeng a dal, Kodály Zoltán: Magyarokhoz című kórusműve. Ilyenkor a dalos érzését leírni vagy elmondani nem lehet. A kórus repertoárjában magyar, szlovák és orosz nyelvű dalok szerepelnek. Tavalyi idénykezdésének dátuma: 1978. szeptember 14. A karnagy ismét Kardos Ferencné. A dalosok hetente egyszer próbálnak. Szükség szerint összpontosításokon is részt vesznek. Legtöbbször természetesen fellépések előtt. A Munkásdalárda eddig elért eredményei arra kötelezik a dalosokat, a kórus vezetőségét és karnagyát, hogy a jövőben is magukénak vallják Fábry Zoltán biztató szavait: ....... Rozsnyói Magyar Munkás Énekkar éljed, zengjed, dalold tovább is és most már fokozottan, tudatosan a tiszta forrás énekét!" 6
