A Hét 1979/1 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-20 / 3. szám
szoktok érteni. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a területet, hamar kiderül, hogy folklór anyagukban, viMtefükban és építészetükben is ogymástól eltérő kisabb népcsoportokról »an sió. Mint például ai •Iáié számokban ismertetett Medvesaljáról, Barkókogéu a XX. század «lóiéig. A szomszéd népcsoportokkal érintkozá falvakban magf igya Iható a uomszéd népcsoportok építészetének a hatása is. A Rimaszécs (Rimavská Sať) és Csíz környéki falvakban a gömöri és a barkó építészet vonásainak / f V / §> | I | f w í ':yi' . _ _L f \ v J J ) \ ■- i ' ) • — rr' 1 • -“T a harmonikus keveredése figyelhető meg. A lakóházak a gömöri építészetre jellemző nyeregtetővel és díszített oromfallal épültek. Hiányoznak azonban az oszlopos tornácok, és a házak alá pedig a barkáknál gyakori az utcára vagy az udvarra nyíló i. Általában gömör NÉPI ÉPÍTÉSZETÉRŐL" Néprajzi témájú írásokban gyakran találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy az egyes népcsoportokat, néprajzi tájegységeket azonosítják az adott területek közigazgatási felosztásával! Nem érthetünk egyet ezzel a felosztással először, mert nem veszi figyelembe a népcsoportok természetes alakulását; másodszor pedig, a népcsoportok közötti határokat nem lehet határozottan meghúzni mint a járáshatárokat. A népcsoportok egymásra hatnak, bizonyos dolgokat egymástól átvesznek, ezért határaik is rál és a völgyekben meghúzódó, egymástól viszony. lag elzárt településekről. Ebben a néprajzi sorozatban a közigazgatásilag emlegetett Gömört erősen leszűkítjük. „Gömör népi építészete* alatt a Rimaszombat (Rimavská Sobota) - Csíz (Ciž) - Tornaija (Šafárikovo) által körülhatárolt háromszögben elterülő falvak népi ‘ építészetét fogjuk tárgyalni. Ezt az indokolja, hogy ezen a területen a népi építészetnek olyan jellemző közős vonásai vannak, melyek megkülönböztetik a többi gömöri népcsoportokétól. Például a falvak szabályos fésűs beépítése, az épületek oszlopos tornáca és nyeregteteje, az oromfalak gazdag díszítése stb. pincéket építettek. A gazdasági épületek, különösen a csűrök, melyek a telkek végében egész sorokat alkotnak, szintén a barkó csűrök mintájára épültek. A gömöri falvak többsége eredetileg egyutcás fésűs beépítésű település volt. Tehát a telkek egymás mellett az utcára merőlegesen helyezkedtek el. Részben kivételt képez Csíz, melynek legrégibb része szabálytalan elrendezésű, és az itt lévő telkek is szabálytalanok. Eltér Rimaszécs településformája is, omely orsástelepülés. Ez a településforma inkább az alföldön elterjedt. Jellegzetessége, hogy a falu belseje leié tartó főút kétfelé válva fokozatosan kiszélesedik, majd újra találkozik. így a falu közepén ogy orsó alakú teret alkot, melyet házakkal nem szoktak összeolvadnak. Kézzelfogható példa erre a volt Gömör megye (a mai Rimaszombati és Rozsnyéi járás). Még napijaftjsLIsjus it m fi i£ja> ii»® valaiéá am. |wlfMOQn IS O gwQWOf Mv^ligVglVI wlOH wyy séges, közös vonásokkal rendelkező népcsoportot Az előbb említett kis területen belül a népi építészet emlékeit két csoportba sorolhatnánk: a jobbmódú kisnemosi és a szegényebb népi építkezésre. Mindkét építkezés egy-egy faluban egyszerre létezett és fejlődött tovább egymás kölcsönhatásában beépíteni. Rendszerint itt építették fel a falu. templomát. A telkek elhelyezkedése az orsós településformáénál azonos az előbb említettekkel. BUDAY ENDRE
